Fokozatosan kiürül a Cserepes sori piac

Sokan a város fűthető üzlethelyiségeibe költöztetik portékáikat.

A Cserepes sori piacot nem véletlenül nevezik a szegények piacának: a legtöbb kereskedő olcsó ruhaneműt, cipőt, táskákat árul, de kaphatók alapvető higiénés termékek, papíráru, rövidáru, gyermekjáték és olcsó műszaki cikkek is. Természetesen büfések és néhány zöldséges is dolgozik a vásártéren, amelynek körülményeit egyébként nehéz lenne komfortosnak, huszonegyedik századinak nevezni.

A piac állandó árusai pavilonokat bérelnek, állandó bérleti szerződéssel dolgoznak a területen. A vásártéren emellett lehetséges asztalokat bérelni, de van mód a betonfelület bérbevételére is, ilyenkor általában pokrócot vagy ponyvát terítenek le, arra teszik ki az árujukat. Az asztalok és a placcok bérlésével azok az alkalmi árusok élnek, akik nem mindennap járnak ki árulni. Ők is sokan vannak, többségük nyugdíjas, de aki nem, az is általában a fizetését egészíti ki például kinőtt gyermekruhák, kézimunka vagy saját kertben termett zöldség és gyümölcs eladásával. A vevők sem a gazdagok közül kerülnek ki, azok járnak ide vásárolni, akik nem engedhetik meg maguknak a bevásárlóközpontokat.

A piac bérlői között akad olyan, aki már hosszú évek óta árul a vásártéren, és akad olyan is, aki tavaly az év második felében került oda. Egy egyedi ékszereket árusító pavilonbérlő lánya azt mondja: ő maga jóformán a Cserepes soron nőtt fel. Tízéves volt, amikor az édesanyja megnyitotta az üzletet a vásártéren. Most azonban ennek vége: Szeged belvárosában találtak egy üzlethelyiséget, amelyet négyzetméterenként ezer forinttal olcsóbban bérelnek, mint a pavilont a Cserepes soron. – Az új boltban ráadásul télen nem fogunk fázni, nyáron pedig nem lesz melegünk – teszi hozzá. A most 26 éves nő egyébként elmondta azt is: mélységesen megérti azon kortársait, akik több diplomával a zsebükben akár mosogatni is elmennek külföldre, itthon ugyanis már annak is örülni kell, ha nem akadályozzák a fiatalokat ötleteik megvalósításában, segítségre, támogatásra pedig végképp nem számíthatnak.

Nem könnyű a helyzete annak a fiatal férfinak sem, aki tavaly ősszel vette át édesapjától az egyik büfé üzemeltetését. Ő egy a fiatal vállalkozók elindulását segítő pályázaton nyert el másfél millió forintnyi támogatást, további másfél milliót pedig családi segítséggel költött el a büfé felújítására, a berendezések, eszközök modernizálására. Az akkor elkészített üzleti terve természetesen a régi bérleti díjakkal számolt. A megemelt díj és az áfa kivetése mellett azt a tervet lényegében dobhatja a kukába. Vállalkozását azonban a pályázatban megjelölt helyen és tartalommal három évig mindenképpen működtetnie kell, ellenkező esetben vissza kell fizetnie a támogatást.

Egy rövidáru-kereskedelemmel foglalkozó vállalkozás már el is költözött a piacról. A vállalkozás tulajdonosa szerencsésnek tartja magát, amiért még márciusban, a bérleti díjak emeléséről szóló értesítéskor talált egy a belvároshoz közel lévő üzlethelyiséget, amelyet – bár kétszer akkora, mint a pavilon a Cserepes soron – havonta néhány ezer forinttal olcsóbban bérel. Az idősebb kereskedők azonban nem akarnak elmenni. Mint mondják, az elmúlt 15-20 évben törzsvásárlóik mindig ugyanott találták őket, és ezen nem szeretnének változtatni. Ők nem örülnek annak sem, ha más üzletek zárnak be a Cserepesen, mert ha csökken a piac kínálata, az előbb-utóbb a vevők elmaradásával jár.

Az új piacigazgató intézkedései mindannyiuk életét nehezebbé tették az átalakított díjfizetési rendszerrel. A szombati napokon dupla helypénzt kell fizetniük azoknak, akik az asztalokat és a placcot bérlik. Az eddig ingyenes parkolóért is pénzt kérnek szombatonként, autónként 200 forintot, de ezt nem csak az árusoktól, a vevőktől is beszedik.

A legtöbb problémát egyébként az áfa tervezett kivetése okozza, az is főleg a pavilonbérlőknél. Az ingatlan bérbeadása a jogszabály szerint áfamentes, de van lehetőség áfával együtt kiszámlázni. A Cserepes soron eddig áfamentes volt a bérleti díj, ez az árusok többségének azért volt kedvező, mert többségük éves árbevétele nem éri el a hatmillió forintot, így egyéni vállalkozásaik és betéti társaságaik is alanyi áfamentesek. Ha azonban áfával számlázzák ki részükre a bérleti díjat, az egyszerűen 27 százalékos díjemelést jelent számukra, mert az áfát nem tudják visszaigényelni.

De Rácz Attila piacigazgató emellett további díjemelést vezetett volna be. A kereskedők első számítása alapján az áfa nélkül is ötven és 100 százalék közötti mértékben emelkedett volna a bérleti díjuk. A piacigazgató eközben öt és tíz százalék közötti emelésről beszélt, vérig is sértette a kereskedőket, amikor azt mondta, hogy rosszul számolnak, az árusok szerint – munkájukból fakadóan – ha máshoz nem is, de a számoláshoz biztosan értenek.

A pavilonosok módosított szerződése azt is tartalmazza, hogy lemondanak a birtokvédelemről, azaz a piacvezetés különösebb indok nélkül bármikor kirakhatja őket, árukészletüket és az általuk beépített berendezést a pavilonból.

Azt pedig mindenki csak találgatja a kereskedők közül, hogy mi is a cél a piac ilyen szintű ellehetetlenítésével. Az árusok úgy látják, az egyébként jó helyen lévő, nagyméretű, közművesített ingatlan alkalmas lehet bevásárlóközpont építésére, csakhogy a piactól egysaroknyira már van egy, így üzletileg valószínűleg ez nem jó befektetés. A másik tipp egy lakóparkra vonatkozik, amely a családi otthonteremtési kedvezmény bevezetésével akár rentábilis is lehetne egy építési vállalkozónak, ha nem a Cserepes sor lenne Szeged egyik legrosszabb állapotban lévő lakókörnyezete, önkényes lakásfoglalókkal, lényegében már csak falakkal rendelkező épületekkel, elhanyagolt, gazos kertekkel, szeméttel.