Jönnek a rákkeltő anyagok és GMO-k?

Sokáig mélyen hallgatott a sajtó nagy része a tavaly kezdődött, EU–Egyesült Államok szabad kereskedelmi egyezményről szóló tárgyalásokról.

Eleve gyanús, ha a hatalmas multinacionális cégek rendre támogató nyilatkozatokat adnak ki egy egyezmény mellett. Környezetvédő civil elemzések szerint például a TTIP kimondottan a nemzetközi vegyipar érdekeit szolgálná, nem véletlen, hogy szinte az összes létező vegyipari, növényvédőszer-gyártó vállalat és szövetség sürgette az egyezményt, és javaslatokat tett a vegyipari szabályozás harmonizálására. Ez a témakör azért különösen érzékeny, mivel Európában az elmúlt évtizedben nagymértékben szigorodtak a vegyi anyagok engedélyezési előírásai, mindeközben az egyesült államokbeli rendszer sokkal lazább, és nem zárja ki a káros anyagok használatát. A Greenpeace is felhívta korábban a figyelmet arra, hogy a szabad kereskedelmi egyezmény könnyen alááshatja a jelenlegi szigorú uniós előírásokat, egyebek között az élelmiszer-biztonság területén is. Az EU például a génmódosított növények korlátozásán és a hormonhatású vegyszerek tilalmán túl a növényvédő szerekre is alacsonyabb határértékeket engedélyezett, mint az Egyesült Államok. Emellett civil szervezetek évtizedes küzdelmének köszönhetően Európában már a legtöbb vegyi anyagot, növényvédő szert csak nagyon szigorú kockázatelemzést követően lehet engedélyezni. Azt viszont senki sem tartja valószínűnek, hogy a TTIP révén az Egyesült Államok szabályozásai szigorodnának az EU szintjére. A termékek szabad áramlásával pedig ez az európai biztonsági háló kerülhet veszélybe. Európa már évek óta tilt számos olyan hormon- vagy génkárosító, potenciálisan rákkeltő anyagot, amely az Egyesült Államokban a mai napig felhasználható.

A vegyipar igencsak tart attól az uniós előírástól is, amely a rákkeltő anyagok után az emberi hormonrendszert károsító anyagokat is korlátozná. Ez a szabályozás rengeteg növényvédő szert, műanyagadalékot, sőt akár kozmetikai összetevőket is érinteni fog. A tényleges kivonásokra a szükséges feltételrendszerek kialakításáig azonban sajnos továbbra is várni kell. A vegyipari cégek így sok reményt fűznek ahhoz, hogy az egyezmény révén az Egyesült Államok és általa a vegyipari multik is beleszólhatnak az ezen veszélyes anyagok kivonásáról szóló döntésekbe. Az egyezmény része ugyanis egy úgynevezett „szabályozási együttműködési tanács”, amely alapján a kereskedelmet érintő minden új jogszabályt meg kell vitatni az amerikaiakkal. Ebbe beletartozik a környezet-, egészség- és fogyasztóvédelmet érintő minden szigorítás, azaz a GMO-k és a vegyi anyagok engedélyezései is. Az Egyesült Államok ezáltal szinte az EU új tagállamává válik, tekintve az ügyekbe való beleszólási és lobbilehetőségeit.

Egy kiszivárgott amerikai jelentés szerint a kereskedelem legnagyobb akadálya jelenleg az EU vegyi anyagokra, kozmetikumokra, veszélyes hulladékokra, növényvédő szerekre, bioüzemanyagokra és GMO-kra vonatkozó szabályozása: nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok ezeknek az előírásoknak a lazítását szeretné elérni. Biztosak lehetünk abban, az egyezménytől sok szereplő azt várja, hogy leáll a káros anyagok kivonása, egyúttal mind több GMO-t kell beengedni az európai, így a magyar piacra is. Az Egyesült Államok részvétele emellett jó eséllyel befagyasztja a jövőbeni környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi előírásokat, hiszen azok akadályozhatják a kereskedelmi célokat. A sajnos világszerte elhaló éghajlatvédelmi szabályozás koporsójába is újabb szöget ütne az egyezmény, az Egyesült Államok ugyanis az EU-tagállamokon amúgy is nagy nehézséggel áthajtható klímavédelmi célok és feladatok elfogadását is befagyaszthatja. Már most is világos, hogy az Egyesült Államok megújuló energiák helyett inkább a saját szenét és palagáz-technológiáját látná szívesebben Európában, a technológiában – és az azzal járó szennyezésben – is jártas cégei közreműködésével.

Szintén gyanúra ad okot, ha a szerződés részleteiről szinte teljesen titokban, az alapvető átláthatóságot is mellőzve folynak a tárgyalások. Nem adnak helyet az EU-ban bevett és büszkén hangoztatott szokásos társadalmi részvételnek sem. A párbeszédbe alapvetően csak az ipari szereplőket hívták meg, civilek még a dokumentumokhoz sem kaptak megfelelő hozzáférést. Még az egyetlen demokratikusan választott uniós intézmény, az Európai Parlament sem fogja vitatni a jogszabályt, csak megszavazhatja vagy elutasíthatja.

A TTIP egyik legproblémásabb része az úgynevezett ISDS, a beruházók és államok közötti vitarendezési mechanizmus, amelynek alapján a cégek bármikor beperelhetnék azokat az országokat, amelyek az EU vagy az Egyesült Államok általános szintjénél szigorúbban védenék a saját állampolgáraik egészségét, a környezetet. Erre példa Magyarország is a GMO-k terén, vagy a skandináv országok az egészségkárosító vegyi anyagokat illetően. Jelenleg az EU-tagországoknak mindig joguk van az uniós rendelkezésnél szigorúbb környezetvédelmi szabályokat alkotni, szigorúbb határértékeket bevezetni. A kereskedelmi jog ennél bonyolultabb, de számos pozitív példa mutatja, hogy az EU lehetőséget ad a tagországoknak bizonyos, szakmailag megalapozott korlátozásokra, mint amilyen a magyar védzáradék a génmódosított kukorica ügyében. A szabad kereskedelmi megállapodás után viszont könnyen lehet, hogy a világvállalatok rafinált ügyvédei ránk kényszeríthetik génmanipulált vagy éppen hormonkezelt állati termékeiket és mérgező vegyszereiket. Az ISDS alapján a palagázcégek egy-egy helyi palagáz-moratórium beperlésével is könnyedén eurómilliókat kereshetnek, egyetlen kapavágás nélkül. Sajnos a múltból számtalan példa van arra, amikor a multicégek az állampolgárokat védeni hivatott jogszabályokat használják fel a saját gazdasági érdekeik védelmében. Amikor a környezetet és emberi egészséget pusztító tevékenységüket a nemzetközi joggal takarózva végzik, kijátszva és semlegesítve a helyi értékeket, érdekeket védő szabályozásokat. A legismertebb esetek közé tartozik, amikor a Philip Morris az ausztrál–hongkongi szabad kereskedelmi egyezmény alapján beperelte az ausztrál kormányt és egészségvédelmi intézkedését, vagy mikor a francia Veolia lépett fel jogi úton az egyiptomi minimálbér-emelés ellen.

Az EU–Egyesült Államok kereskedelmi egyezmény jelen formáját tehát határozottan elítélik a környezetvédő civil szervezetek, de az európai szakszervezetek is. A környezet- és fogyasztóvédelmi, munkajogi biztonságot adó európai jogrendszert ugyanis egyáltalán nem bizonyított gazdasági előnyök oltárán kellene feláldozni. Az idén folyamatosan zajló vitákban fontos lenne, hogy a magyar állam is kiálljon a környezetvédelmi értékeinkért, egyebek között az alaptörvény által is garantált GMO-mentességért. A nagyvállalatok által diktált egyezménnyel ugyanis itthon szinte mindenki csak veszíthet, a környezetvédelemtől a vállalkozásokig.

A szerző a Greenpeace vegyianyag-szakértője