A házelnök szerint ez olyan kapcsolatot jelent, „aminek a lehetőségét kihasználva össze tudjuk adni azt az erőt, amit ez a négy ország jelent”. Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia egy körülbelül hatvanmilliós piac, egy hatvanmilliós nyugat-európai ország nagyságrendjét jelenti. Még akkor is, ha a négy ország nemzeti összterméke nem éri el például Franciaország jelenlegi erejét – jegyezte meg.
Mint mondta, a négy ország összesen már van akkora erő, potenciál, ami „Németország szempontjából is komoly lehetőség a partneri együttműködést figyelembe véve”.
Kövér László szólt arról is, hogy a V4-ek történetét nézve látni azt, hogy nem egyenletes, egyirányú fejlődés, hanem „hullámvölgyek által tarkított elmúlt negyedszázad volt”.
Ugyanakkor – mint mondta – most már legalább azt elérték, hogy félre tudják tenni azokat a kérdéseket, amelyekben „bizonyosan nem tudnak közös nevezőre kerülni”, és előtérbe tudják állítani azokat, amelyekben közösek az érdekeik.
Kövér László kiemelte azt is, hogy a V4-eket összeköti egy alapvető érték- és érdekazonosság. Mint mondta, vannak olyan összekötő elemek a jelenben, amelyek arra inspirálják mind a négy ország kormányát, hogy próbáljon meg pragmatikus együttműködésben a közös érdekekért fellépni, mert „mindannyian megértettük, hogy az Európai Unió (...) az érdekharcoknak a színtere”. „Ha itt összefogunk, akkor olyan súlyt képezhetünk együtt”, amit már számításba kell venni a régebbi nyugat-európai tagállamoknak is – mutatott rá a házelnök.
A lengyel–magyar kapcsolatról szólva Kövér László elmondta: a két ország viszonya jó példa arra, hogy „igenis lehet más szemüvegen keresztül is nézni a másik népet, lehet (...) felebaráti vagy testvéri megközelítésben is nézni a másikra, és elsősorban azt nézni, hogy milyen közös problémáink vannak, amiket csak együttes erővel tudunk megoldani”.
