Idén Kovács László egészségügyért felelős üzletfejlesztő írt átfogó tanulmányt arról, mi lehet az oka annak, hogy folyamatosan jelen van a rendszerben a kórházak adóssághalmozása, és az intézményeknek egyre nehezebb kigazdálkodniuk a működési költségeket. A szakértő, aki korábban dolgozott az Állami Egészségügyi Ellátó Központban, a Szegedi Tudományegyetemen és a debreceni Kenézy-kórházban is, úgy véli, a 2009–2015-ös időszakban több mint 50 milliárd forint értékben romlott a fekvőbeteg-ellátók gazdasági pozíciója, ami magyarázat lehet a hiány jelenlegi szintjére.
Kovács László arra a gyakran feltett, de annál nehezebben megválaszolható kérdésre is választ keresett, hogy kinek van igaza az állam kontra kórházak vitában. Úgy véli, az infláció a vizsgált hat év alatt 20-22 milliárd forinttal növelte a hiányt, míg az árfolyamváltozás – az euró éves árfolyamának növekedése 280 forintról 310-re – 5,4-7,5 milliárd forinttal gazdagította az éves adósságszintet. Emellett – a szakértő szerint – az áfa változása is hatással volt a kórházi adósságállomány emelkedésére, hiszen míg 2009 elején még 20 százalék volt az áfa legfelső kulcsa, ez azóta 27 százalékra növekedett. A kórházak azonban nem tudják visszaigényelni az áfát. Éppen ezért felhívta a figyelmet arra: ezzel a változással is növekedtek a kiadásaik, a működési költségeik, méghozzá legalább 7-8 milliárd forinttal. Ront az intézmények helyzetén a teljesítményvolumen-korlát – az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által az intézményeknek havonta nyújtott maximális finanszírozás – bevezetése is, hiszen ezt az intézmények a betegellátás érdekében igen gyakran túllépik. Éves szinten így a nem finanszírozott teljesítmény elérheti a hat-nyolc milliárdot is.
A helyzet már a fiatal egészséggazdálkodási elemzőket is megihlette; volt, aki a kórházak adósságának elemzéséből írta a szakdolgozatát. Egy munkában a szerző arra hívja fel a figyelmet: hazánk szinte minden mutató esetében rosszul teljesít, és a kórházak államosítása nem oldotta meg az adósságállomány-növekedés kérdését. Mint írja, 2010 óta eddig minden évben sor került a konszolidációra, azonban ezt folyamatosan újratermelik az intézmények. A szakértők azt mondják, pusztán válságmenedzselésről lehet beszélni, a valós probléma pedig folyamatosan fennáll.
