A több mint háromezer éves, ékszereket, fegyvereket, használati tárgyakat tartalmazó leletegyüttest a tótszerdahelyi Virág István, a felsőrajki Szakál János és fia, Szakál Tamás – az ő nevében édesanyja vette át az elismerést – egy közelebbről meg nem nevezett zalai területen találta.
Kövér László azt mondta: a becsületes megtalálók cselekedete által nemcsak a Göcseji Múzeum gyarapodott, de mi valamennyien gazdagabbak lettünk azzal a tapasztalattal, hogy az önzetlenség, a becsület és a tisztesség változatlanul él a zalai tájakon. A három ember cselekedetével gyarapította a köz vagyonát, és megerősítette a köz hitét, hogy érdemes önzetlennek, becsületesnek és tisztességesnek lenni.
Kaján Imre, a múzeum igazgatója arról beszélt, hogy ritkán adódik olyan pillanat egy múzeum történetében, hogy egyszer csak beállítanak egy értékes lelettel. A múzeumba került ép és töredékes leletek nagyjából 3300 évesek lehetnek – ami a trójai háborúk ideje –, az akkori urnamezős kultúra korszakából származnak, és egy késő bronzkori előkelőség tárgyi emlékei. Csaknem egytucat sarló, számos fegyver – rövidkard, harci balta, lándzsák és tőrök –, illetve ékszerek, nyak- és karperecek, dísztűk is szép számban találhatók a leletek sorában.
Kaján Imre kitért arra is, hogy a Göcseji Múzeum régészei, a Nemzeti Múzeum munkatársai és az ELTE késő bronzkori kutatásokkal foglalkozó csoportjának tagjai tavasszal vizsgálják meg a titokban tartott lelőhelyet, ahol egy települést is sejtenek, a Miskolci Egyetem munkatársai pedig a fémötvözetek összetételének vizsgálatát is elvégzik.
