Így szakította hazánk az első rést a vasfüggönyön

Pozsgay Imre és Habsburg Ottó lánya szerint is a magyarországi események gyorsították fel a vasfüggöny leomlását.

Pozsgay Imre felidézte, hogy a vasfüggönyt ő maga már 1988 októberében Európát kettéosztó, szégyenletes létesítménynek nevezte. Egy nemzetközi sajtóértekezleten úgy fogalmazott, hogy az építmény ideje lejárt, műszaki feltételei elavulttá váltak, le kell bontani és Magyarország le is fogja bontani. Az ezzel kapcsolatos munkálatok már januárban megkezdődtek és márciusra szinte teljes mértékben be is fejeződtek, noha mindezt nyilvánosan csak 1989. május 2-án jelentették be. Azt pedig már szavai szerint az akkori osztrák kancellár, Franz Vranitzky kezdeményezte, hogy június 27-én a két külügyminiszter, Alois Mock és Horn Gyula ünnepélyesen vágja át a gyakorlatilag már egyáltalán nem létező vasfüggöny utolsó darabját.

1989-et Pozsgay Imre történelmi évnek, a fordulat esztendejének nevezte. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett 1956 – nevéhez fűződő – újraértékelésére, Nagy Imre újratemetésére. Utalt arra is, hogy a nemzetközi helyzet kedvezett ezeknek a kezdeményezéseknek. Kiemelte Mihail Gorbacsov szerepét, felidézve, hogy az egykori Szovjetunió akkori vezetője beleegyezett abba, hogy véget vet a hidegháborúnak.

A szóban forgó kezdeményezések között említette a páneurópai pikniket is. Elmondta: Debrecenben akkori MDF-es vezetők úgy gondolták, hogy miután a vasfüggöny már lebomlóban van, elérkezett az ideje, hogy magyarok és osztrákok a határ mentén baráti találkozót tartsanak. Ez volt az alapgondolat, és annak megvalósításához a debreceniek a soproni MDF-szervezet segítségét kérték. Egyidejűleg két fővédnököt választottak, Habsburg Ottót és Pozsgay Imrét. „Elvállaltam, mégpedig azzal a törekvéssel is, hogy államminiszteri kapcsolataimat is rendelkezésre bocsátom” – emlékezett vissza.

„Fővédnökként tudomásomra jutott, hogy sok ezer Magyarországon tartózkodó német menekült keresi annak lehetőségét, hogy kijusson az országból” – mondta el Pozsgay Imre, hozzátéve: kapcsolatait felhasználta annak terjesztésére, hogy amennyiben augusztus 19-én Sopron felé járnak, – az ideiglenes határnyitás keretében – „kitalálhatnak” az országból. Pozsgay Imre hangsúlyozta, hogy nemcsak a piknik volt előre tervezett, hanem a jelképes határnyitás is. Eldöntötték azt is, hogy a határőrségnek nem lesz semmi teendője. Ez így is történt 1989. augusztus 19-én, amikor elindult a keletnémetek „rohama”, a határőrség leeresztett fegyverrel szemlélte az eseményeket.

A páneurópai piknik – mint hangsúlyozta – merőben polgári kezdeményezés volt, ami a hivatalos politikát illeti, rajta kívül abban senki nem működött közre. A fővédnöki szerep ellátásához sem kellett engedélyt kérnie senkitől, Németh Miklós akkori miniszterelnöktől sem. A piknik szavai szerint sorsforduló volt. Attól kezdve már végképp nem lehetett visszafordítani a dolgokat. A német menekültek a határáttöréssel lezárták az NDK történetét.

Németh Miklós kormányfő rögtön felismerte, hogy rendkívüli helyzet alakult ki, és kereste a kapcsolatot Helmut Kohl német kancellárral. Augusztus 25-én Horn Gyula külügyminiszterrel már Bonnban tárgyaltak Kohllal és külügyminiszterével, Hans-Dietrich Genscherrel, előkészítendő a szeptember 10-i hivatalos határnyitást. Ami – mint Pozsgay Imre ismételten hangoztatta – az augusztus 19-i páneurópai piknik nélkül nem következett volna be. Mint ahogy a piknik és a határnyitás nélkül a hírhedt berlini fal sem omlott volna le november 9-én, hanem talán csak jóval később. A magyar szerepvállalás felgyorsította az eseményeket.

És hogy mi volt 1989 legfőbb tanulsága a többi között a páneurópai piknikkel? Pozsgay Imre szerint az, hogy a diktatúrát meg lehet szüntetni a nép, a társadalom közreműködésével.

„Amikor az ember részese egy ilyen eseménynek, nem tudja azonnal megítélni, hogy mi lesz annak a hatása” – mondta a Svédországban élő Walburga Habsburg, a svéd parlament tagja.

Az 1989. augusztus 19-én a magyar–osztrák határnál, Sopronkőhida és az ausztriai Szentmargitbánya (Sankt Margarethen) között, Sopronpusztán megtartott páneurópai pikniket a Magyar Demokrata Fórum (MDF) debreceni szervezete, az Országos Klubtanács, a Soproni Ellenzéki Kerekasztal és a Páneurópai Unió rendezte.

A szervezők eredeti célja nem a Kelet- és Nyugat-Németország közötti kapcsolatokhoz vagy a Magyarországon tartózkodó NDK-s menekültekhez kötődött. A rendezvény a határok nélküli Európa mielőbbi létrejöttét szorgalmazó magyar–osztrák baráti találkozóként indult. „A cél az volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy Magyarország Európa része és részt akar venni az ottani történésekben” – mondta Walburga Habsburg.

A találkozó alkalmával három órára ideiglenesen megnyitották a határátkelőt. Egy delegáció a szabad határon át átment Ausztriába, és azután osztrák polgárokkal együtt érkezett vissza a népünnepély színhelyére. Walburga Habsburg Douglas, a Páneurópai Unió akkori főtitkára szimbolikusan átvágta a szögesdrótot, és felolvasta az esemény egyik fővédnökének, Habsburg Ottónak, az Európai Parlament képviselőjének és a Páneurópai Unió elnökének üzenetét. A rendezvény másik fővédnöke Pozsgay Imre államminiszter volt, őt titkára, Vass László képviselte.

A találkozó alkalmával Sopronpusztán ideiglenes határátkelőhelyet nyitottak meg, és több száz NDK-állampolgár használta fel a vasfüggöny megnyitásának ezt a rövid időszakát arra, hogy Nyugatra szökjön.

Walburga Habsburg az MTI kérdésére elmondta: amikor látta, hogy a rendezvény hírére összegyűlt több száz keletnémet váratlanul átnyomult a kapun, az egyik első gondolata az volt: remélhetőleg nem történik semmi rossz. Az NDK-sok ugyanis nem rendelkeztek érvényes határátlépési engedéllyel, és a határt fegyveres határőrök őrizték. Megítélése szerint nem lehetett előre tudni, hogy a pikniken történtek elvezetnek a vasfüggöny leomlásához.

Ma úgy látja: a piknik bizonyos értelemben „az első rés” volt az Európát kettéválasztó vasfüggönyön. A határok teljes átjárhatósága és az EU keleti bővítése ugyan több évvel a piknik után valósult meg, de „egy folyamatnak valahol el kell kezdődnie, meg kell mutatni az embereknek, hogy lehetséges” – hangsúlyozta.

A páneurópai piknik és ami utána történt, „sok ember akaratának, sok ember bátorságának az eredménye volt” – jelentette ki. Nagyon fontos, hogy egy szocialista ország, mint amilyen az akkori Magyarország volt, részt vett benne, és elősegítette az NDK-állampolgárok Nyugat-Németországba jutását.

Az első szakadás a vasfüggönyön című nemzetközi utazó kiállítás megnyitójával megkezdődött vasárnap a negyed századdal ezelőtt Sopronpusztán, a magyar–osztrák határon rendezett páneurópai piknikre emlékező, keddig tartó eseménysorozat. Magas László, a Páneurópai Piknik '89 Alapítvány elnöke Angela Merkel német kancellár szavait idézve „a történelem legsikeresebb piknikjének” nevezte az 1989-es rendezvény.

Kedden rendezik a Konrad Adenauer Alapítvány és a Polgári Magyarországért Alapítvány Kapu Európába című konferenciáját. Szintén kedden kezdődik az estig tartó családi nap Sopronpusztán, a Páneurópai Piknik Emlékparkban, ahol a 25 évvel ezelőtti események szereplői elevenítik fel emlékeiket – a délutáni másfél órás beszélgetésen részt vesz Orbán Viktor miniszterelnök is.