A tavalyi, 60 milliárd forintos adósságkonszolidáció után tehát megint gödörben vannak az egészségügyi intézmények, amelyek az év végi kasszakisöpréstől várhatják helyzetük javulását.
A MÁK adatai alapján a legrosszabb helyzetben a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ (Honvédkórház) van, ugyanis egymaga 5,17 milliárdos adósságot halmozott fel, augusztusról szeptemberre ráadásul az összeg 330 millió forinttal emelkedett. Hasonlóan magas, 3,4 milliárdos a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ adóssága, a dobogó harmadik helyén pedig a Békés Megyei Központi Kórház áll 2,7 milliárdos tartozással.
Augusztusról szeptemberre összesen 3,3 milliárd forinttal emelkedett a tartozás, így év végére az összeg elérheti a 70 milliárd forintot is. Jelenleg a MÁK adatai alapján a 60 napon túli adósság 33,4 milliárd forint. Az egyre tetemesebb tartozással kapcsolatban szakmai szervezetek gyakran hangoztatják, hogy egyes intézmények azért hagyják felgyűlni az adósságot, mert így nagyobb konszolidációra számíthatnak az év végi kasszakisöprés idején.
Az orvostechnikai beszállító cégek pedig nem tehetnek mást, hónapokig várnak arra, hogy előbb-utóbb kifizetik a számláikat, és egymás után írják alá azokat a dokumentumokat, amelyek egyre távolabbi fizetési határidőket szabnak.
– Legalább 150 milliárd forintos pluszforrással kellene évente számolni ahhoz, hogy a kórházak eladósodása elkerülhető legyen – erről a múlt héten, a Konzílium az egészségügy helyzetéről című Jobbik-rendezvényen beszélt Gilly Gyula egészségügyi szakértő. Mint mondta, tíz éven át volt egy beszállítócég igazgatója, és ez idő alatt szinte „üzemszerűen” írta alá a kórházigazgatóknak azokat a megállapodásokat, amelyek átütemezik a felgyűlt adósságok kifizetését. Gyakran két-három évvel korábban lejárt tartozásokat kellett újra meg újra átütemezni. A beszállítóknak szerinte két lehetősége van Magyarországon: vagy kivonulnak a piacról, vagy a játékszabályok szerint játszanak, ami azt jelenti, kiszámíthatatlanul hosszú ideig várhatnak arra, hogy kifizessék a számláikat.
Idén Kovács László egészségügyért felelős üzletfejlesztő írt átfogó tanulmányt arról, mi lehet az oka annak, hogy folyamatosan jelen van a rendszerben a kórházak adóssághalmozása, és az intézményeknek egyre nehezebb kigazdálkodniuk a működési költségeket. A szakértő, aki korábban dolgozott az Állami Egészségügyi Ellátó Központban, a Szegedi Tudományegyetemen és a debreceni Kenézy-kórházban is, úgy véli, a 2009–2015-ös időszakban több mint 50 milliárd forint értékben romlott a fekvőbeteg-ellátók gazdasági pozíciója, ami magyarázat lehet a hiány jelenlegi szintjére.
Kovács László arra a gyakran feltett, de annál nehezebben megválaszolható kérdésre is választ keresett, hogy kinek van igaza az állam kontra kórházak vitában. Úgy véli, az infláció a vizsgált hat év alatt 20-22 milliárd forinttal növelte a hiányt, míg az árfolyamváltozás – az euró éves árfolyamának növekedése 280 forintról 310-re – 5,4-7,5 milliárd forinttal gazdagította az éves adósságszintet. Emellett – a szakértő szerint – az áfa változása is hatással volt a kórházi adósságállomány emelkedésére, hiszen míg 2009 elején még 20 százalék volt az áfa legfelső kulcsa, ez azóta 27 százalékra növekedett. A kórházak azonban nem tudják visszaigényelni az áfát. Éppen ezért felhívta a figyelmet arra: ezzel a változással is növekedtek a kiadásaik, a működési költségeik, méghozzá legalább 7-8 milliárd forinttal. Ront az intézmények helyzetén a teljesítményvolumen-korlát – az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által az intézményeknek havonta nyújtott maximális finanszírozás – bevezetése is, hiszen ezt az intézmények a betegellátás érdekében igen gyakran túllépik. Éves szinten így a nem finanszírozott teljesítmény elérheti a hat-nyolc milliárdot is.
A helyzet már a fiatal egészséggazdálkodási elemzőket is megihlette; volt, aki a kórházak adósságának elemzéséből írta a szakdolgozatát. Egy munkában a szerző arra hívja fel a figyelmet: hazánk szinte minden mutató esetében rosszul teljesít, és a kórházak államosítása nem oldotta meg az adósságállomány-növekedés kérdését. Mint írja, 2010 óta eddig minden évben sor került a konszolidációra, azonban ezt folyamatosan újratermelik az intézmények. A szakértők azt mondják, pusztán válságmenedzselésről lehet beszélni, a valós probléma pedig folyamatosan fennáll.
Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára a Magyar Nemzetnek a nyáron arról beszélt, az adósságrendezést nehezíti, hogy a 2016-os költségvetésben nem szerepel konszolidációra elkülönített forrás. A szakértő úgy véli, ez súlyos hiba, és nem lenne szabad decemberig várni az egyre nehezebb helyzet rendezésével.
