Terror és morális pánik: így változhat a közbiztonság

Szakértők szerint tudatos félelemkeltés is zajlik, de azért nem árt tartani a terrortámadásoktól.

„Egy fiatalember a Móricz Zsigmond körtéri McDonald’sban belelő a plafonba. Az emberek a biztonsági felvételek szerint háromféleképpen cselekszenek: az átlagpolgár eszik tovább, mintha mi sem történt volna. Megrendelte a hamburgerét, azt tőle nem veszik el. Mások lefagynak, mozdulni sem tudnak. A harmadik típusba tartozó kifut az étteremből, majd megfordul, és néz befelé az ablakon.”

Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a fenti történettel illusztrálta A Városért Egyesület csütörtöki rendezvényén, hogy a többség mennyire nincs tisztában azzal, veszélyhelyzet esetében miként kell cselekedni. Nem tudják, mit kell ilyenkor tenni, ahogy a harmadik csoport tagjai sem tudják: attól még, hogy egy üveg került közéjük és a fegyveres közé, nincsenek nagyobb biztonságban – nem jutottak fedezékbe. Hamis biztonságérzet van az emberekben, Tarjányi szerint viszont fontos, hogy az ember fejében legyenek elképzelések bizonyos helyzetek kezelésére. Tűz esetén is vannak, akik azt látják, hogy csak a függöny ég, és visszaszaladnak újra és újra értékeikért, majd nem tudnak már kijönni – sokukkal a füstmérgezés és nem a lángok végeznek. Egyetemi lövöldözés is volt már Magyarországon, és a terrorveszély kapcsán sem nyugodhatunk meg: Tarjányi szerint afelé tartunk, hogy több uniós országban egyszerre kövessenek el támadásokat, ebben az esetben pedig mi is célpont lehetünk.

„A terrorcselekmények kapcsán nem az a kérdés, lesznek-e Európában, hanem az, hogy mikor” – ez a mondat nem valami fideszes lakosságin hangzott el, hanem az MSZP-s Horváth Csaba moderálta beszélgetésen, ahol a főváros jelenlegi közbiztonsága mellett felmerült az a kérdés is, kell-e félnünk a terrorizmustól. Tarjányi nem igyekezett megnyugtatni a közönséget: szerinte Európa tudott eddig úgy élni, hogy viszonylagos rend van, de ez most megváltozik. Szerinte korábban még az egy támadás – egy üzenet volt a jellemző terrortámadásokra, ez változott a terrorszervezetek, az Iszlám Állam megjelenésével. Utóbbi ma már a bolygó bármely részén támadást tud indítani, felnőtt egy generáció olyan EU-s állampolgárokkal, akik nem épp egy nyugodt Európát szeretnének látni. A harmadik szint pedig az, ami felé tartunk: több EU-s országban egyszerre hajtanak majd végre terrortámadásokat, és hazánk is célpont lehet. És már nem állami intézményeket támadnak a terroristák, hanem tömegrendezvényeket, különböző szórakozóhelyeket.

A Rendőrség Különleges Szolgálatának korábbi szakértője, Végh József klinikai szakpszichológus is úgy látta, ha például van egy nemzetközileg jegyzett, nagyobb rendezvényünk, mi is célkeresztbe kerülhetünk. (Itt gondolhatott nyilván a Sziget Fesztiválra is.) Szerinte régen azért hajtottak végre terrorcselekményeket, hogy tudjanak bankot rabolni, ma viszont már azért, hogy a különböző országok magukkal foglalkozzanak. „A szervezett bűnözés és a terrorizmus nem választható szét” – mondta, hozzátéve azt is, hogy mi azért annyira mégsem vagyunk a figyelem középpontjában.

A kerekasztal résztvevői ugyanakkor úgy látták, sokszor szándékosan gerjeszti a félelmet a média és a nagypolitika. Végh szerint például sokkal többen halnak meg közlekedési balesetekben, mint terrortámadásokban, mégis utóbbiakról hallunk többet.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa, Inzelt Éva szerint is megfigyelhető a morális pánik: „leginkább a politika és a média gerjeszti a félelmeket az általános bizonytalanság talaján.” Tarjányi szerint is komoly gond a tudatos félelemkeltés, ami miatt olyan dolgok kapcsán is aggódunk, amelyek saját tapasztalataink alapján nem merülnének fel bennünk.

Az Inzelt által bemutatott statisztikák is hasonlóra világítottak rá: az ELTE-TÁTK vizsgálta 2012-ben az emberek szubjektív biztonságérzetét. Ebből kiderült, hogy a megkérdezettek jó része lakhelye környékén biztonságban érzi magát. Arra a kérdésre viszont, hogy miként alakult a közbiztonság az elmúlt években, a többség vagy nem válaszolt, vagy azt mondta, hogy romlott. Kiderült, a rendőrök munkájával összességében elégedettek az emberek, és a rendőri jelenlét az utcán nagyobb biztonságérzetet is ad. A probléma viszont Inzelt szerint, hogy a médiában csak az erőszakos bűncselekmények szerepelnek, a személyiségábrázolás elnagyolt, a bűnözés okai nem jelennek meg, és sok valós és megoldatlan probléma fel sem merül.

Tarjányi szerint szervezeti gondok is vannak Magyarországon: nem korszerű módon épül fel a rendőrség. Lehet, a Vas megyei rendőrök kevesebb bűncselekménnyel találkoznak, mint a VIII. kerületiek, a kerület mégis integrálódik a BRFK bizonyos szintjére, a Vas megyeieknek pedig jobbak a lehetőségeik. „Nincs ilyen a bűnözésben, hogy fővárosi közigazgatási határ” – mondta, leszögezve, hogy szerinte például Budakalászt és Pomázt is együtt kellene kezelni Budapesttel. Régiókról, így fővárosi régióról kellene szerinte inkább beszélni, elfelejtve a megyerendszert.

Végh szerint jobban fel kellene készíteni a rendőröket is: „a rendőri munka szakma”, meg kéne mindent tanítani, nem pedig azt várni, hogy majd az utcán rájönnek, mit hogy kell csinálni. A bűnözők például szerinte azt gyakorolják, hogyan tornázzák le sikeresen az ő szintjükre a rendőröket, smasszereket, és kihallgatás során könnyen hozzák ki a sodrukból a hatóságiakat. Végh szerint pedig a bűnüldözésben is az a lényeg, hogy neki kell állni végre nemcsak a problémákat feltárni, hanem megoldásokat is keresni.