– Ha az ember a régi sajtótermékeket lapozgatja, olyan érzése van, mintha megállt volna az idő és egy nap sem telt volna el az első szabadon választott kormány óta, annyira ugyanazok a sztereotip vádak. De az is hasonló, hogy önök szintén csődhelyzetben vették át az országot, akárcsak a mai jobbközép kabinet. Nem lehet, hogy van egyfajta kóros vonzódás a krízisekhez a balliberálisokban a Rákosi–Kádár-rendszertől napjainkig? Szeretik a baloldaliak a válságokat és ha nincs, csinálnak?
– A magyar baloldal zsigeri reagálása mindig az, hogy ha nehezedik a helyzet, inkább eladósítja az országot, mintsem megfelelő gazdasági intézkedéseket hozna. Meg lehet húzni a lineáris vonalat a hetvenes évek olajárrobbanása utáni eladósítástól a nyolcvanas évek túlköltekezésén keresztül a Gyurcsány-kormányig, amely föltette a pontot az i-re a költségvetési hiány felhalmozásával, az óriáshitel felvételével. Ma már sokan nem emlékeznek rá, hogy a nyolcvanas évek végén, például Grósz Károly idejében engedték a Gorenjézéssel a valuta kiáramlását az országból. Ennek és más ballépéseknek köszönhetően az 1990-es választások előtt duplájára emelkedett az államadósság – kilencről huszonkétmilliárd dollárra. A magyar állam valutatartaléka nem érte el az egymilliárd dollárt. Valójában tehát a fizetésképtelenség állapotában voltunk. 2002-től az ország hitelből való finanszírozása, adósságspirálba taszítása új lendületet vett. Ne feledjük, csak az utolsó pillanatban hoztak az IMF nyomására intézkedéseket 2009-ben, a tizenharmadik havi bér, nyugdíj elvételével, a gyed, a gyes időtartamának megkurtításával. Azaz megint a lakossággal fizettették meg saját felelőtlenségük árát.
– Akkor mégis arról van szó, hogy külső erőktől szeretnek függeni? Hisz bár mindig idegesek a feltételezéstől, ők tették a Szovjetunió helyett az Európai Uniót a mozgalmi házi oltárra. És emiatt nem éreznek lelkiismeret-furdalást, ha saját országuk ellen lobbiznak.
– Minden olyan politikai irányzat, amelynek semmit sem jelent a nemzeti ethosz, és kizárólag a hatalmat szereti, bármit képes megtenni akár saját népe ellen, hogy külső támogatókra találjon. Így volt ez a Szovjetunióval és így van azzal az Európai Unióval, amely végképp zavaros állapotba kezd kerülni. Ha a nemzeti érzés ennyire hiányzik, törvényszerű, hogy képviselőik a világ legtermészetesebb módján szólalnak föl az Európai Parlamentben hazájuk ellen. Ez teljesen egyedülálló hozzáállás Európában. Elképzelhetetlen, hogy egy francia vagy holland ilyesmire vetemedjen – minden belső politikai vita ellenére. A német baloldaliak is inkább rajtunk élik ki indulataikat, de eszük ágába sem jut, hogy kormányukra dobálják a sarat. A magyar baloldalnak viszont nincsenek elvei. Ezért képes váltani annyira gyorsan, hogy melyik nemzetközi szekeret tolja. Persze azért az unió nem azonos a szovjettel.
– Külföldön viszont mégiscsak ügyesen találják meg a segítőket. Akárcsak az önök idejében, amikor mindig volt egy sor nyugati lap, amely szívesen írt rólunk kígyót-békát, átlátszó hazugságokat.
– Éppen emiatt a morális rugalmasságuk miatt szerették őket korábban is. Megdöbbentő felismerés, nagy csalódás volt, amikor kiderült, hogy az Antall-kormánynál inkább kedvelték az előző, pártállami kormányokat.
A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.
(Megyeri Dávid)
