A páneurópai piknik – mint hangsúlyozta – merőben polgári kezdeményezés volt, ami a hivatalos politikát illeti, rajta kívül abban senki nem működött közre. A fővédnöki szerep ellátásához sem kellett engedélyt kérnie senkitől, Németh Miklós akkori miniszterelnöktől sem. A piknik szavai szerint sorsforduló volt. Attól kezdve már végképp nem lehetett visszafordítani a dolgokat. A német menekültek a határáttöréssel lezárták az NDK történetét.
Németh Miklós kormányfő rögtön felismerte, hogy rendkívüli helyzet alakult ki, és kereste a kapcsolatot Helmut Kohl német kancellárral. Augusztus 25-én Horn Gyula külügyminiszterrel már Bonnban tárgyaltak Kohllal és külügyminiszterével, Hans-Dietrich Genscherrel, előkészítendő a szeptember 10-i hivatalos határnyitást. Ami – mint Pozsgay Imre ismételten hangoztatta – az augusztus 19-i páneurópai piknik nélkül nem következett volna be. Mint ahogy a piknik és a határnyitás nélkül a hírhedt berlini fal sem omlott volna le november 9-én, hanem talán csak jóval később. A magyar szerepvállalás felgyorsította az eseményeket.
És hogy mi volt 1989 legfőbb tanulsága a többi között a páneurópai piknikkel? Pozsgay Imre szerint az, hogy a diktatúrát meg lehet szüntetni a nép, a társadalom közreműködésével.
„Amikor az ember részese egy ilyen eseménynek, nem tudja azonnal megítélni, hogy mi lesz annak a hatása” – mondta a Svédországban élő Walburga Habsburg, a svéd parlament tagja.
Az 1989. augusztus 19-én a magyar–osztrák határnál, Sopronkőhida és az ausztriai Szentmargitbánya (Sankt Margarethen) között, Sopronpusztán megtartott páneurópai pikniket a Magyar Demokrata Fórum (MDF) debreceni szervezete, az Országos Klubtanács, a Soproni Ellenzéki Kerekasztal és a Páneurópai Unió rendezte.

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!