A Gloria Victis Közhasznú Alapítvány által rendezett, Nemzetiszocializmus, kommunizmus – Közös Európánk kettős mércéjéről című nemzetközi konferencián Tőkés László hangsúlyozta: „a tovább folytatódó diktatórikus, monolitikus, egypártrendszeri, totalitárius, nacionalista, idegengyűlölő államrendszeri hagyományok mindegyikével szakítanunk kell, és fel kell emelnünk a szavunkat ellenük”.
Az EP-képviselő szerint az áldozatokat sújtó és a bűnösöket felmentő diszkrimináció, a kettős mérce jellemzi korunkat. Azt mondta: a kettős mérce „leggyalázatosabb formájának” az üldözöttekről, a tömeggyilkosságoknak áldozatul esett emberekről szóló hazugságbeszédet tartja.
A konferenciát levélben üdvözölte Vytautas Landsbergis, Litvánia volt elnöke, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy „a korábbi diktatórikus ideológiák ma élő mutáns formái ellen tiltakoznunk kell, a cselekvés hiánya megbocsáthatatlan. ( ) A mai európai demokraták legfontosabb feladata: tiltakozni az orosz Kreml neohegemonisztikus törekvései ellen.”
Göran Lindblad, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának elnöke előadásában az oktatás fontosságáról is beszélt. Sok hasonló rendezvényre van szükség – mondta a svéd politikus –, hogy az emberek, főleg a fiatalok megismerjék a történelmi tényeket. Szólt saját szervezetének igazságtételi projektjéről is, hangsúlyozva: nagyon fontos, hogy az áldozatok, a szemtanúk mondják el a történetüket. „Most kell cselekedni, amikor még élnek az áldozatok és még élnek az elkövetők is” – mutatott rá.
Hartyányi Jaroszlava, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke, az Ukrán Világkongresszus alelnöke a két totalitárius rendszerről szólva azt mondta, ha párhuzamot vonunk, kiderül, hogy alig van különbség közöttük. Az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban kiemelte: Európának közös tervet kell kidolgoznia arról, hogyan kell megvédeni az országot a „putyinizmustól”.
Zinner Tibor jogtörténész az igazságtétel témájával összefüggésben egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1993-as törvény megszüntette a kettős mércét Magyarországon, és ennek alapján megkezdődhetett a számonkérés az úgynevezett sortűzügyekben. Emlékeztetett rá: végül nyolc ügyben emeltek vádat, és négy embert ítéltek szabadságvesztésre. Úgy fogalmazott: a történet innentől kezdve már nem a jogalkotóról, nem a törvényhozóról, hanem a vádhatóságról és a bíróságról szól.
