A negyedrendű vádlott 8, az ötödrendű 20, a hatodrendű pedig 10 évet kapott. A vádbeli több emberen elkövetett emberölés helyett csupán egyrendbeli emberölés kísérlete, továbbá számos rablás és más bűncselekmény miatt mondta ki egyes vádlottak bűnösségét a törvényszék, amely ugyanakkor számos vádbeli cselekmény, köztük halálos kimenetelű támadás esetében is kevesellte a bizonyítékokat, és felmentő rendelkezést hozott.
Az ügyész a hat vádlott közül ötre kért tényleges életfogytiglant nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés, számos minősített rablás és más súlyos bűncselekmény miatt. A védelem felmentést vagy legalábbis az ügyészi indítványban szereplőnél jóval enyhébb büntetést látott volna indokoltnak.
Míg az ügyészség szerint 18 sértettje van a bűncselekmény-sorozatnak, addig a bíróság csupán 14 sértett esetében állapított meg büntetőjogi felelősséget.
Az ügyészség a támadássorozat mindkét halottját a vádlottak terhére rója, a bíróság azonban az egyik befejezett emberölésnél nem látta egyértelműen bizonyítottnak a vádlottak bűnösségét, ezért ebben a vádpontban felmentette őket.
A több emberen elkövetett emberölés kísérlete azonban az első-, másod- és harmadrendű vádlottaknál így is megállapítható, miután a befejezett emberölés mellett kísérleti szakban maradt emberölés is a terhükre róható. A bíróság szerint több esetben is csupán a véletlennek köszönhető, hogy a súlyosan bántalmazott és megkötözött áldozatok életben maradtak, mert még időben felfedezték őket és orvosi ellátásban részesültek. A különös kegyetlenség és a nyereségvágy szintén bizonyított az élet elleni cselekményeknél.
A bíróság szerint az ötödrendű vádlott bűnössége egy befejezett emberölésnél bizonyítható, a hatodrendű vádlotté pedig egy emberölés kísérleténél; a negyedrendű vádlott esetében nem bizonyítható, hogy emberölésben vett volna részt. A tucatnyi támadásból a bíróság az elsőrendű vádlottat kilenc, a másodrendűt hét, a harmadrendűt pedig nyolc esetben találta bűnösnek több különféle bűncselekmény miatt.
A büntetéskiszabás kapcsán a bíróság kiemelte, hogy egyes vádlottaknál csak a legsúlyosabb büntetés jöhet szóba, a másodrendű esetében azonban megjegyezte azt is, hogy magát és társait terhelő vallomása nagyban hozzájárult a bizonyítás sikeréhez, így ha hosszú idő – 30 év – elteltével is, de lehetőséget kell neki adni a szabadulásra.
A bíróság kétórás szóbeli indoklásában kiemelte, hogy számos bizonyítékot kellett mérlegelnie, de ezek nem mindig voltak egyértelműek, és több esetben sem lehetett ítéleti bizonyossággal kimondani, hogy a megvádolt személyek követték el a bűncselekményt.
Az egyik halálos kimenetelű támadás kapcsán a bíróság arra mutatott rá: hiába vannak terhelő bizonyítékok, ha ahhoz nem elegendőek, hogy minden kétséget kizáró bizonyossággal meg lehessen állapítani konkrét személyek bűnösségét konkrét cselekményekben. Az, hogy a vádlottak valószínűleg a helyszín közelében jártak és követtek el más hasonló bűncselekményt, mint ami ott történt, még nem elegendő bizonyíték arra, hogy azt a cselekményt is ők követték el.
Az egyes vádlottak egyes cselekményekben való felelősségének megállapításánál döntőek voltak a DNS-maradványok, ujjlenyomatok, cellainformációk, továbbá nagy szerepet játszott még a másodrendű vádlott vallomása. A sértettek nem tudták támadóikat beazonosítani, miután azok maszkban követték el cselekményeiket.
Az eljárás adatai szerint a vádlottak éjjel, maszkban rátörték a bejárati ajtót a 70-80 éves emberekre, rúgták, bottal, ököllel verték őket, majd megkötözték és úgy bántalmazták tovább, hogy értékeit megszerezzék. Az áldozatok töréssel, belső sérülésekkel, megkötözve, betömött szájjal szenvedtek otthonukban akár egy fél napon keresztül is, nem egyszer úgy, hogy súlyos bútorokat is rájuk tettek az elkövetők.
A zsákmány a Budapest külső kerületeiben, illetve vidéki településeken 2008 ősze és 2009 tavasza között elkövetett tíz támadás során összesen kevesebb mint 10 millióra tehető, de volt, ahol csupán néhány ezer forintnyi fagyasztott húst raboltak az elkövetők.
A bíróság vádlotti védekezésekre reagálva kiemelte: igaz ugyan, hogy jelenleg több, az ügyben korábban eljáró rendőr ellen is büntetőeljárás folyik, ám nem az ároktői bandával összefüggésben. Amennyiben azonban később mégis ezzel az üggyel kapcsolatban állapítják meg rendőrök büntetőjogi felelősségét, az perújítási ok lehet.
A bíróság összesen 59 millió forintos bűnügyi költséget állapított meg, melynek jelentős részét a vádlottaknak kell megfizetniük.
Az ítélethirdetés közben egy ember elájult a vádlottakhoz tartozó hallgatóságból, ki kellett vinni a tárgyalóteremből, a folyosóról is behallatszott a hozzátartozók sírása.
Az elsőfokú ítélet egyetlen vádlott vonatkozásában sem emelkedett jogerőre, az ügyész súlyosításért, a vádlottak és védőik felmentésért, enyhítésért fellebbeztek, így mind a hat vádlott ügyében folytatódik a büntetőper másodfokon, várhatóan a Fővárosi Ítélőtáblán.
A vádlottak egyébként még az utolsó szó jogán is vádaskodtak. A másodrendű vádlott, M. István azt mondta, hogy társai hamis vallomásokra próbálták rábírni, ennek érdekében meg is fenyegették a büntetés-végrehajtási intézetben, de még a bíróság folyosóján is, ezért azt kérte a bíróságtól: helyezzék át másik büntetés-végrehajtási intézetbe, és még a szállításnál is különítsék el társaitól. Állítása szerint R. Elemér elsőrendű vádlott volt a bandavezér, ő csak sofőrködött. R. András ötödrendű vádlott – az elsőrendű vádlott fia – szerint viszont M. István valójában irányító szerepet töltött be a bűncselekmény-sorozatban, fenyegetéseket pedig nem kapott.
Most mind a hat vádlott előzetes letartóztatásban van, ám a fél évtizede húzódó eljárásban tavaly tavasszal többen házi őrizetbe kerültek, mert lejárt az előzetes letartóztatás törvényben rögzített négyéves felső határa. Októberben két vádlott megszökött házi őrizetéből, de napokon belül kézre kerítették őket Svájcban, és ezután előzetes letartóztatásba kerültek.
Ősszel a parlament törvény módosított, hogy a kiemelkedően súlyos, elsősorban élet elleni bűncselekmények elkövetőinél ne legyen felső határa az előzetes letartóztatásnak – ezt a lépést a lakosság jelentős része támogatja.
