A svéd főváros központjában mintegy kétszáz ember gyűlt össze szombat délután, hogy gyertyát gyújtson Wallenberg emlékére.
Michael Wernstedt, a Raoul Wallenberg Akadémia elnöke közölte, hogy a megemlékezésen a diplomata mellett minden olyan ember előtt tisztelegnek, aki változást tud elérni. Hozzátette: „az utóbbi hetek eseményei világosan megmutatták, hogy rendkívül fontos a demokrácia védelme”.
„Fontos, hogy itt legyünk és emlékezzünk, de nemcsak azért, mert Wallenberg megmentette számos zsidó életét, hanem azért is, mert példát mutatott civil kurázsiból” – mondta egy 42 éves helyi lakos, aki kislánya társaságában érkezett az eseményre. A résztvevők között volt Raoul Wallenberg lánya, a 93 éves Nina Lagergren is, aki még mindig szeretné megtudni az igazságot apja haláláról.
Raoul Wallenberg 1944 nyarától budapesti svéd diplomataként sok ezer zsidót mentett meg a biztos haláltól, egyebek között svéd útlevelek kiadásával. Gyakorlati segítséget is nyújtott: élelmiszert, gyógyszert juttatott el a rászorulóknak.
Wallenberg 1945. január 17-én Debrecenbe indult, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal tárgyaljon, de soha nem érkezett meg. Munkatársai utoljára egy szovjet tiszt és két katona társaságában látták, elköszönésekor azt mondta: „Nem tudom, vendég vagyok-e vagy fogoly.”
További sorsa, halálának helye és időpontja tisztázatlan. Annyi bizonyos, hogy a diplomatát sofőrjével együtt letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. A szovjet hatóságok 2000-ben elismerték, hogy Wallenberget politikai okokból hurcolták el, és a KGB a börtönben agyonlövette. Az orosz főügyészség politikailag rehabilitálta őt. A történelmi kutatások ma sem tudnak megnyugtató választ adni a diplomata halálának körülményeire, mert az erre vonatkozó iratok titkosítását Oroszországban még mindig nem oldotta fel.
Wallenberg az Egyesült Államok, Kanada és Izrael tiszteletbeli állampolgára, 2012-ben az amerikai törvényhozás a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Kongresszusi Aranyérmet szavazta meg számára. 2003-ban a Fővárosi Közgyűlés Budapest díszpolgárává avatta, tevékenységére több emlékmű és szobor emlékeztet a fővárosban.
