Mint arról sorozatunk korábbi részeiben beszámoltunk, 2003-ban a tízezer főnél népesebb településeken tartott időközi választásokon a kormányzó MSZP–SZDSZ megőrizte 2002-ben megszerzett pozícióit, 2004-ben fordítottak a jobbközép erők, és magabiztosan verték a balliberálisokat, 2005-ben pedig döntetetlen körüli eredmény született. Bár 2006-ban a Fidesz diadalmaskodott, a tavaszi országgyűlési választást elvesztette.
2007-ben az időközi önkormányzati választások egyértelműen visszaigazolták az MSZP–SZDSZ-kormány totális bizalomvesztését. 2008-ban folytatódott a Fidesz diadalmenete, miközben a szocialisták már számolni sem tudták a vereségeiket. 2009-ben az időközi választások egyértelműen visszaigazolták, hogy 2010-ben az MSZP-nek semmi esélye sincs a győzelemre. Három évvel ezelőtt a voksolásokon a szocialisták továbbra sem rúgtak nagyon labdába. Cikksorozatunkban azt kívánjuk bemutatni, hogyan módosították az időközi megmérettetések a pártok közötti erőviszonyokat a parlamenti választások közötti időszakban, és abból milyen következtetéseket lehet levonni.
2011-ben, a második Orbán-kormány első teljes évében 18 időközi önkormányzati választást tartottak a 10 ezer főnél népesebb választásokon, a kiírások legfőbb oka lemondások és összeférhetetlenségek miatt állt elő. Ebben az évben folyamatosan a Fidesz–KDNP vezette a népszerűségi listákat, bár előnye folyamatosan csökkent az MSZP-vel szemben, de a baloldal a súlyos választási vereséget követően továbbra sem tudta összeszedni magát, ráadásul Gyurcsányék is otthagyták a szocialista pártot.
2010-ben összesen 109 026 fő járulhatott az urnákhoz azokon a településeken, ahol 2011-ben időközi választást tartottak. A részvételi arány 40,67 százalék volt a három évvel ezelőtti önkormányzati választáson. 2011-ben 109 164 fő élhetett volna az állampolgári jogával, amelyből 29 461 fő jelent meg. Az aktivitási arány 26,99 százalék volt, ami teljesen átlagos megjelenési aránynak felelt meg, ráadásul a közel 30 ezer szavazatból mindenképpen komoly tanulságokat lehet levonni.