Mint arról sorozatunk korábbi részeiben beszámoltunk, 2003-ban a 10 ezer főnél népesebb településeken tartott időközi választásokon az akkori kormányzó MSZP–SZDSZ megőrizte 2002-ben megszerzett pozícióit, 2004-ben a jobbközép erők fordítottak és magabiztosan verték a balliberálisokat. Cikksorozatunkban azt kívánjuk bemutatni, hogyan módosították az időközi megmérettetések a pártok közötti erőviszonyokat a parlamenti választások közötti időszakban, és abból milyen következtetéseket lehet levonni.
2005-ben 11 időközi önkormányzati választást tartottak a 10 ezer főnél népesebb városokban. 2002-ben ezeken a helyeken összesen 23 469 fő járulhatott volna az urnákhoz, akik közül 9887-en jelentek meg ténylegesen. Ez 42,13 százalékos részvételi aránynak felelt meg, ami elmaradt az akkori országos átlagtól (51,1 százalék). Három évvel később ugyanezeken a településeken 24 556 fő élhetett volna állampolgári jogával, akik közül 5816-an jelentek meg. A részvételi arány így 2005-ben 23,68 százalék volt, ami gyakorlatilag a fele volt a 2002-esnek, ami a politikai kérdések iránti érdeklődés visszaesését mutatja.
Abban a 11 választókerületben, ahol 2005-ben is az urnákhoz kellett járulnia a szavazóknak 2002-ben az MSZP végzett az első helyen 36,84 százalékkal. A második helyen zártak az egyéb szervezetekhez tartozó jelöltek 32,58 százalékkal, míg a Fidesz és szövetségesei csupán 21,53 százalékot összesítettek. A vizsgált választókerületek tehát masszív baloldali előnyt mutattak, ráadásul a különféle egyéb párti politikusok is meglehetősen jól szerepeltek a jobbközép erőkkel szemben.
2005-ben ezekben a választókerületekben már a Fidesz és szövetségesei diadalmaskodtak 40,55 százalékkal, őket követte szorosan az MSZP 36,82 százalékkal, míg az egyéb szervezetek 21,42 százalékot összesítettek. A három évvel korábbi választásokhoz képest jelentős átrendeződést láthatunk, mivel a szocialisták a második helyre szorultak a korábban a harmadik helyen végzett jobbközép jelöltek mögött. Ha figyelmesebben nézzük az eredményeket, az látszik, hogy az MSZP megőrizte 2002-es támogatottságát, a Fidesz inkább az egyéb szervezetek kárára erősödött.
2005-ben a közvélemény-kutatások az egész évben hol nagyobb, hol kisebb előnyt mutattak a Fidesz javára a Gyurcsány Ferenc vezette kormánnyal szemben. A szocialisták bár a második helyen álltak, de támogatottságuk a biztos szavazók körében végig 40 százalék körül mozgott, ami például a napjainkban közölt eredmények legalább másfélszerese volt. Összességében a 10 ezer főnél népesebb településeken tartott megmérettetések visszaigazolták a felmérések eredményeit, hasonlóan 2003-hoz és 2004-hez képest.
Ha a 2005-ös eredményeket jobban megnézzük, akkor több érdekességre bukkanhatunk. Március elején a baloldali fellegvárnak számító szegedi 21-es körzetben szavazhattak az ott élők. 2002-ben ebben a választókerületben az MSZP–SZDSZ a szavazatok 59,37 százalékával diadalmaskodott, a Fidesz–MDF 33,04 százalékot ért el. Az időközi voksoláson a balliberális szövetség 50,41, míg a jobbközép erők 45,88 százalékot szereztek. A voksolás megmutatta, hogy a jobbközép csökkentette a hátrányát, azonban arra nem volt képes, hogy egy ilyen körzetben fordítson.
Hasonló esemény történt Miskolcon is, ahol október közepén voksoltak. Míg 2002-ben a baloldal 47:17 arányban verte a Fidesz–MDF-szövetséget, addig 2005-ben 53:40 arányban diadalmaskodott. A két választás egyértelműen rávilágított arra, hogy bár a Fidesz képes lehet leváltani a regnáló kormányt, de a nagyvárosokban a balliberálisok még mindig nagyon komoly pozíciókkal rendelkeznek, ami 2006-os győzelmi reményeiket nagyban javította. 2005 tehát a felek közti kiegyensúlyozott erőviszonyok éve volt, amit az időközi megmérettetések egyértelműen visszaigazoltak.
