Igazi kapocs lesz az új pécsi konzul

„Alapvetően meghatározza az életemet az, hogy gyerekkorom óta két nyelvet és két kultúrát, a magyart és németet is a magaménak tudhatom.”

– Férje horvát nemzetiségű. Nemzetközi csapat állt össze?
– Kicsit leképezzük a régió társadalmát, hiszen itt voltak falvak, ahol csak németül, máshol csak horvátul beszéltek, és persze olyanok is, ahol több nemzetiség élt együtt, megtanulva egymás nyelvét, megismerve egymás kultúráját. Nagy nyertes a gyermekünk, hiszen ő három nyelven nőtt fel a családban, de ma már a német a horvát és a magyar mellett angolul is beszél. Egyébként az itteni horvát konzullal is nagyon jó kapcsolatom alakult ki.

– Német nyelvészettel foglalkozik. Ez is összefügg a családi háttérrel?
– Igen. A nagyszüleim által beszélt dialektus egy keleti frank nyelvjárás, mely részben hasonlít a Luther Márton által a bibliafordításnál használt nyelvi változathoz. A berlini Humbold Egyetemen tanultam, ott döntöttem el, hogy XVI. századi német szövegekből írom a szakdolgozatomat, méghozzá a német parasztháború röpirataiból. Ehhez nagy előny adott, hogy otthonról ezt a nyelvjárást hoztam. Később a nyelvtörténet mellett nyelvszociológia felé fordultam; többek között a nyelv szerepét kutattam az identitásban.

– Tanszékvezetőként egyetemi, tudományos munkát folytat. A konzuli munka közéleti szerepvállalást is jelent. Mennyiben tudja a kettőt összeegyeztetni?
– Úgy tudom, hogy a személyemre többek között azért esett a választás, mert a németek célzottan egyetemi embert kerestek, aki összekötő lehet a magyarok, az óhazai németek, és a magyarországi németek között. Mindaz, amivel eddig foglalkoztam, ezzel összhangba hozható. 2016-ig a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettese leszek, utáni pedig az oktatói munka mellett látom el a tiszteletbeli konzuli feladatokat egészen a németországi nyugdíjkorhatárig. Azt remélem, hogy ebben munkában is fel tudom majd használni azokat a tapasztalatokat, kapcsolatokat, amikre eddig szert tettem. Nagyon szeretném, hogyha ez a konzulátus úgy működne, hogy valóban közvetítene a régió kulturális, oktatási, kutatási, gazdasági, politikai szereplői, állampolgárai között.

– Azt már látja, mi lesz a munkája?
– Az elsődleges feladat az, hogy a régióban élő német állampolgároknak segítséget nyújtsunk, szolgáltatásokat biztosítsunk számukra. Pécsett nagyon sok német diák tanul, évfolyamonként több százan vannak az egyetemen, de sok a Baranyában letelepedett nyugdíjas is, köztük egykor Magyarországról kitelepített és ide visszaköltöző emberek is vannak. Az adminisztratív munka mellett fontos feladat az is, hogy az itteni német vállalkozókkal tartsam a kapcsolatot, s lehetőség szerint elősegítsem újabbak megjelenését a régióban. De természetesen a kulturális életben is szerepet kell vállalnunk.

– Egyfajta kapocs, gyújtópont is lehet?
– Igen, szeretném ezt remélni. A német nagykövet úr kérése volt, hogy a PTE-n kapjon helyet a tiszteletbeli konzul irodája. Ezt a kérést az egyetem rektora maximálisan támogatta. Remélem, hogy ezzel is vonzóbbá tudjuk tenni a várost és az egyetemet a német diákok számára. A város és az egyetem közös célja, hogy minél több német diák tanuljon Pécsen és váljon hordozójává a két ország hagyományosan jó kapcsolatainak.