Fontos, hogy a nők és férfiak társadalmi szerepéről eltérően gondolkozók egy asztalhoz üljenek, párbeszédre lépjenek – ezzel nyitotta a Friedrich Ebert-alapítvány szerelemről szóló konferenciáját Kováts Eszter, a szervezet projektvezetője, s kiemelte: ezalatt nem azt érti, hogy fel kell adni saját pozíciónkból, esetleg elmagyarázni a másiknak, miért téved és miben árt. Bár a vitát az elmondottak alapján üdvözölték, valódi csörte kevéssé volt az este: a felek inkább csak előadták saját gondolataikat, majd a lehetőség ellenére kérdésük sem volt nagyon a másikhoz, inkább csak a közönségből érkezőkre válaszoltak. A felek világosan kifejtették nézeteiket, de a másikkal nem bonyolódtak éles vitába, olykor szabadkoztak is, mikor a megjelentek többségétől vélhetően ellentétes véleménynek adtak hangot.
Kováts rögtön az elején leszögezte, hogy az alapítványnak is megvan a maga baloldali nézőpontja, „a mi kiindulási pontunk, hogy a szerelem gyakorlata történelmi, társadalmi és osztálykontextusban létezik. Ahogyan a szerelemről beszélünk, az befolyásolja politikai gyakorlatainkat, és nem pusztán egyéni, szubjektív érzésekről és gyakorlatokról van szó, és nem is örök igazságokról. A fogyasztás kultuszára alapozó gazdasági rend a szerelemhez kapcsolódó vágyainkat és elképzeléseinket is használja és manipulálja a rendszer fenntartására.” Hozzátette, lehet, hogy ezekkel a kiindulási pontokkal többen nem értenek egyet a teremben sem. A felszólalók utóbbival jellemzően mégsem vitáztak: a neoliberalizmus, a kapitalizmus és a fogyasztás ugyanúgy negatív kontextusban merült fel baloldali és konzervatív megszólalónál.
A második előadást a Közép-európai Egyetem (CEU) gendertanszékének professzora, Pető Andrea tartotta, a szerelemről szintén a felszabadítás fontosságának szemszögéből beszélve. Korábban Kováts is kiemelte már: „a szerelemről beszélni nemcsak azért hordoz emancipatorikus potenciált, mert a szerelemben potenciálisan benne van egyenrangú emberek kölcsönös tiszteleten és intimitáson alapuló kapcsolatának lehetősége, de azért is, mert ez olyan valami, amely mélyebbre megy, mint az érdekek, mint a pártpolitika és minden egyéb csatamező.”
Mint az előadó mondta, létezik már „love studies” is, amely túlmutat a diskurzusok elemzésén, és a nietzschei értelemben vett emberi felszabadítását célozza meg. Felszabadítás, emancipáció: Pető Andrea szerint a hatalmi egyenlőtlenségek továbbra is fennmaradnak, férfiak és nők között megvannak azok a különbségek, amelyeket jogszabályok tiltanak. A professzor ostorozta a szélsőjobbot és a neoliberalizmust is: mint mondta, szélsőjobboldali erők használták az utóbbi időszakban „a szerelem kreatív politikai energiáit saját politikai céljaik érdekében úgy, hogy leszűkítik az anyai, heteronormatív gondoskodó érzelemre. Pedig a szerelem társadalomkritikus és felszabadító megközelítése a baloldali hagyomány része, melynek célja az egyenlőség elérése volt.” Emellett Pető úgy látja, a neoliberalizmus gazdasági rendszere a fogyasztásra épül, a szerelemben a másik pedig „tervezhető, fogyasztható, eldobható”. A professzor ezután szót ejtett a különböző feminista hullámokról és a férfielnyomásra vonatkozó elképzelésekről – a második hullámban például a házasságból is a férfiuralom eszköze lett.
Szóba került a jobboldal is: „az új jobboldal is a női test másságából adódó különbséggel érvel, hogy a nők a reprodukcióban betöltött szerepük miatt másképpen szeretnek. Akik meg nem, azok felelőtlenek vagy szinglihordák.” Pető szerint nincs bal- és jobboldali szerelemfelfogás talán, de újfajta politikai elképzelések vannak. „Például a neokonzervatív keresztény társadalomelmélet egyre erősödő reprezentánsai, akik ellenzik az abortuszt és a melegek jogait. Mindezt annak nevében, hogy állítólag a melegek megszerzett jogai gyengítik a szerelem kapcsolatát a heteroszexuális családokban, és mintha ez zéró összegű játszma lenne.” A professzor felvetette azt is, hogy a radikális iszlám Allah iránt érzett vallása is a szerelmet használja mobilizálásra, ahogy „a feminista, antikapitalista szolidaritáspolitikában is kulcsszerepet játszik a szerelem”. Mindez mutatja a kérdés aktualitását Pető szerint. „Hiába van a szerelem a világkép közepében, ha a valláskövetők borzalmas dolgokat követnek el a nevében” – mondta később.
Pető után Gintautas Mazeikis litván filozófus tartott, ha lehet, még baloldalibb előadást, csak úgy röpködtek a hivatkozások a marxizmusra, Lukácsra, de még Che Guevara gondolataival is gazdagabbak lehettünk. Az inkább elméleti okfejtés Hegeltől indult, szó volt német marxista teoretikusról és Rosa Luxemburgról is: mint mondta, Luxemburg például úgy látta, az ideológusok nem oldhatják meg a nép problémáit. Felmerült Alekszandra Kollontaj neve is, aki szerint a munkásosztály feladata a tulajdon és a nők elnyomásának lerombolása, az előadás szerint Buharin és Sztálin messze állt Kollontaj nagyon forradalmi elképzeléseitől.
Mazeikis után így üdítő is volt Máté-Tóth András vallásszociológust hallani, aki a litván professzorral – és általában a többi megjelenttel – szemben kifejezetten lelkesülten beszélt a témáról, nem pedig úgy, mint aki egy radikálbalos tankönyvből olvas fel papírízű megfejtéseket. Máté-Tóth Alain Badiou-t idézve mondta, hogy egyre több reklám ígér biztonságos szerelmet, szexet, párkapcsolatot, pedig „ez a biztonságcentrikus megközelítés pont a lényegét veszi ki annak, amit átélhetünk”. Mint az előadó közölte, nem a romantikus, hanem a nagyon durva szerelemről fog beszélni, amely nagyrészt szexuális vágy. Beszélt az amor vacuiról: szerinte miközben valaki teljesen fel van töltve rettenetes szerelmi energiával, közben teljes kielégületlenség is jellemzi. „Aki vágyott már igazán édes süteményre, tudja, mit veszít, ha bekap egyet.”
Máté-Tóth András kifejtette, Erósz nem törődik a fennállóval, házassággal, politikai rendszerekkel, ezeket is fel tudja rúgni, és minden, ami a korábbi világot jelentette, semmivé válik. Szerinte kétesélyes a játszma, amikor a vallás szembetalálkozik az ösztönvilág hatalmas energiájával. Szerinte a kereszténységen belüli egyik stratégia az erotika kirekesztése, ami a korábbi életét elítélő Szent Ágostonhoz kötődik. A professzor szerint ez a logika ma is erősen jelen van a gondolkodásban. Másik szerinte a domesztikálás, amikor a kereszténység megpróbálta becsatornázni az erotika erejét, a házasság keretében tartották elképzelhetőnek. „Vagy az erotikát beengedik az Isten iránti szeretet csatornarendszerébe.” A vallásszociológus elmondta, szerinte nem vallás és erotika áll egymással szemben, hanem a pornográfia és giccs az erotikával és vallással szemben.
A Mandiner munkatársa és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem phd-hallgatója, Szilvay Gergely a konzervatív szerelemről beszélt. Mint elöljáróban elmondta, amikor a fogyasztói társadalmat kritizálják, otthon érzi magát, ez megegyezik a konzervatív kritikával is. Mint mondta, a világ és az ember kiismerhetetlen, a konzervatívok szerint pedig nem baj, ha nem próbáljuk a kettőt megjavítani. „A konzervatívok esszencialisták, szerintük van örök emberi természet” – mondta, kifejtve a keresztények és konzervatívok közti különbségeket is. Szilvay szerint a keresztények inkább egalitáriusok, míg a konzervatívok szerint az egyenlőség a szabadság gátjaként jelenik meg, mikor politikai szinten felbukkan. A konzervatívok elutasítják a materializmust és a spiritualizmust, azt gondolják, van társadalom előtti, emberi lényeg, Roger Scruton szerint pedig nem szabadnak születünk, hanem azzá válunk. Leginkább Scruton felfogásáról beszélt Szilvay, bár elmondása szerint Edmund Burke is tárgyalta egy korai munkájában a fenséges fogalmához kapcsolódva a szerelmet. G. K. Chesterton is írt róla, de ő annyira visszaküldte volna a nőket a konyhába az újságíró szerint, hogy az még neki is sok volt. Scruton szerint a szerelem konkrét személyhez kapcsolódik, annak testi mivoltában, így tévedett Platón, amikor ellentétesen írta le a szerelmet és szexuális vágyat, de Szent Ágostonnal sem ért egyet Scruton.
Kutatásokat is említett Szilvay Gergely, egyebek között az Oslói Egyetemen oktató Camilla Schreinerét, akinek vizsgálatai szerint Norvégiában a több szabadság mellett inkább a hagyományosabb foglalkozásokat választják nők és férfiak. A Kaliforniai Egyetemen előadó Richard Lippa négy kontinens 53 országának 200 ezer megkérdezettjével változatlan tendenciákat talált.
Az azonos neműek kapcsolatát illetően Balázs Zoltánt idézte Szilvay: mint mondta, a konzervatívok nem tulajdonítanak társadalmi jelentőséget az ilyen kapcsolatnak. A gyerekvállalás viszont már nem magánügy, mondta. Később kérdésre válaszolva beszélt a poliamóriáról is: szerinte a „hardlinerebb” hozzáállás elítélő lehet, míg John Kekes politikai filozófus azt mondaná, hogy eltűrjük, de nem foglalkozunk vele. Az előadó szerint politikai értelemben a kettőnél több ember párkapcsolatának sincs jelentősége, ez az ő magánügyük.
Elmondta továbbá, hogy a szerelem térnyerése üdvözlendő, ahogy a nők emancipációja is, de a párkapcsolati szerepfelosztás magánügy. Hiába mosogat a férfi, ha a viselkedésminták mutatnak egy működő gyakorlatot, melyek nem feltétlenül törvénynek, de tendenciának tekinthetők.
