Hat évvel és nyolc nappal azután, hogy Santa Cruzban letartóztatták, a Baptista Szeretetszolgálat csapata – a Külgazdasági és Külügyminisztérium technikai segítségével – kimenekítette Tóásó Elődöt és Mario Tadicot Bolíviából.
Az akcióra a 4650 méter tengerszint feletti magasságon lévő chungarái közúti határátkelőhelyen került sor, miután a La Paz-i kormány több mint két hónappal a szabadlábra kerülésük után sem adta vissza a magyar férfi útlevelét, és a vádalku kapcsán megkötött egyezség több pontját sem tartotta be. A menekítő csapat az akciót megelőzően nem is találkozhatott Tóásó Előddel, különböző kommunikációs eszközökön keresztül tartották a kapcsolatot. Tóásó többször taxit váltva péntek reggel beszállt egy újabb járműbe úgy, hogy még a felesége sem tudott arról, hogy aznap eljön. Tóásóék magyar idő szerint pénteken kora este érkeztek Chilébe, ahol most már biztonságban vannak.
Az úgynevezett terroristaper vádlottai öt év tíz hónap raboskodás után, vádalkuval szabadultak március első napjaiban, de az országot nem hagyhatták el. Az ítélet szerint bűnösek fegyveres felkelésben való részvételben, ám ez a fegyveres felkelés nem valósult meg. Az ország kormányával február közepén megkötött egyezségben az szerepelt, hogy 30–90 napig a függőben lévő jogi eljárásokat rendezik, de a kabinet nem törekedett az egyezségre – az utóbbi három hétben nem is értek rá tárgyalni. A magyar férfi nem érezte az életét biztonságban Bolíviában, ezért került sor az akcióra.
A két férfi kimenekítése amiatt is különösen sürgőssé vált, hogy a napokban Spanyolországba szökött és politikai menedékjogot kért Germán Cardona ezredes, a bolíviai hadsereg tisztje, aki nyilatkozatában azt állította: az úgynevezett terroristaper döntő bizonyítékaiként szereplő fegyvereket a hadsereg raktárából kérte kölcsön a kormány, és korábban egy drogcsempész bandától foglalták le. A vádalkuval öt év tíz hónap után szabadult Tóásó és Tadic arra számít, hogy az új információk alapján az ellenzék kérni fogja az ítéletük megsemmisítését, ugyanis őket fegyveres felkelésben való bűnrészesség miatt ítélték el, de most megdőlni látszik a fegyveres felkelés legfőbb bizonyítéka.
Mint ismeretes, 2009 áprilisában a bolíviai Santa Cruzban kommandósok rajtaütöttek egy feltételezett terroristasejten, amely állítólag a baloldali Evo Morales elnök meggyilkolására készült, és az ország erőszakos kettészakítását készítette elő. Az akcióban életét vesztette Rózsa-Flores Eduardo, Magyarosi Árpád és az ír Michael Dwyer. A hatóságok őrizetbe vették a két túlélőt, Tóásót és Tadicot, akik az ügy további 37 vádlottjával együtt egy többéves, még ma is zajló, számtalan törvényt áthágó jogi eljárás főszereplői lettek. A magyar férfit ért emberi jogi sérelmek miatt több nemzetközi fórumon elmarasztalták a latin-amerikai országot.
Március elején azonban szabadon engedték Tóásó Elődöt, ám a férfi egyelőre egyfajta házi őrizetben volt, minden lépését figyelte a bolíviai kormány.
Ekkor így nyilatkozott lapunknak: – Több ok miatt nem tudok még utazni: például nem adták vissza az útlevelem, és ezt a dokumentumot nem szeretném a bolíviai hatóságoknak ajándékozni. Adminisztrációs dolgokat kell intéznem, illetve a vádalkunak van egy olyan pontja, amelyről nem beszélhetek, de ez is hátráltatja a hazaérkezésem.
Kérdésünkre az ügyében született bírósági döntésről felidézte, közvetlenül nem vett részt a központi kormány és az Evo Morales elleni fegyveres felkelés tervezésében. Ám tevékenységével segítette a szervezők munkáját, ezért „csak” öt év tíz hónapot szabtak ki rá – annyit, amennyit előzetes letartóztatásban töltött.
Szabadulásáról így beszélt: a La Paz-i San Pedro börtönben egy este szóltak neki, hogy elhagyhatja a börtönt.
– Ez úgy történt – mondta lapunknak –, hogy a kormány embere kikísért a cellából, a sötét utcán fogott egy taxit, és beültetett. A taxisról később kiderült, hogy ismerte és tisztelte az apósomat, az ország korábbi belügyminiszterét, ezért nem kért pénzt a fuvarért. Most a feleségem házában lakom, amíg hazamehetünk.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium ekkor közleményben tudatta, hogy megelégedéssel értesültek a szabadlábra helyezésről, és a Baptista Szeretetszolgálattal dolgoznak azon, hogy Tóásó Előd és családtagjai a lehető legrövidebb időn belül Magyarországra utazhassanak. – Garantálom, hogy Buenos Aires-i nagykövetségünk, ha magyar útlevele nem állna a rendelkezésére, Tóásó Előd számára azonnal kiállít egy hazatérésre alkalmas úti okmányt. Bolíviai állampolgárságú családtagjai számára diplomáciai csatornákon keresztül fogunk Magyarország területére történő beutazást lehetővé tévő vízumot biztosítani – idézte Szijjártó Péter minisztert a minisztérium közleménye.
Ismeretes, az úgynevezett terroristaügyben ez év elején többen egyezséget kötöttek a bolíviai hatóságokkal. A megállapodás értelmében február 20-án három vádlottat állítottak bíróság elé. Elsőnek Jan Kudelka ügyét tárgyalták. A bolíviai üzletember után a magyar fiatalember követezett, akinek a vallomása után a bíróság megállapította a bűnrészességet fegyveres felkelésben, de ejtette a terroristavádat. A bíróság tagjai közül mindenki egyetértett az ügyész által javasolt büntetés mértékében – ez az eddigi vádalkuk során a legalacsonyabb ítéletet, öt év tíz hónapot jelent, s ugyanígy jártak el Tadic esetében is, aki Tóásóval együtt szabadult március elején.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, Tóásónak kemény fejtörést okozott az ügyészség ajánlata, hiszen a vádalku elfogadásával legalább részlegesen el kellett ismernie bűnösségét, és nem tudta azt sem, mennyire bízhat a hatóságban. Ezért az elhatározást állítólag csak akkor hozta meg, amikor a terroristaper harmincnyolc vádlottja közül egy, az Öregnek nevezett Ignacio Villa Vargas február közepén megszegte az ügyben érintettek között létező hallgatólagos egyezséget, és több társára terhelő vallomást tett. Úgy hírlik, Vargas a döntését megrendült egészségi állapotával magyarázta.
Innentől kezdve egyértelművé vált, hogy megkezdődik az egymásra mutogatás, ráadásul a fogság az egyébként szívbeteg Tóásó Elődöt is megviselte, börtöne ugyanis négyezer méterrel a tengerszint felett épült, de az eljárás érdemi részének megkezdése, vagyis 2012 óta minden második héten elvitték egy másik városba, így gyakorlatilag folyamatosan ingázott a tengerszinthez közeli magasság és a négyezer méter között. Az utóbbi időben a tárgyalásokat Santa Cruzban tartották, így minden második hetet egy különösen rossz hírű fegyintézetben, a Palmasolában kellett eltöltenie. A börtön falai között uralkodó viszonyokról mindent elmond, hogy 2013-ban például egy több napig tartó börtönlázadás harminc halottat és csaknem negyven sebesültet követelt. Tóásó kedélyállapotát az sem javította, hogy az Amerika-közi bíróságra az alapvető emberi jogok és a vonatkozó nemzetközi egyezmények megsértése miatt Tadiccsal közösen beadott feljelentésük ügye is vontatottan haladt annak ellenére, hogy már 2010-ben befogadták a kérelmüket.
Tóásó március 8-án, szabadulása után az MNO.hu-nak így összegezte az eseményeket: „A bolíviai bíróság elfogadta azokat a bizonyítékokat, amelyeket eddig is hangoztattam, hogy engem egy film előkészítésére hívtak Bolíviába. Az én ítéletem azt mondja ki, hogy honlapot készítettem Rózsa-Flores Eduardónak, hackerek ellen írtam programot, illetve különböző embereknek a számítógépét tartottam karban. A bíróság szerint ezek a munkák segítették egy esetleges fegyveres felkelés szervezését. Én még mindig úgy gondolom, hogy például a hackerek ellen készített programért nem ítéletet kellett volna kapnom, hanem dicséretet. Az ügyészség és a kormány megértette, hogy minket becsaptak azok, akik Bolíviába hívtak. Emiatt lett a büntetésünk [Tóásó Előd mellett Mario Tadic is ugyanannyit kapott – a szerk.] csak öt év tíz hónap. Ez a legrövidebb az ebben az ügyben eddig kiszabott büntetések közül; a többiek azért kaptak többet, mert a vád szerint 2006 óta ellenzéki csoportosulásokban és szerveződésekben vettek részt.”
Kérdésünkre, miszerint volt-e fegyveres felkelés Bolíviában 2009-ben, így válaszolt: – A fegyveres felkelés politikai bűncselekmény, a vesztes politikusok vádja. Itt úgy ítéltek el embereket, hogy egyetlen puskalövés sem dördült el – ez a felkelés legfeljebb csak szervezés alatt volt, de nem valósult meg. Egyébként utánunk is született még vádalku: Zoilo Salces ezredes ügyében, aki a vád szerint részt vett a felkelés szervezésében Beni tartományban, és átadott egy listát a katonai tisztikar azon embereiről, akik Evo Morales ellenzékéhez tartoznak. Ez a vád, és nem tudom, hogy valóban így volt-e.
