A magyar migráció növekedése sokkal kisebb, mint a legtöbb posztszocialista országé – áll a Tárki Egyenlőtlenségek és polarizálódás a magyar társadalomban című jelentésében. Mind a médiában, mind a hivatalos statisztikákban találunk egymásnak ellentmondó információkat a kivándorlás mértékéről. A Világbank 2011-ben kiadott adattára 426 700 magyar emigránst tart számon, ami az ország lakosságának mintegy 5 százaléka. Ugyanez a kiadvány arról is szól, hogy a felsőfokú végzettségűek és az orvosok körében az adott csoportba tartozók 13, illetve 10 százaléka tekinthető emigránsnak.
Ez az adat viszont a valaha Magyarországról kivándoroltak számát mutathatja, mivel az USA és Kanada a célországok között előkelő helyen szerepel, márpedig ezekbe az országokba 1956 óta tömegek nem vándorolhattak ki. Magyarországról volt ugyan elszivárgás a hatvanas-hetvenes években – ahogy egy-két kivétellel minden kelet-közép-európai leendő posztszocialista országból –, de félmilliós tömegű magyar diaszpóra (melyről a magyar közbeszédben hallani lehetett) csak úgy jöhet össze, ha abba mindenki beleszámít, aki elment innen.
A jelentés szerint bár az EU-csatlakozás utáni években megnőtt mind a munkavállalási, mind a tanulási célú migráció, korántsem beszélhetünk új magyar exodusról (ahogyan azt a közbeszéd és a média néha sugallja). A kivándorlás a régiós átlag alatt van, az uniós országokban élő magyarok aránya pedig elhanyagolható a népességhez képest (a régiós országok közül egyedül Csehország múlt minket alul ebből a szempontból).
A népesség arányához képest egyébként a legtöbben 2010-ben Romániából (a népesség 10,58 százaléka), Bulgáriából (6,25 százalék) és Észtországból (4,64 százalék) éltek az unió más országai valamelyikében. A posztszocilaista országokban a rendszerváltás után általában hirtelen sokan vándoroltak ki, majd számuk fokozatosan csökkent. Magyarországon főként a 2004-es uniós csatlakozás után nőtt meg a migráció.
A migránsok aránya a hazai magyarok számához képest továbbra is elenyésző. A migráció hazai trendjét tekintve a (munkaerő-)migráció aránya elhanyagolható maradt a rendszerváltás után tíz évvel is, s csak a csatlakozás után kezdett nőni-növögetni, de a gyorsabb növekedés, és ezáltal a korábbi trend megtörése csak az utóbbi években, éppen a válság kirobbanása környékén következett be.
