Míg a kapu mellett toporgunk, beszédbe elegyedünk egy fiatal fiúval, Muliter Dáviddal. Kiderül, nem messze dolgozik, és az egyik munkatársa épp a vasútállomáson volt, mikor néhány hete egy 18 éves, az otthonban élő fiút halálra gázolt a vonat, akit szintén zaklathattak az intézetben. Az áldozat öt perccel az eset előtt szerinte még egy másik társával beszélgetett, aztán egyszer csak a sínekre feküdt. Pillanatok alatt történt. Dávid, bár csak rövid ideje él Bicskén, arra kitér: köztudott volt, hogy történhetett szexuális bántalmazás, hiszen öt éve a nevelők bejelentése nyomán a rendőrség már nyomozott az igazgató ellen. Akkor azonban lezárták az ügyet, mert a gyanú szerintük „nem volt megalapozott”, a gyerekek ugyanis végül visszavonták korábbi vallomásukat. Furcsállja, hogy azok után is az otthonban lakhatott a férfi.
Nem sokkal később két vidám, hátizsákos lány jön szembe. Évek óta az otthonban élnek, egyikük 15, másikuk 16 éves. Arról beszélnek: szeretnek itt lakni, és a napokban értesültek az igazgató elleni nyomozásról. Miután megtudták, hogy zaklathatta társaikat az igazgató, ők is felháborodtak. A bentiek többségével jó kapcsolatban vannak, de eddig nem hallottak ilyen történeteket a fiúktól. Tőlük tudjuk meg azt is: eddig nem hallgatták ki a rendőrök a gyerekeket, ami azért is érdekes, mert a hírek szerint már egy hónapja tart a nyomozás.
A lányok érezhetően komoly szeretethiánnyal küzdenek, hiszen beszélgetés közben és a búcsúzáskor is megölelnek, pedig most látnak életükben először, és szinte szomjazzák a figyelmet.
Egy idősebb, az otthontól nem messze lakó nő épp családjától búcsúzik, mikor odalépünk hozzá. Megrázták a történtek, mint mondja, a televízióból értesült az eseményekről, de el is kapcsolt, nem tudta végignézni a tudósítást. Arról beszél, sajnálja a gyerekeket is, és Jánost is (így hívják az igazgatót), akinek Bicskén szinte mindenkivel jó a kapcsolata. Nem tudja, valóban megtörténtek-e a sajtóban is vázolt szörnyűségek, szerinte a férfi „annyi mindent megtett a gyerekekért”. Megjegyzi: némelyik gyerek nagyon „rafkós”. Gyakran éjjel negyed egykor is az utcán zajongnak, „mint az őrültek, jöttek-mentek, hangoskodtak”. Úgy véli, sok gyermek lelki beteg, gyakran látja, hogy alig akarják elengedni a szüleiket, mikor idehozzák őket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!