Első helyen a Fidesz, de még bármi megtörténhet

A 10 ezer főnél népesebb településeken tartott időközi voksolásokon 2013-ban is a Fidesz–KDNP végzett az élen.

2012–ben elmaradt az ellenzéki áttörés a 10 ezer főnél népesebb településeken tartott időközi önkormányzati választásokon, pedig a kormánypártoknak rettentő nehéz helyzetben kellett megméretniük magukat. 2013-ban a közelgő választások miatt az ellenzéknek mindenképpen komoly eredményeket kellett volna felmutatnia, de ezen tervüket is kudarc koronázta. Ebben az évben összesen 13 időközi önkormányzati választást tartottak a 10 ezer főnél népesebb településeken, az MNO ezeket veszi górcső alá, összehasonlítva a 2010-es eredményekkel.

Azon 13 választókerületben, ahol idén élhettek állampolgári jogukkal az ott élők, 2010-ben 27 521 fő szavazhatott volna, amelyből 10 732-en jelentek meg az urnáknál, ez 38,99 százalékos részvételi aránynak felelt meg. 2013-ben ugyanezeken a településeken 27 657-en szavazhattak volna, de csak 8326-an vették a fáradságot, ami 30,1 százalékos részvételi arányt jelentett. A visszaesés 2010-hez képest jelentősnek mondható, de az egyharmados aktivitási arány a nagyvárosokban egyébként egyáltalán nem számít kirívóan alacsonynak.

2010-ben a vizsgált 13 településen a Fidesz–KDNP diadalmaskodott a voksok 44,1 százalékával. Mögötte messze lemaradva az MSZP állt 17,97 százalékkal, a Jobbik 8,82, a KDNP 3,6, míg az LMP 3,04 százaléknyi voksot tudhatott a magáénak. Az egyéb szervezetek és a független jelöltek 22,47 százalékos eredménnyel még a legnagyobb baloldali pártot is simán verték, ami világosan mutatja, hogy szocialistáknak idén bőven volt min javítaniuk.

A 13 időközi választást végül a Fidesz–KDNP nyerte a szavazatok 42,85 százalékával, ami gyakorlatilag megegyezik a 2010-es eredményével. Az MSZP és szövetségesei 21,46, a Jobbik 11,39, az LMP 2,61 százalékot tudott elérni. Az egyéb szervezetek (21,69 százalék) ismételten verték a szocikat, a különbség ugyanakkor lényegesen csökkent. A balliberális erők és a Jobbik a számok alapján minden bizonnyal a független jelöltektől szerzett szavazatokat, míg a Fidesz stabil első helye azt mutatja, hogy a 2010-es tábor a kormányzati évek ellenére is kitartott pártja mellett.

A jövő évi parlamenti választásokra ezen eredménye alapján nem könnyű következtetéseket levonni, de annyi bizonyos, hogy a Fidesz–KDNP nem esélytelenül fut neki a megmérettetésnek, szemben például az MSZP-vel 2009-ben, amikor is a párt gyakorlatilag számolatlanul kapta a pofonokat az időköziken. A kormánypártok számára mindenképpen figyelmeztető jelnek kell lennie, hogy volt olyan voksolás, amikor a balliberális oldal felsorakozása egy független jelölt mögé komoly vereséget hozott a Fidesz–KDNP számára.

Az is kiderült az év folyamán, hogy a baloldal olyan hagyományos fellegvárában, mint Szigetszentmiklós, ismételten sima győzelmet tud aratni. Teljesen természetes folyamatnak tekinthető, hogy az ellenzéki erők erősödnek egy kormányzati ciklus alatt az időközi voksolásokon, de az mindenképpen egyedülállónak számít, hogy sem 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban nem forgott veszélyben a Fidesz–KDNP első helye. Ennek ellenére a jövő évi választásokon még bármilyen meglepetés történhet, mivel akkor nem helyi, hanem országos politikusokról szavazunk majd, akiknek a megítélése más kritériumok mentén oszlik meg.

2007-ben az időközi önkormányzati választások egyértelműen visszaigazolták az MSZP–SZDSZ-kormány totális bizalomvesztését. 2008-ban folytatódott a Fidesz diadalmenete, a szocialisták már számolni sem tudták a vereségeiket. 2009-ben az időközi választások egyértelműen visszaigazolták, hogy 2010-ben az MSZP-nek esélye sincs a győzelemre, a három évvel ezelőtti voksolásokon a szocialisták továbbra sem igen rúgtak labdába. 2011-ben a kormánypárt sikerével zárultak az időközi önkormányzati választások, ami azt mutatta, hogy a szocialisták továbbra sem tértek magukhoz a korábbi évek pofonjai után.