Minden jel arra utal, továbbra is a gyermekekkel egy épületben, szolgálati lakásában lakhat a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskola szexuális zaklatással gyanúsított igazgatója. Ottjártunkkor az egyik anya ugyanis, akinek gyermekei az intézményben laknak, arról számolt be: az imént látta a kocsiját, és gyermekeitől is úgy tudja, bent van a férfi.
Az intézmény hatalmas vaskapuját azonban két marcona, középkorú férfi őrzi, és alaposan megválogatják, hogy kit engednek az intézmény közelébe, így az igazgatót nem sikerült utolérni. A portás pedig többször is hangsúlyozta: megtiltották nekik, hogy beszéljenek az ügyről, majd – amikor interjút szeretnénk kérni – letagadták, hogy az igazgató az otthonban volna. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere tegnap este az RTL Klubnak azonban gyakorlatilag elismerte, hogy az állásából felfüggesztett férfi még mindig az intézményben lakik.
Úgy nyilatkozott: felszólították, hogy legalább a vizsgálat idejére hagyja el az ingatlant, de hatósági lehetőségük nincs. Az ingatlan az MNV Zrt. tulajdonában áll, ezért hozzá fordult a miniszter.
A napokban sorra jelentek meg a hírek arról, hogy az igazgatót a gyermekek szexuális zaklatásával gyanúsítják. Jelenleg is nyomoz a rendőrség, és a férfit már fel is függesztette állásából a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, miután bombaként robbant az RTL Klub riportja, amelyben két, korábban az intézetben lakó fiú úgy nyilatkozott: az igazgató éveken át szexuálisan zaklatta őket. Érdekes ugyanakkor, hogy csupán hétfőtől kap új vezetőt az intézmény, holott a fenntartó már szeptember 23-án feljelentést tett az ügyben.
A lapunknak nyilatkozó anya, akinek gyermekei benn laknak, biciklijét tolva, szatyrokkal érkezik az otthon bejáratához, két fiát és lányát jött meglátogatni. Szomorúan meséli, nehéz körülmények között él, ezért egy éve az otthonba kerültek a gyermekei. Az igazgató és a fiatal fiúk állítólagos kapcsolatáról eddig nem hallott, de mint mondja, nem örül neki, hogy épp ezen a helyen élnek a fiai. Felzaklatták a történtek, gyermekeinek is lelkére kötötte, figyeljenek oda, mi zajlik körülöttük. Azt mondja, eddig nem hallottak róla, hogy az igazgató időnként fogdosná a fiúkat, vagy orális szexre kényszerítené őket.
Míg a kapu mellett toporgunk, beszédbe elegyedünk egy fiatal fiúval, Muliter Dáviddal. Kiderül, nem messze dolgozik, és az egyik munkatársa épp a vasútállomáson volt, mikor néhány hete egy 18 éves, az otthonban élő fiút halálra gázolt a vonat, akit szintén zaklathattak az intézetben. Az áldozat öt perccel az eset előtt szerinte még egy másik társával beszélgetett, aztán egyszer csak a sínekre feküdt. Pillanatok alatt történt. Dávid, bár csak rövid ideje él Bicskén, arra kitér: köztudott volt, hogy történhetett szexuális bántalmazás, hiszen öt éve a nevelők bejelentése nyomán a rendőrség már nyomozott az igazgató ellen. Akkor azonban lezárták az ügyet, mert a gyanú szerintük „nem volt megalapozott”, a gyerekek ugyanis végül visszavonták korábbi vallomásukat. Furcsállja, hogy azok után is az otthonban lakhatott a férfi.
Nem sokkal később két vidám, hátizsákos lány jön szembe. Évek óta az otthonban élnek, egyikük 15, másikuk 16 éves. Arról beszélnek: szeretnek itt lakni, és a napokban értesültek az igazgató elleni nyomozásról. Miután megtudták, hogy zaklathatta társaikat az igazgató, ők is felháborodtak. A bentiek többségével jó kapcsolatban vannak, de eddig nem hallottak ilyen történeteket a fiúktól. Tőlük tudjuk meg azt is: eddig nem hallgatták ki a rendőrök a gyerekeket, ami azért is érdekes, mert a hírek szerint már egy hónapja tart a nyomozás.
A lányok érezhetően komoly szeretethiánnyal küzdenek, hiszen beszélgetés közben és a búcsúzáskor is megölelnek, pedig most látnak életükben először, és szinte szomjazzák a figyelmet.
Egy idősebb, az otthontól nem messze lakó nő épp családjától búcsúzik, mikor odalépünk hozzá. Megrázták a történtek, mint mondja, a televízióból értesült az eseményekről, de el is kapcsolt, nem tudta végignézni a tudósítást. Arról beszél, sajnálja a gyerekeket is, és Jánost is (így hívják az igazgatót), akinek Bicskén szinte mindenkivel jó a kapcsolata. Nem tudja, valóban megtörténtek-e a sajtóban is vázolt szörnyűségek, szerinte a férfi „annyi mindent megtett a gyerekekért”. Megjegyzi: némelyik gyerek nagyon „rafkós”. Gyakran éjjel negyed egykor is az utcán zajongnak, „mint az őrültek, jöttek-mentek, hangoskodtak”. Úgy véli, sok gyermek lelki beteg, gyakran látja, hogy alig akarják elengedni a szüleiket, mikor idehozzák őket.
