Az árucikkek legnagyobb része Kínából érkezik hajón, a konténereket Hamburg kikötőjében rakják ki. A német városba óriási mennyiségű áru jön, ám a vámfizetés után a megrakodott teherautók már szabadon mozognak az unió területén; a kamionok Szlovákián keresztül jutnak Magyarországra, annak is a szívébe, a Kőbányai úti volt Ganz gyár területére.
Itt valaha ötezer ember dolgozott, a gyár bezárását követően hatalmas szerelőcsarnokok maradtak üresen, amelyeket az élelmes – jobbára kínai – árusok válaszfalakkal tagoltak (és tagolnak folyamatosan) kisebb boltokra. – Ma már lényegében itt bonyolódik le a nagykereskedelmi forgalom, nemcsak Magyarország, de a Kárpát-medence egy részét beleértve is – tudta meg a lap Bazsó Gábortól, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Bevetési Főigazgatóságának főosztályvezetőjétől.
A NAV járőrei szinte mindennap kilátogatnak a józsefvárosi piacokra, de erőfeszítésük sziszifuszinak tűnik: amint befordulnak a Kőbányai útra, szinte azonnal elpakolnak a hamis árut kínáló kereskedők. A két vásárhely közül a Négy Tigris piac folyamatosan zsugorodik, az eladók jó része átköltözött az út túloldalán található, kulturáltabb körülményeket nyújtó Ganz-„áruházakba”, és a NAV munkatársainak folyamatos ellenőrzése is el-, illetve átűzött számos kereskedőt.
– A nagy cégek nincsenek kapcsolatban a kínai árusokkal, legalábbis eddig nem találkoztunk ilyen példával. Dupla falú konténerrel vagy oda bezárt varrónőkkel, akik éppen az ismert sportszergyártó pipajelét varrják pólókra, viszont igen – ecseteli a ránk váró állapotokat Bazsó Gábor.
Kora reggel kelünk útra a NAV munkatársaival, mindkét piacra kilátogatunk. A Négy Tigris főbejáratán áthaladva azonnal észrevesszük a figyelőket: amint autónk elhalad előtte, az ott strázsáló, parkolócédulát adó kapus már veszi is elő mobilkészülékét – minden bizonnyal értesíti a kereskedőket.
A piac mögötti parkolóba hajtunk, ahol egy kamionból erdélyi romák pakolnak éppen bálákat egy kisebb furgonba, amelynek kínai sofőrje azt mondja, még nem vitt el egyet sem, ám a két platón mindössze tizenhat bálát tudunk megszámlálni. Előkerül egy másik kínai üzletember is, azt állítja, segít barátainak az Olaszországban készült női ruházat „szétosztásában”. Olasz szállítóleveleket nyújt át az egyik pénzügyőrnek, miközben két finánc a gépjárművek rakodóterében ellenőrzi szúrópróbaszerűen a bálákat; nem találnak hamis terméket.
A konténersorra megyünk át, a gazzal benőtt vasúti sínek mentén orrfacsaró vizeletbűz terjeng, mindenfelé szemét: ételmaradéktól a bakancsig széles a skála. Az itt strázsáló kocsik közül több csak roncs, ki tudja, mióta állhatnak ott. Az egyik konténernél egy mongol és egy roma asszony üzletel. Papírjaik rendben vannak, a cigány nő tárcájában egy Jézus-kép és egy keresztény érme vigyáz tulajdonosára. A járőrparancsnok nem talál a konténerben hamis terméket.
Velkei Tamás
A teljes riportot a Magyar Nemzet keddi számában olvashatja.
