A mostani ünnep – mondta – nem csupán a budavári református gyülekezeté, hanem az egész I. kerületé. Arra emlékeztetett, a budaiak hozzászoktak ahhoz, hogy a történelemnek milyen „sűrű” a levegője. Mint mondta, a történelem ott van a várfalakban, a templomtornyokban, az utcák macskaköveiben. Buda sorsa mindig összeforrt Magyarország sorsával – hangsúlyozta a polgármester.
Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében elmondta, 120 éve annak, hogy megépülhetett a budai reformátusok első temploma a Szilágyi Dezső téren, amely nemcsak templom volt, nemcsak a budai reformátusság első kultuszhelye, hanem „bölcső” is, mert a budai gyülekezetből született meg a pasaréti, a budahegyvidéki, a kelenföldi és a gazdagréti. Ezért – hangsúlyozta a püspök –, miközben minden református büszke arra, hogy nemzeti emlékhellyé lett a templom, a budai reformátusok mégsem emlékhely akarnak lenni, hanem továbbra is „bölcsőhely”. Olyan közösség – tette hozzá Szabó István –, ahonnan újra és újra megszületik az élet az „élő hitre, az üdvösségre és a reményre”. A püspök reményét fejezte ki, hogy ez a nemzeti emlékhely egyúttal a nemzeti jövőnek is a helye.
A Szilágyi Dezső téri református templomot Pecz Samu tervezte és 1896-ban avatták fel. Az első budai református templom neogótikus stílusú.
