Mint arról sorozatunk korábbi részeiben beszámoltunk, 2003-ban a tízezer főnél népesebb településeken tartott időközi választásokon a kormányzó MSZP–SZDSZ megőrizte 2002-ben megszerzett pozícióit, 2004-ben a jobbközép erők fordítottak, és magabiztosan verték a balliberálisokat, 2005-ben pedig döntetetlen körüli eredmény született. Cikksorozatunkban azt kívánjuk bemutatni, hogyan módosították az időközi megmérettetések a pártok közötti erőviszonyokat a parlamenti választások közötti időszakban, és abból milyen következtetéseket lehet levonni.
2006 minden szempontból kivételes évnek számított, mivel csupán három tízezer főnél népesebb településen tartottak időközi választást, s ezekre az országgyűlési választások előtt került sor, így jelentőségük még nagyobb lett. A három településen (Gyomaendrőd, Szentendre és Mosonmagyaróvár) 2002-ben összesen 21 434 fő élhetett volna az állampolgári jogával, 10 703-an mentek el szavazni, ami 49,93 százalékos részvételnek felelt meg. 2006-ban ugyanitt 22 323 fő szavazhatott volna, közülük 9952-en el is mentek szavazni. Ez 44,58 százalékos részvételt jelentett, ami világosan mutatta, hogy az országos választás közeledtével lényegesen megugrott az érdeklődés.
A három vizsgált településen 2002-ben az MSZP 48,58, a Fidesz és szövetségesei 44,15 százalékot ért el. Ezeken a településeken és választókerületekben a jobbközép erők lényegesen jobban szerepeltek, mint országos átlagban, így a 2006-os időközi megmérettetésen jelentős fordulatban bízott a Fidesz. Nem is kellett csalódniuk, mivel az országgyűlési választás előtti megmérettetéseken a szavazatok 56,03, a szocialisták pedig csak 36,51 százalékát szerezték meg. Az erőviszonyok átalakulása a 2004-es időközi választásokhoz volt mérhető, így az ellenzék vezető ereje joggal reménykedett abban, hogy 2006 áprilisában az ország élén is változás lesz.
Az időközi választások eredményével szemben 2006 elején a közvélemény-kutatások egyértelműen azt mutatták, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíció képes lesz a választások megnyerésére áprilisban, ez a jóslatuk 2002-vel szemben bevált. Két héttel például a szentendrei időközi polgármester-választást követően szocialista győzelmet láthatott az ország az országgyűlési voksoláson. Minek a következménye, hogy pont 2006-ban tértek el az időközi választási eredmények a közvélemény-kutatásoktól és a későbbi parlamenti választásokétól?
Egyik magyarázat, hogy alapvetően olyan körzetekben került sor időközi megmérettetésekre, amelyek amúgy is inkább a jobbközép erők felé húztak. Erre a legjobb példa Szentendre, ahol az országgyűlési választáson is a Fidesz győzött, ráadásul az időközi választáson pontosan a Duna-parti város szerepelt a legnagyobb súllyal, mivel ott településvezetőt választottak. A másik magyarázat, hogy a baloldal hívei otthon maradtak, és csupán az országos választáson aktivizálták magukat.
Tény, hogy a 2006-os év volt az eddigi első, amikor az időközi választási eredmények nem követték az országos közhangulatot és a későbbi eredményeket. Például 2004-ben az európai parlamenti választás egyértelműen visszaigazolta az időközi megmérettetések eredményeit, s 2003-ban sem történt jobbközép előretörés, a közvélemény-kutatásokkal összhangban. A hét évvel ezelőtt történtek mindenképpen kivételnek számítanak, éppen ezért a későbbi időszakokra nézve is fontos tanulságokat hordozhatnak.
