Boross Péter: Nem ezt vártuk az uniótól

Nemzeti érdekeket követő kormányra van szüksége az országnak a jövőben is – mondja Boross Péter.

Magyar Nemzet
2013. 10. 19. 4:25
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Ha az ember a régi sajtótermékeket lapozgatja, olyan érzése van, mintha megállt volna az idő és egy nap sem telt volna el az első szabadon választott kormány óta, annyira ugyanazok a sztereotip vádak. De az is hasonló, hogy önök szintén csődhelyzetben vették át az országot, akárcsak a mai jobbközép kabinet. Nem lehet, hogy van egyfajta kóros vonzódás a krízisekhez a balliberálisokban a Rákosi–Kádár-rendszertől napjainkig? Szeretik a baloldaliak a válságokat és ha nincs, csinálnak?
– A magyar baloldal zsigeri reagálása mindig az, hogy ha nehezedik a helyzet, inkább eladósítja az országot, mintsem megfelelő gazdasági intézkedéseket hozna. Meg lehet húzni a lineáris vonalat a hetvenes évek olajárrobbanása utáni eladósítástól a nyolcvanas évek túlköltekezésén keresztül a Gyurcsány-kormányig, amely föltette a pontot az i-re a költségvetési hiány felhalmozásával, az óriáshitel felvételével. Ma már sokan nem emlékeznek rá, hogy a nyolcvanas évek végén, például Grósz Károly idejében engedték a Gorenjézéssel a valuta kiáramlását az országból. Ennek és más ballépéseknek köszönhetően az 1990-es választások előtt duplájára emelkedett az államadósság – kilencről huszonkétmilliárd dollárra. A magyar állam valutatartaléka nem érte el az egymilliárd dollárt. Valójában tehát a fizetésképtelenség állapotában voltunk. 2002-től az ország hitelből való finanszírozása, adósságspirálba taszítása új lendületet vett. Ne feledjük, csak az utolsó pillanatban hoztak az IMF nyomására intézkedéseket 2009-ben, a tizenharmadik havi bér, nyugdíj elvételével, a gyed, a gyes időtartamának megkurtításával. Azaz megint a lakossággal fizettették meg saját felelőtlenségük árát.

– Akkor mégis arról van szó, hogy külső erőktől szeretnek függeni? Hisz bár mindig idegesek a feltételezéstől, ők tették a Szovjetunió helyett az Európai Uniót a mozgalmi házi oltárra. És emiatt nem éreznek lelkiismeret-furdalást, ha saját országuk ellen lobbiznak.
– Minden olyan politikai irányzat, amelynek semmit sem jelent a nemzeti ethosz, és kizárólag a hatalmat szereti, bármit képes megtenni akár saját népe ellen, hogy külső támogatókra találjon. Így volt ez a Szovjetunióval és így van azzal az Európai Unióval, amely végképp zavaros állapotba kezd kerülni. Ha a nemzeti érzés ennyire hiányzik, törvényszerű, hogy képviselőik a világ legtermészetesebb módján szólalnak föl az Európai Parlamentben hazájuk ellen. Ez teljesen egyedülálló hozzáállás Európában. Elképzelhetetlen, hogy egy francia vagy holland ilyesmire vetemedjen – minden belső politikai vita ellenére. A német baloldaliak is inkább rajtunk élik ki indulataikat, de eszük ágába sem jut, hogy kormányukra dobálják a sarat. A magyar baloldalnak viszont nincsenek elvei. Ezért képes váltani annyira gyorsan, hogy melyik nemzetközi szekeret tolja. Persze azért az unió nem azonos a szovjettel.

– Külföldön viszont mégiscsak ügyesen találják meg a segítőket. Akárcsak az önök idejében, amikor mindig volt egy sor nyugati lap, amely szívesen írt rólunk kígyót-békát, átlátszó hazugságokat.
– Éppen emiatt a morális rugalmasságuk miatt szerették őket korábban is. Megdöbbentő felismerés, nagy csalódás volt, amikor kiderült, hogy az Antall-kormánynál inkább kedvelték az előző, pártállami kormányokat.

A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.

(Megyeri Dávid)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.