A balliberálisok még mindig nem tértek magukhoz

Egyedülálló módon 2011-ben a kormánypárt sikerével zárultak az időközi önkormányzati választások.

Mint arról sorozatunk korábbi részeiben beszámoltunk, 2003-ban a tízezer főnél népesebb településeken tartott időközi választásokon a kormányzó MSZP–SZDSZ megőrizte 2002-ben megszerzett pozícióit, 2004-ben fordítottak a jobbközép erők, és magabiztosan verték a balliberálisokat, 2005-ben pedig döntetetlen körüli eredmény született. Bár 2006-ban a Fidesz diadalmaskodott, a tavaszi országgyűlési választást elvesztette.

2007-ben az időközi önkormányzati választások egyértelműen visszaigazolták az MSZP–SZDSZ-kormány totális bizalomvesztését. 2008-ban folytatódott a Fidesz diadalmenete, miközben a szocialisták már számolni sem tudták a vereségeiket. 2009-ben az időközi választások egyértelműen visszaigazolták, hogy 2010-ben az MSZP-nek semmi esélye sincs a győzelemre. Három évvel ezelőtt a voksolásokon a szocialisták továbbra sem rúgtak nagyon labdába. Cikksorozatunkban azt kívánjuk bemutatni, hogyan módosították az időközi megmérettetések a pártok közötti erőviszonyokat a parlamenti választások közötti időszakban, és abból milyen következtetéseket lehet levonni.

2011-ben, a második Orbán-kormány első teljes évében 18 időközi önkormányzati választást tartottak a 10 ezer főnél népesebb választásokon, a kiírások legfőbb oka lemondások és összeférhetetlenségek miatt állt elő. Ebben az évben folyamatosan a Fidesz–KDNP vezette a népszerűségi listákat, bár előnye folyamatosan csökkent az MSZP-vel szemben, de a baloldal a súlyos választási vereséget követően továbbra sem tudta összeszedni magát, ráadásul Gyurcsányék is otthagyták a szocialista pártot.

2010-ben összesen 109 026 fő járulhatott az urnákhoz azokon a településeken, ahol 2011-ben időközi választást tartottak. A részvételi arány 40,67 százalék volt a három évvel ezelőtti önkormányzati választáson. 2011-ben 109 164 fő élhetett volna az állampolgári jogával, amelyből 29 461 fő jelent meg. Az aktivitási arány 26,99 százalék volt, ami teljesen átlagos megjelenési aránynak felelt meg, ráadásul a közel 30 ezer szavazatból mindenképpen komoly tanulságokat lehet levonni.

A vizsgált körzetekben 2010-ben a Fidesz és szövetségesei 58,31, az MSZP 17,02, a Jobbik 11,36, az LMP 4,66, míg az egyéb szervezetek 8,64 százalékot értek el. A voksolások eredménye tehát az országos tendenciákat követte, így a szocialisták számára 2011 mindenképpen jó lehetőséget biztosított arra, hogy visszavágjanak a korábbi súlyos vereségért. Ez nem sikerült, mivel az időközi választásokat ismételten a Fidesz nyerte a szavazatok 48,6 százalékával. A szocialisták 20,95, a Jobbik 9,26, az LMP 3,54, míg az egyéb szervezetek 17,54 százalékot gyűjtöttek össze.

Bár a kormánypártok 10 százalékos veszteséget könyvelhettek el, de ebből sem az MSZP, sem a Jobbik nem tudott profitálni, hanem az egyéb szervezetek növelték szignifikánsan a szimpatizánsaik számát. Egy kormányzati periódusban, a nehéz döntések meghozatala következtében egy ekkora visszaesés, amit a Fidesz–KDNP elszenvedett, egyáltalán nem számít meglepetésnek. Az, hogy az MSZP ebből nem tudott profitálni, azt mutatja, hogy a 2002–2010 között elszenvedett bizalomvesztést nem lehet egyhamar semmissé tenni, a párt korábbi hívei az ellenzéki lét ellenére sem pártolnak vissza hozzájuk.

A Fidesz–KDNP Győrben és Dunaújvárosban szenvedett vereséget, de egyik sem számított nagy meglepetésnek. Ezzel szemben a kormánypártok meg tudták őrizni stabil előnyüket a baloldalinak számító Zuglóban, amit annak is köszönhettek, hogy az MSZP és az LMP nem állított közös jelöltet. A kormánypártok sikerét a közvélemény-kutatásokkal együtt tehát az időközi önkormányzati választások is egyértelműen visszaigazolták.