Amikor az MSZP utolsó reménye is elszállt

A 2010-es országgyűlési választások évében is a Fidesz–KDNP sikereivel zárultak az időközi önkormányzati választások.

Mint arról sorozatunk korábbi részeiben beszámoltunk, 2003-ban a tízezer főnél népesebb településeken tartott időközi választásokon a kormányzó MSZP–SZDSZ megőrizte 2002-ben megszerzett pozícióit, 2004-ben fordítottak a jobbközép erők, és magabiztosan verték a balliberálisokat, 2005-ben pedig döntetetlen körüli eredmény született. Bár 2006-ban a Fidesz diadalmaskodott, a tavaszi országgyűlési választást elvesztette.

2007-ben az időközi önkormányzati választások egyértelműen visszaigazolták az MSZP–SZDSZ-kormány totális bizalomvesztését. 2008-ban folytatódott a Fidesz diadalmenete, miközben a szocialisták már számolni sem tudták a vereségeiket. 2009-ben az időközi választások egyértelműen visszaigazolták, hogy 2010-ben az MSZP-nek semmi esélye sincs a győzelemre. Cikksorozatunkban azt kívánjuk bemutatni, hogyan módosították az időközi megméretések a pártok közötti erőviszonyokat a parlamenti választások közötti időszakban, és abból milyen következtetéseket lehet levonni.

2010 az országgyűlési választások miatt speciális évnek számított az időközi választások szempontjából, de elemzési szempontból szerencsésnek számított, hogy mind a parlamenti választások előtt, mind az őszi önkormányzati választások után tartottak helyi megméretést. Az év tavaszán négy, míg decemberben két helyen tartottak időközi választást. Mint ismert: 2010 a Fidesz–KDNP éve volt, tavasszal kétharmados győzelmet arattak, míg ősszel egy megyei jogú várost leszámítva mindenhol a kormánypárt jelöltjei futottak be.

A tavaszi, tízezer főnél népesebb településen tartott időközi választásokon 25,5, míg a téli megméretéseken 19,58 százalék voksolt. Az érdeklődés elég lanyhának tekinthető, főként ha a korábbi éveket nézzük, de ezekre a voksolásokra is igaz, hogy túl nagy jelentőséggel nem bírtak az adott település erőviszonyaira. A négy tavaszi időszaki választáson mindenhol a Fidesz–KDNP győzött, a párt 55,35, a Jobbik 11,03, az SZDSZ 7,29, míg az MSZP 5,03 százalékot ért el. Az eredmény nem volt megfeleltethető a későbbi parlamenti választással, mivel a liberálisok eredménye például abból származott, hogy közösen indultak az MSZP-vel, így ha voksaikat a szocialistákhoz számoljunk, akkor a baloldali párt a második helyen végzett volna.

A tavaszi időközik közül a VI. kerületben tartott bírt komoly lehetőséggel. A 14-es körzetben az SZDSZ 2006-ban még 45:44 arányban legyőzte a Fideszt, de 2010-ben a Fidesz–KDNP-szövetség már 62:20 arányban  nyomta le a balliberálisokat. Az LMP 10,75 százalékot ért el, így a párt abban ekkor már biztos lehetett, hogy a fővárosban nagyon jó pozíciókkal rendelkezik, és minden esélye megvolt arra, hogy bejusson az új Országgyűlésbe.

2010 őszén szavazategyenlőség miatt kellett a XI. és a XVIII. kerületben új szavazást kiírni. A decemberi voksolások összesített végeredménye szerint az MSZP 49,07, a Fidesz–KDNP 45,61,míg az LMP 4,11 százalékot ért el. Fontos megjegyezni, hogy a kormánypártok visszaesését az okozta, hogy a baloldali bástyának számító Pesterzsébeten a szocialisták 52:41 arányban diadalmaskodtak, és a XI. kerületben csupán két százalékkal nyert a Fidesz.

Összességében a tavaszi választások visszaigazolták a közvélemény-kutatási eredményeket, míg télen ezzel ellentétes folyamatot láthattunk. Az utóbbi esetnek a legfőbb oka, hogy Budapesten olyan körzetekben szavazhattak az állampolgárok, amelyek alapvetően baloldali beállítódottságúak voltak és ahol az MSZP meg tudta őrizni a korábbi pozícióit. Ennek ellenére ebben az évben is kiváló jelzői voltak a közhangulat változásainak az időközi választások.