Tudta? Dől a brüsszeli pénz Sárazsadányba

Bolt, trafik, kocsma, étterem nincs a faluban, de kétmilliárdos turisztikai beruházásra tellett.

A Sárazsadány peremén található buszmegálló mögött egy hatalmas, körülbelül három kézilabdapályányi területen elterülő kalandpark helyezkedik el. A közelebb eső, kötélhálókból és faoszlopokból álló rész a komolyan és tudományosan hangzó „magaslati fejlesztőpark” elnevezést kapta. Egy felirat szerint az egyébként kamerával megfigyelt eszköz engedély nélküli használata szigorúan tilos. A kis tábla apró betűs része pedig tulajdonképpen a lényeget rejti: itt olvasható az a telefonszám, ahol be lehet jelentkezni előzetesen a kalandpark használatára. A szám a sárazsadányi önkormányzat telefonszáma, ami nem véletlen, hiszen a település a kalandpark üzemeltetője.

A következő „kézilabdapályán” helyezkedik el a dimbes-dombos triálpálya. Gazos, a dombok között zavaros víz áll. Mellette, egy lebitumenezett szakaszon a gyerekeknek szánt KRESZ-park felfestett zebrákkal és táblákkal. A kettő között kukaként funkcionál egy fekete szemeteszsák, ottjártunkkor épp üresen fújta a szél. Sárazsadány utolsó háza előtt áll még néhány hinta, libikóka és mászóka.

Mindez a „Kiemelt turisztikai attrakciók- és szolgáltatások fejlesztése; Tokaj-Hegyalja turisztikai fejlesztése” program keretében valósult meg, a támogatás összege 2,3 milliárd forint. A mindezt öles betűkkel hirdető táblán egy szlogen is áll: Befektetés a jövőbe.

Délutáni órákban járjuk be a magaslati kalandparkot, és egy emberrel sem találkozunk. A falu felől sem hallatszik zaj, csak egy láncfűrész zúg fel néha, járókelő sehol.

Ezért aztán a közeli házba csengetünk be, hogy kérdezősködjünk a kalandparkról. Egy fiatal pár nyilatkozik név nélkül; ők örülnek a létesítménynek, még akkor is, ha néha nagy is a szomszédságukban a gyerekzsivaj.

– Hány gyerek van a faluban? – kérdezzük.
– Nem sok. De nem helybeliek járnak ide – itt elhallgatnak, aztán a férfi folytatja.
– Van, hogy busszal jönnek. Megállnak, játszanak, aztán továbbmennek – itt kis időre elhallgat, aztán hirtelen témát vált.
– A polgármester jó barátom, említette, hogy majd jönnek az újságtól – itt azonban a beszélgetés félbeszakadt, mert a pár sietve távozott otthonról.

Mi pedig a csendes falu közepét célozzuk meg. Egy épület ablakában észreveszünk egy „Nyitva” feliratot. Kocsmának nézzük a helyiséget, de nem az: egy önkormányzati épület. Két hölgy dolgozott benne, akik kérdésünkre elmondták, hogy Sárazsadányban nincs kocsma. Nincs bolt se, nincs étterem se. Szólnak, hogy dohánybolt sincs, ne tévesszen meg minket a szomszédos helyiség ablakába kitett 18-as karika. A trafik ugyanis bezárt. Sebaj, mondtuk, mi amúgy is a kalandpark miatt jöttünk; erre a két nő elmosolyodott, és közölték, ők nem nyilatkozhatnak, mert önkormányzati dolgozók.

Palcsó Mihály polgármester azzal kezdi a beszélgetésünket, hogy kijavít: nem kalandpark áll szerinte a falu szélén, hanem szabadidőpark. Sietve megjegyzi, hogy a táblán szereplő kétmilliárdos összeg nem kizárólag a szabadidőparkra vonatkozik, hiszen a befektetés része még a Bodrogra épített, 36 kishajót befogadni képes móló is. Elmondásából kiderült, mintegy 55 gyermek él Sárazsadányban, de a beruházás nem rájuk koncentrál, hanem a környékből vagy akár a messziről ideérkezőkre.

– Most hét végén is 44 gyerek volt nálunk – újságolja büszkén. Amikor arról kérdezzük, hogy ezt az összeget más, produktívabb vállalkozások támogatására lehetett volna fordítani – példaként egy helyi borászati üzemet említünk, amely 21 milliós EU-s támogatásban részesült –, Palcsó azzal replikázik, hogy a falu rendelője is uniós forrásból újult meg, másrészt a helyiek elsősorban a turizmusban látják a jövőt.

Sárazsadányban egyébként valóban látszik, hogy a turizmusnak nagy jelentőséget tulajdonítanak. Több, az eléjük kihelyezett táblák tanúsága szerint a kalandparkhoz hasonlóan uniós pénzből felújított tornácos parasztház vendégházként funkcionál. Sőt itt van a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának néprajzi kiállítóhelye is. Így aztán tényleg nem csak az Északkelet-Magyarországra jellemző düledező vályogtorzókat, bezárt boltokat és lelakatolt, eladó büféépületeket lát, aki idelátogat. Négy ilyen ház van a faluban, a polgármester becslése szerint a tavalyi évben „körülbelül 500-600 vendégéjszakát” töltöttek a turisták Sárazsadányban.

Így fest hát a sárazsadányi „befektetés a jövőbe”, hogy az uniós támogatást bemutató tábla szlogenjét idézzük. A jelen azonban szomorúan fest, ha a falu közepén található buszmegállóban található hirdetményeket is elolvassuk. Az olaszliszkai mangalicafesztivál és a kvótareferendumot hirdető plakát mellett ugyanis egy álláshirdetés van kifüggesztve. Szegedi varrodába, szentesi húsipari üzembe és egy veszprémi műanyaggyártó céghez keresnek munkaerőt. Jelentkezési feltételnek elég nyolc elvégzett általános iskolai osztály is.

Kalandpark önállóan nem támogatható

Az uniós forrásokból megvalósuló kalandparkok kapcsán a Miniszterelnökségre közérdekű adatigénylést nyújtottunk be. Válaszul Vidoven Árpád közigazgatási államtitkár azt írta: a kalandparkokhoz hasonló beruházások önállóan nem támogathatók, csak „egyéb főtevékenységhez illeszkedően”. Éppen ezért közvetlenül ilyen irányú pályázatokat nem is nyújtottak be, és nincs is kifejezetten erre a célra elkülönített fejlesztési összeg. Ezért aztán Vidoven szerint csak a megvalósuló projektek alapján becsülhető meg, hogy a turisztikai beruházásokra fordítható forrásokból mekkora rész jut ezekre a fejlesztésekre.