Bár összesen több mint 12,6 milliárd forintba került a magyar–szerb, illetve a magyar–horvát határszakaszon a biztonsági határzár építése tavaly, továbbra sem átlátható, pontosan hogyan költötték el az adófizetői forintokat. A Magyar Nemzet az elmúlt hónapokban többször is kérdezte az üggyel kapcsolatban előbb a Belügyminisztériumot, majd Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztert, aki korábban arról beszélt, hogy nem könnyű összegezni az adatokat, miután több minisztériumtól kellett azokat „összefésülni”. A miniszter végül a tegnapi kormányinfón lapunk rendelkezésére bocsátotta a tételes elszámolást, melyből ugyan kiolvashatók az egyes részköltségek, de az, hogy pontosan milyen kiadásra mennyi pénzt fordítottak, illetve ezek mekkora mennyiségekre vonatkoznak, az már nem.
Kiderül például, hogy sátorépítésre több mint 132 millió forint ment el, de az nem, hogy ebből pontosan hány darab és milyen típusú sátor épült. Jól jellemzi az összesítés elnagyoltságát, hogy a magyar–szerb kerítés költségeinél jelzett 6,5 milliárd forint részletezésénél egy 5,4 milliárdos tételt a „szakmai anyagok” szófordulattal intéztek el. A Magyar Nemzetnek átnyújtott lista elején két, egyenként 50 milliós összeg is szerepel: drótfonó gép, illetve cölöpverő gép megnevezéssel. Ám nem tudni, hány darabot jelent ez, illetve hogy a gépeket bérelték, lízingelték, esetleg vásárolták-e. A következő oldalon ugyancsak előkerül, mindenféle külön magyarázat nélkül a drótfonó gép 31,4 millió forinttal, illetve a cölöpverő gép 57,7 millióval. Targonca megnevezés alatt 3,3 millió forint szerepel, fogvatartotti bérre 23 millió ment el, míg például védőruhára 8,3 milliót költöttek. „Szolgáltatások” címszó alatt egy 659,4 milliós tétel tűnik fel, mindenféle külön magyarázat nélkül.
A Miniszterelnökség egyébként jelezte azt is, hogy a honvédelmi tárca költségvetéséből tavaly 8,1 milliárd forint ment el az ideiglenes határzár telepítésével kapcsolatban, azonban „az építés és az őrzésvédelem költségei számvitelileg nincsenek elkülönítve, így nem beazonosítható, hogy ebből mennyi az építésre jutó költség”.
Még tavaly egyébként, mint arról beszámoltunk, a jobbikos Apáti István két írásbeli kérdést és egy közérdekű adatigénylést nyújtott be a kerítésépítés ügyében, és akkor több konkrét tétel előkerült. Például az, hogy a két vonatkapura (közismert nevén Mad Max-vagonra) 9,5 milliót költöttek, 100 láthatósági mellényt szereztek be 240 ezer forintért, 60 sátort majdnem 20 millióért, illetve 101 német katonai sátort 43,6 millióért, továbbá például szivacsmatracokra és vaságyakra 8,3 millió, 350 darab lakatra pedig 1,25 millió forint jutott. Ezek a tételek most fel sem tűnnek. Ráadásul akkor az oszlopverő gépek bérlésére és üzemeltetésére egészen más összegeket tüntettek fel. Egy helyen 6 ilyen gép bérlése szerepelt 292 millióért, egy másik esetben viszont a lista 8 darabot említ 155 millióért. Az ügyben ellenzéki képviselők jelentős túlárazások gyanúját említették, mondván, több helyen, ahol az egyáltalán látható volt, 5–8-szoros túlárazásokat lehetett feltételezni. A belügyi tárca viszont ezt tavasszal visszautasította, és a közpénzek „legtakarékosabb felhasználásáról” írt.
Lapunk közérdekű adatigénylésére a Miniszterelnökség korábban közölte, hogy tavaly 84 milliárdba került a migránsválság kezelése.
