Per alatt az Eximbank „féltett titka”

Az állami bank nagyfokú értékaránytalanság miatt indított eljárást.

A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma eredetileg három tanú meghallgatását tervezte tegnap abban a perben, amit a Lánchíd Palota bérbeadása miatt kezdeményezett az Eximbank. Az állami tulajdonú pénzintézet a Duna-parti épületet bérbe adó társaságot, a Nobilis Kristóf nagyvállalkozó családi érdekeltségében álló DÖB-68 Zrt.-t perelte be feltűnő értékaránytalanság miatt.

A tárgyaláson végül csak Nobilist hallgatták meg, a vállalkozót csaknem öt órán keresztül faggatták, főként a bérleti szerződés megkötéséről. Nobilis és ügyvédje a meghallgatáson számtalan ellentmondásba keveredett. Az Eximbank 2012-ben döntött úgy, hogy új székházba költözik, ezért a legnagyobb ingatlanpiaci szereplőktől kértek be ajánlatokat, hogy megtalálják a bank számára megfelelő épületet, amelyet a piaci hírek szerint 5 évig akartak bérelni.

Az ingatlan keresésénél fontos szempont volt, hogy az új irodaház közel legyen a minisztériumokhoz, más hivatalokhoz, ezért elsősorban a főváros a pesti oldalában gondolkodtak. A közvetítők 2300–3000 négyzetméter területű ingatlant kerestek a bank számára. Először ötven ajánlatot tettek le az asztalra, amelyből az első szűrés után megközelítőleg húszat talált megfelelőnek a leendő bérlő.

Nagyjából 2013 tavaszán jött el az a pillanat, amikor az Eximbank akkori vezérigazgatójához, Nátrán Rolandhoz eljutott az ingatlanpiacon ismert vállalkozó, Nobilis Kristóf családi cégének, a DÖB-68 Zrt.-nek az ajánlata. A tegnapi tárgyalás során elsőként ezzel összefüggésben keveredett ellentmondásba a nagyvállalkozó és ügyvédje, ugyanis többször nem vágott egybe nyilatkozatuk arról, hogy pontosan melyik szereplő találta meg a másikat, s miként jutott el az ajánlat az Eximbankhoz.

Mindenesetre Nobilisék ajánlatában az állt, hogy az állami pénzintézet ne másutt keresgéljen, hanem a DÖB-68-tól bérelje ki a budai Lánchíd Palotát. Igaz ugyan, hogy az – akkor már hosszú ideje használaton kívül álló – épület tulajdonosa ekkor még nem Nobilis cége volt, hanem a CIB Bank egyik leányvállalata, de ezen a szépséghibán hamar túlléptek a felek. Sőt, a DÖB-68 nem csinált titkot abból, hogy az épület megvásárlásához fontos volt számára, hogy az Eximbank kibérelje tőle az ingatlant.

Mindezt a Nobilis is megerősítette a tárgyaláson. Mint mondta, az volt a szándékuk, hogy csak akkor veszik meg az épületet, ha megvan a bérleti szerződés. Így is lett, s a közös tervezést és elhatározást a megvalósítás követte. Mielőtt tehát a DÖB tulajdonába került volna a Lánchíd Palota, az Eximbank 10 évre előszerződést kötött a céggel. Havonta négyzetméterenként nettó 6000 forint összegért kötötték meg a szerződést. Ez a bérleti díj viszont sem az üzemeltetés havi költségeit, sem a garázshasználatot nem tartalmazta, viszont a szerződést gyakorlatilag felbonthatatlan feltételekkel hozták létre.

Nobilis Kristóf családi vállalkozása innentől kezdve bátran megvásárolhatta az épületet, de a vételárhoz saját forrással nem járult hozzá, azt kizárólag hitelből fizette ki. Két pénzintézet, a szintén részben állami tulajdonú Gránit Bank és a Takarékbank adta össze neki a pénzt.

A tárgyaláson kiderült, hogy a hitelügyletet – a bérlettel azonosan – éppen 10 éves futamidővel kötötték meg, és a borsos bérleti díj jelentette a hitel egyik meghatározó fedezetét. Az ügyvédek erről hosszasan faggatták Nobilist, ám a vállalkozó nem adott egyértelmű választ a kérdésekre, mindössze anynyit mondott, hogy a hitelezők számára nyilván fontos volt, hogy legyen egy jó bérlője. Könnyen belátható, hogy a vásárlás időzítése, a piacon gyakorlatilag egyedülállóan hosszú távú bérleti időszak és a szokatlanul magas bérleti díj következtében Nobilisék üzleti kockázata minimálisra csökkent, miközben az államé maximálisra nőtt.

Az Eximbank akkori vezérigazgatója, Nátrán Roland az üzletet szinte titokban ütötte nyélbe Nobilisékkal. Információink szerint ugyanis a bérletre nem adott tulajdonosi felhatalmazást a nemzetgazdasági miniszter, és arról a bank igazgatósága sem döntött. Ugyanakkor az Eximbank egy olyan opciós szerződést is kötött Nobilisékkal, amely szerint bizonyos feltételek teljesülésétől függően 4 és 7 milliárd forint között akár meg is vásárolhatják tőlük az ingatlant. Ez sem tűnik éppen rossz üzletnek, hiszen a családi cég az ingatlant 3 milliárd alatti összegért vette meg. A bérleti szerződés tehát az extraprofitot jelentő opciós szerződéssel együtt köttetett meg.

Nátrán titkolózását erősítik a bíróságon felolvasott levelezések, amelyekből kiderül, hogy az Eximbanknál az előbérleti szerződés megkötése előtti napon még azt sem tudták pontosan, hogy mekkora területet fognak bérbe venni. Ugyanis a bank képviselői még úgy tudták, hogy 4000 négyzetmétert használhatnak, amire a bérbeadó azt írta, hogy valójában 4800 négyzetméterről van szó, még aznap ismét módosult a méret, 4680 négyzetméterre.

Kiderült az is, hogy az irodaként hasznosítható tér csupán 3300 négyzetméter volt, a többi folyosó és egyéb kisegítőhelyiségek, ami nem riasztotta vissza a feleket attól, hogy az akkor több mint 19 euró/négyzetméter megfelelő bérleti díj a teljes területre vonatkozzon. Ráadásul a hasznos irodatérből 1000 négyzetméter csak szerkezetkész állapotban volt. Nobilis erről azt mondta, hogy egy átalányösszegben állapodtak meg a bankkal, mert akkor még a pénzintézet képviselői sem tudták, hogy akarják majd átalakítani az épületet. A vállalkozó az összeggel kapcsolatban „tréfálkozva” úgy fogalmazott: „akkor is ugyanannyit kellett volna fizetni, ha az összes teret konyhává alakítják át.”

Az Eximbank az ügylet kapcsán áfa nélkül 600 millió forintot költött Nobilisék ingatlanára, igaz, a családi cég is vállalt 200 millió forintot, szintén hitelből. Ezt leginkább az épületben számtalan helyen található hibák kijavítására fordították. Azon sokat hangoztatott elv érvényesülését pedig, amely szerint „az állam rossz tulajdonos”, Nátrán Roland vezérigazgató azzal érzékeltette, hogy a bérleti szerződésben biztosította Nobiliséknak: akkor sem kéri vissza ezt a pénzt, ha bármikor, bármilyen okból megszűnik vagy akár lejár a bérlet, a milliárdos átépítés eredménye a tulajdonost gazdagítja. Az építkezés közpénzből megvalósult részére közbeszerzést kellett volna kiírni, de a volt vezérigazgató a nyílt pályáztatást sikerrel, bár nem biztos, hogy jogszerűen kerülte ki. Nemzetbiztonsági okokra hivatkozva nem versenyeztették meg ugyanis a kivitelezőket, mondván, hogy a Lánchíd Palotához légvonalban túl közel esik a Várhegy tetején álló köztársasági elnöki rezidencia, illetve hogy a banknak az állam szempontjából különösen féltett titkai vannak.

Lehetséges azonban, hogy hiába költötték el az adófizetők pénzét milliárdos nagyságrendben, banki körökben ugyanis az a hír terjed, hogy az épület az átépítést követően sem felel meg a bankszerű működés feltételeinek. Nátrán közös megegyezéssel vált meg vezérigazgatói székétől, az Eximbank új tulajdonosi joggyakorlója, a Külgazdasági és Külügyminisztérium ezután az ügy feltárására felügyelőbizottsági vizsgálatot kezdeményezett, amely jelenleg is folyamatban van.

Az Eximbank új vezetősége egyébként az ügyben büntetőfeljelentést is fontolgat. Ez azért is érdekes, mert a tárgyaláson a bíró háromszor is figyelmeztette Nobilis Kristófot, hogy a hamis tanúzást bünteti a törvény, s tegyen eleget igazmondási kötelezettségének. Az ügy tárgyalása júniusban további tanúk meghallgatásával folyatódik.