Zűrös emberkísérletek a klinikán

Korántsem makulátlan szakmai múltú orvos meddőségi központjában végeznek zűrös embriókísérleteket.

Elképzelni sem lehet egy nő életében nagyobb örömöt annál, mint mikor megtudja: gyermeket vár. Sokaknak nem adatik meg a lehetőség – csaknem 100 ezren élnek ilyen potenciális édesanyajelöltek –, hogy az isteni gondviselés „elsődleges” szándékából szülessen gyermeke. Közülük nem kevesen vágnak bele a lombikbébiprogramba, ami OEP-szerződéses intézményekben sem olcsó, privát klinikákon, tajkártya nélkül viszont még ennél is nagyságrendekkel jobban megterhelheti a családi kasszát, a modernebb eljárások jelszavával a gyermekáldás nagyobb esélyét ígérve. Az orvostudomány fejlettsége ellenére is igen költségesek azok a megelőző szűrővizsgálatok és tesztek, amelyek visszaélésekre is lehetőséget adhatnak, és amelyek után az orvos beindítja a lombikprogram érdemi részét.

Néhány éve hazánkban is próbálkozik egy bizonyos Versys Klinika nevű magánintézmény egy olyan előzetes embriógenetikai szűrővizsgálattal, amiről az Egészségügyi Tudományos Tanács Humán Reprodukciós Bizottsága mondja ki, hogy nem engedélyezett, szabatosan fogalmazva „kísérleti fázisban van”, de erre rövidesen visszatérünk.

Mindenekelőtt rögzítsük: az említett előzetes embrionális genetikai szűrővizsgálat (aCGH) nélkül Magyarországon 30 százalék fölötti eséllyel sikeres a lombikprogram első próbálkozásra az átlagos, 36-37 éves női korosztályban, indokoltnak gondolhatja tehát egy pár, hogy akár egy nagyobb pénzösszeget is áldoz az esély följebb tornászására azzal, hogy csak valóban „gyermekreményű” embriókat ültetnek vissza a leendő potenciális kismamába.

Nézzük, mit mutatnak a számok! 2013. január 1. és június 30. közötti statisztikát szerepeltet honlapján a Versys, ami összességében azt mondja, 48,24 százalékos sikerességűek azok a lombikbeültetések, amelyek előtt az aCGH vizsgálatot elvégzik. Ez így nagyon szép is lenne, csakhogy Vereczkey doktorék egy korábbi, angol nyelvű tanulmányban, ahol a 2011 május és 2013 január közötti időszak eredményeiben azt mutatják fel, hogy 107 ilyen beültetésből 4 megszületett gyermek és 16 várandósság lett, ami testvérek között is bőven kevesebb, mint a fele, 20 százalék alatti hatékonyság, a két szám pedig valahogy nem igazán illik össze.

Eddig, ha az engedélyek nélkül végzett vizsgálatok tényét nem néznénk, tekinthetnénk akár „versenyképességi kérdésnek” is a Versys és más intézmények összehasonlítását, az azonban már kicsit aláássa a klinika hírét, hogy az élén álló Vereczkey Attila doktor múltjának foltossága egy dalmatáéval vetekszik.

Vereczkey doktor 2003 és 2005 között a fővárosi Nyírő Gyula Kórház meddőségi centrumában főorvosként elvégzett, sok esetben OEP-finanszírozott nőgyógyászati műtétekért esetenként 2-300 ezer forintot is elkért, számlát nem adott, és az emiatt indult, hosszadalmas bírói eljárások során tanúk sokasága vallott botrányos eseményről. Összesen 88 nő megkárosítását találta megalapozottnak a vádhatóság – a 2006-os feljelentés és a nyomozás lezárása között 5 év telt el. A Heti Válasz és a Népszabadság korábbi információi szerint volt olyan házaspár is, ahol Vereczkey a nőt négy miómája miatt akarta megoperálni úgy, hogy a diagnózist leíró dokumentumon nem is a páciens neve szerepelt (részletek keretes írásunkban). A csalást ebben az esetben az OEP vizsgálata tárta fel és a pénztár tette a feljelentést is. A nyomozás során napvilágot látott, hogy Vereczkey és kollégái gyakorlatilag magánklinikának használták a Nyírő műtőit, és rendszeresen félrevezették a nekik kiszolgáltatott pácienseket.

A korábban részlegvezető főorvosi pozícióban dolgozó nőgyógyász egyébként – és ezt hivatalos bírósági ítélet is kimondta 2006-ban – kétszeres magánokirat-hamisító is: a Nyírőben nem foglalhatta volna el posztját, ha nem kozmetikázza működési bizonyítványát.

Vereczkey, úgy tűnik, mostani szálláshelyén, a Versys Klinikán sem hagy fel korábbi szokásaival. Erre utal a megannyi történet számla nélkül lefolytatott nőgyógyászati műtétekről, elkért százezer és millió forintokról. Voltak persze sarkukra álló páciensek is. Egyikük 2012. augusztus 27-én panaszolta be a klinika vele szembeni gyanús eljárását – éppen aCGH-ügyben – az Egészségügyi Tudományos Tanács Humán Reprodukciós Bizottságánál (ETT-HRB). 2013. február 22-én kelt az a szakvélemény, ami a Vereczkey-ügyben jó eséllyel kulcsfontosságú lesz, és amit az ÁNTSZ megbízásából dr. Csákány György szülész-nőgyógyász országos szakfelügyelő főorvos és dr. Török Olga, a Humán Reprodukciós Bizottság tagja jegyzett. Ez áll benne:

„Az aCGH eljárás tehát nem tekinthető rutineljárásnak, legfeljebb klinikai kísérletnek, mint ezt az ETT- HRB 2011. szeptember 21-ei állásfoglalásában is megállapította. Erre ( ) a Versys Clinicsnek nem volt engedélye, és azt a tényt, hogy egy kísérleti stádiumban lévő vizsgálatot végez, nem közli a pácienssel, tehát sérti a beteg önrendelkezési jogát, valamint: megsérti az emberen végzett kutatás szabályait. A klinikai kísérletben való részvétel önkéntes, ezért a fennálló jogszabályok szerint ellenszolgáltatást kérni nem megengedett.”

A következő kérdés az lesz, melyik az a hatóság, amely elérheti, hogy a szükséges és folyó vizsgálatok végéig a klinika ne kísérletezhessen gyanútlan betegeken, illetve ha a szakvélemény érvényre jut, a klinika és Vereczkey doktor visszafizeti-e azt a horribilis pénzmennyiséget a pácienseknek, amit a szakvéleményből következően jogosulatlanul szedett be. Tavaly szeptemberben ugyan a helyi ÁNTSZ-vezető felszólította Vereczkeyéket arra, hogy azonnal fejezzék be a nem megengedett, de busás haszonnal kecsegtető előzetes vizsgálatot, de mivel a Versys megtámadta azt, máig vígan végzi tevékenységét.

Vereczkey doktorról korábbi munkatársai és betegei is tudni vélik, hogy igen jó rábeszélő képességgel bír, gyorsan a páciensek bizalmába férkőzik, hogy „ne jelentsen nekik gondot” valahogy összeszedni a kezeléshez szükséges pénzt.

Januári adóhatósági adatok alapján Vereczkey Attila végrehajtási eljárás alatt áll – úgy tudjuk, 5 éve –, sok százmilliónyi bevétele után bizonyíthatóan egyetlen forint adót sem fizetett. Az eljárás kezdetekor tudomásunk szerint 140 millió körüli összeg volt a doktor adótartozása, ami a büntetőkamatokkal mára akár a többszöröse is lehet.