„Nem adom fel, a budapestiek nem hülyék”

Tarlós István szerint kormányon belüli erők használják fel a 3-as metró ügyét a gáncsoskodásra.

– A 3-as metró felújítását ezekben a napokban kellene elkezdeni, de az ügyben hónapok óta fikarcnyi előrelépés sincs. A beruházás sorsa bizonytalanabb, mint valaha. Nem érzi úgy, hogy a budapestiek érdekében most már az asztalra kellene csapnia?

– Azt, hogy semmi előrelépés nem lenne, visszautasítom, de hadd kérdezzek vissza, mert ezt a beállítást igazságtalannak és a valósággal ellenkezőnek tartom. Mutatna nekem egy embert a mi politikai közösségünkből, aki rajtam kívül követelne, az asztalra csapna vagy akárcsak ellenvéleményt fogalmazna meg bármilyen témában?

###HIRDETES###

– Az elmúlt évekből ilyesmire valóban nem emlékszem.

– Akkor miért kapom ezeket a megjegyzéseket?

– Mindenki látja, milyen állapotban van a metró, ön jelentette be nemrég, ha heteken belül nem történik semmi, akkor le kell állítani a közlekedést a vonalon. Azt pedig csak a vak nem látja, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene.

– Ebben viszont önnek van igaza. Úgy, ahogy kellene, tényleg nem megy, de van néhány olyan kérdés, amelyben a sajtó szempontjait egyszerűen nem tudom figyelembe venni. Akkor tudok erről komolyan beszélni, ha nem az olvasottság, a pikáns cím a lényeg. Egyébként azt mondtam, elképzelhető, hogy le kell állítani a metrót, nem azt, hogy biztosan.

– Mi a lényeg?

– A szerelvények felújítása zajlik, miközben a buszpótlás általunk sosem kívánt szolgáltatási pályázatából kiléptünk. A 3-as vonal infrastruktúrájának felújításával kapcsolatban nevetséges, hogy arra kényszerülünk: a miniszterelnök személyétől tegyük függővé ezt az ügyet. Ez normálisnak semmiképpen sem mondható. A kormánykommunikációnak az a gyenge pontja, hogy az egész eddigi történet és annak dokumentálása egyértelműen a fővárost támasztja alá.

– Ki vagy kik felelősek ezért?

– Azok a kormánytagok, akik nem szimpatizálnak Budapesttel, és azok a kormányközeli erők, amelyek ezt az ellenszenvet még támogatják is. Ők képtelenek kezelni a főváros főbb problémáit. Eleve nem is értenek a budapestiek nyelvén. Nem megoldás, hogy elfektetnek ügyeket, igyekeznek elzárni csapokat, visszatartanak Budapestet illető pénzeket, és néhány magukhoz vont látványberuházással próbálják meg magukat fényezni. A budapestiek nem hülyék, ezt nem is veszik be.

– Akkor inkább nem Orbán Viktornak kellene asztalra csapnia a kormányülésen?

– Tény, hogy 3-as metró felújításának témája a kormány illetékeseinél mindig akkor mozdul ki a holtpontról, amikor a miniszterelnök kényszerűen beavatkozik. Erre most is van esély. Mindazonáltal bizonyos kormánykoncepciók (magyar járműgyártás) iránt fél év türelmet tanúsítva, mi most saját kezünkbe vettük a buszpótlás ügyében az irányítást. A BKV és a BKK máris előállított annyi járművet, amennyi ahhoz szükséges, hogy első ütemben megkezdődhessen az infrastruktúra felújítása. Ezekkel a buszokkal szakaszonként biztosíthatjuk az utasforgalmat.

– De hogyan, ha a teljes beruházásra papíron van 137,5 milliárd forintos fedezet, ám forrás nincs?

– Forrás még valóban nincs, de az nem is lehet több, mint az említett összeg. Erről szól a kormánnyal kötött támogatási szerződés. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium is egyértelműen megírta. Érthetetlen, hogy Lázár János dühösen miért beszél összevissza. A Miniszterelnökséget elvileg irányító miniszterrel egyébként nem látom semmi értelmét a jövőben ennek az „emelt színvonalú” adok-kapok vitának. Sehova nem vezet. Az, hogy letagad hatályos kormányhatározatokat, egyszerűen értelmezhetetlen.

– Ha egyáltalán megvalósul, akkor „fapados” lesz a felújítás?

– Ezt nem akarom, sem én, sem a budapestiek. Senkinek sem lenne jó. Ha nem nyúlnánk az állomásokhoz, elmaradna például az akadálymentesítés. Ennél már csak az okozhatna nagyobb kárt, ha az említett kormányzati szereplők és köreik tényleg meghiúsítanák a halaszthatatlan felújítást. Hiába küldenek be négy-öt magas, minden tekintetben védhetetlen árajánlatot az állomások rekonstrukcióira, de ha összeadjuk, kezelhetetlen többletköltséget kapunk. Ezeket úgysem fogjuk átengedni! Fedezet nélküli kötelezettséget vállalnánk vele. Hiába támadják durván az úgynevezett mérnökárat, amelynél ugyan lehetnek kisebb mértékű árfelhajtó tényezők, de alapjában a 4-es metró árait veszik alapul. Valaki azt állítja, hogy a 4-es metró kivitelezői ráfizettek?

– Budapest fizetett rá a 4-es metróra, de még egyszer: mi lesz a 3-as vonallal?

– Ha ez megy tovább, a projekt meg fog állni. Lehet, hogy az ezt kívánók azt tervezték, a felelősséget átháríthatják a fővárosra, de ennek a történtek után elméleti esélye sincs. Viszont a politikai közösségem, a Fidesz számára 2018 tavaszán Budapesten ez nagyon nagy kockázatot jelenthet. Ez könnyen cáfolható, következetlen és szakmailag is megmosolyogtató kommunikációs panelekkel, a tények és azok dokumentálása ismeretében már lehetetlen ellensúlyozni. Még akkor is, ha a fővárosban gyakorlatilag nincs ellenzék, így a saját táborunkon belül jelentkeznek az ellentéteket szítók, gáncsoskodók, egymásra mutogatók. Nem egyszer jeleztem már, hogy sok mindennel lehet viccelődni, de két dologgal nem: a 3-as metróval és az árvízvédelemmel. Ahhoz ezek túl sok embert érintenek. Az elszánt voluntarista magatartás az ilyen projektek esetében sehova nem vezet, annak csak rossz vége lehet. Egyesek túlságosan megszokták, hogy nekik elég akarni valamit, aztán jó napot.

– Egyszer sem jutott eszébe, hogy „gyerekek, ha ez az ábra, csináljátok nélkülem”, nem gondolt sohasem arra, hogy feladja?

– Tudok olyan politikusokról, ellenzékiekről is, akik az elmúlt 26 évben talán jól tették volna, ha felálltak volna az asztaltól, de nekik ez eszükbe sem jutott. Én miért tenném ezt meg, amikor több százezer ember megválasztott, a választók bíznak bennem, és semmi mást nem akarok, mint a rám bízott munkát elvégezni. Vannak, akik nem szeretnek, de hol van olyan politikus, akit mindenki szeret? Nem vagyok az a típus, aki bármikor bármit feladna. Gyermekkoromban sem voltam ilyen, de játsszunk el a gondolattal, hogy megteszem. Valakit meg is kellene ide választani. Még az is lehet, hogy ez a mi oldalunkon „elnehezül”. Tegyük fel, hogy egy ellenzéki politikus, például Bokros Lajos, Falus Ferenc, netán Horváth Csaba vagy akárki más idekerül ebbe a szobába, ő hozzám képest ezzel a kormánnyal vajon mit tudna elérni? Most nagy a szájuk, de adott esetben még a megfelelő helyiségbe vezető előszobáig se jutnának el. A Fővárosi Közgyűlésben a jelenlegi összetétel mellett még a szabadságos papírjukat se tudnák jóváhagyatni.

– Ön gyakran hadakozik az ellenzékkel is. Van értelme?

– Ellenzéki kritikák természetesen megfogalmazhatók, és ha ezt a jobbikos vagy az LMP-s képviselő teszi, azt el is tudom fogadni. Amikor azonban olyan MSZP-s vagy volt szocialista képviselők állnak ki, akiknek a legmélyebben hallgatniuk kellene, mert a városvezetés és a kormány az ő itt hagyott csődtömegüket igyekszik eltakarítani, azt enyhén szólva ízléstelennek tartom. Nekik erre semmi erkölcsi alapjuk sincs. A képmutatásnak is van határa, legalábbis kellene legyen.

– Erős határvonalat akkor lehetne húzni, ha minden jól menne Budapesten.

– Nemrég jártam Bécsben és Moszkvában, közlekedjen ott valaki csak három napon át, akár tömegközlekedéssel, akár autóval, s utána mondja, hogy Budapesttel csak baj van. Ki tagadhatná, hogy Budapest sokkal élhetőbb város, mint hat éve, ahol rengeteg pozitív változás történt. Hallgassunk meg külföldi politikusokat vagy egyszerű turistákat, mi a véleményük erről a városról, és ne legyünk önmagunk ellensége, hogy csak a rosszat vesszük észre. Igen, vannak problémák, lesznek is. Némelyik nehezen oldódik meg, de megoldódik.

– Türelmetlenek lennénk?

– Már bocsánatot kérek, de négy év kemény munkájával befejeztük a 4-es metrót, titáni erőfeszítések árán „megmentettük” a Bálnát, még ha a hasznosítással még ma is küszködünk. Van erőnk a 3-as metró felújításához, pedig ennek érdekében húsz évig egy szalmaszálat sem tett keresztbe senki, megvalósítottunk egy nagyszabású csatornaépítési programot, visszaszereztük a Fővárosi Vízműveket, ütemezetten zajlik a Margitsziget megújítása, megkezdődött az állatkerti fejlesztés, és ebben a ciklusban mindenféle cirkusz ellenére a csillaghegyi öblözetben, a Római-parton megépítjük azt az árvízvédelmi védművet, amelyet 20 évig csak ígérgettek anélkül, hogy egy falevelet felszippantottak volna. Miről beszélünk?

– A hulladékgazdálkodás ügyében viszont meglepő egység alakult ki az ellenzéki oldallal. Hihető, hogy a kormányzat ennek hatására visszatáncol a központosítástól?

– Továbbra is elfogadhatatlannak tartom azt a döntést, hogy a kínkeservesen nyereségessé tett budapesti közterület-fenntartóval fizettessék meg a vidéki hulladékszállító társaságok veszteségét, csak azért, mert az állam ebbe az ágazatba nem kíván több forrást beletenni. A fővárosi önkormányzat jogszabályi kényszerítése politikailag visszaélés a zöld gombok többségével. Néhány ember ott, a kormány környékén képtelen a budapestiek fejével gondolkodni, és ez sem szolgálja a politikai közösség ügyét. Nehogy valaki félreértse: nem én vagyok az ellenzék, sőt, 1990 óta támogató viszonyban vagyunk a Fidesszel. Azok ártanak saját pártjuknak, akik nem hiszik el, hogy én ezt a várost jobban ismerem, mint mondjuk egy Dél-Alföldről jött politikus, akinek valójában gőze nincs róla.

– Lehetséges, hogy minden negatív folyamat egyetlenegy célt szolgál: bebizonyítani, hogy a főváros működésképtelen, ezért át kell szabni a rendszert?

– Ha nem lesz felújítva a 3-as metró, kétharmadról ne is álmodjon senki. Engem nem zavarna, ha én lennék Budapest utolsó közvetlenül választott főpolgármestere, de a közigazgatás, az önkormányzatiság jövőjét nem látom pontosan. Senki nem állíthatja, hogy a jelenlegi kétszintű rendszernél ne lenne jobb, tehát ha a Fidesz-vezérkar ezen változtatni szeretne, abban önmagában még nem látok hibát. Ám ha nem gondolnak évtizedekre előre, bele se fogjanak, és egyáltalán ne keverjenek bele aktuálpolitikai vagy hatalomtechnikai szempontokat, mert abból hosszú távon csak torzulások keletkezhetnek.

– Minapi moszkvai útja előtt Budapesten átvette 1956 még élő hőseitől a Pesti Srácok díjat, majd néhány nappal rá, közel forradalmunk vérbefojtásának évfordulójához, megállapodást kötött Moszkvában. Szabadságharcunkat az orosz állami tévében nemrég lepogromozták, miközben Magyarország szovjet megszállóit emlékmű dicsőíti a belvárosi Szabadság téren.

– Az emlékmű kérdését csak államközi megállapodásban lehet rendezni, ne keverjük ide. Viszont mindig, mindenütt vannak bajkeverők, akik nagyon sok embert képesek megtéveszteni. Rólam is: 1996-ban vagy 1997-ben az akkori köztársasági elnöktől kaptam meg azt az állami kitüntetést, amit ma Lovagkeresztnek hívnak. E mellé gesztusból, jutalomként tartalékos főtörzsőrmesterből előléptettek tartalékos őrnaggyá. Egyszerű, politikai jelentőség nélküli gesztus volt. Az egyik párt egyszer csak találkozott ezzel a ténnyel, s engem kaméleonnak, képmutatónak, begyöpösödött, régi kommunista katonatisztnek állított be. Ha egy gyengeelméjű valahol a világon jól akarja érezni magát, csak ide kell utaznia, és bizonyos körökben azonnal otthon érzi magát. Nekem 1956 tekintetében nincs miért magyarázkodnom. Az öreg ’56-osok elismerése számít, és mindenféle fajankók gyártott költeményei nem érdekelnek. Budapestnek Szentpétervár és Moszkva is testvérvárosa. Egyik orosz városvezetőtől sem hallottam, hogy bántó vagy sértő szavakkal szóltak volna 1956-ról, és frusztrált tolakodók rosszindulatú megjegyzései miatt nem fogok egy ilyen, elsősorban kulturális együttműködést felrúgni.

– Jelentős részben szintén kulturális kérdés a Városliget megújítása, amely az elmúlt hónapokban hatalmas hullámokat kavart a vitatott fakivágások miatt.

– Tisztázzuk: a Városligetben van egy fővárosi fejlesztés, az állatkert megújítása. A Liget Budapest elnevezésű projekt viszont az államé. A ligetet nem mi adtuk oda tálcán, hanem egy törvény rendelte az államhoz. Hatályos törvényekkel szembehelyezkedni Magyarországon is jogkövetkezményekkel jár. Ha ebben a székben most Bokros Lajos vagy Horváth Csaba ülne, szándékosan törvényt szeghetnének következmény nélkül?

– Mégiscsak bosszantó, hogy itt sem lehet érdemi párbeszédet folytatni. Nem ez lenne a politikusok feladata?

– Ez sok mindent elárul a jelenlegi állapotokról. Valakik újabban erre a „faügyre” kezdték építeni a politikájukat, hogy egy százalékról háromra bővíthessék a támogatottságukat. Amikor nemrég bejelentettük, hogy 2019-ig tízezer fát ültetünk el, oda is elküldtek tíz embert. Megjelentek mindenféle viaszosvászon-transzparensekkel, meg tűzoltóságtól leselejtezett hangosító berendezésekkel, és nem vették észre, hogy éppen nem a kivágások, hanem ellenkezőleg, az ültetés ellen tiltakoznak. Nem mondom azt, hogy a tiltakozóknak mindenben rossz lenne a célkitűzésük, de olyan erőszakosan, eszetlenül és elszánt prekoncepcióval állnak a kérdéshez, hogy egyszerűen nem érdemes velük vitatkozni.

– Az állammal igen? Ugyanis a központosítás folytatódik, az egészségügy és az oktatás évekkel ezelőtti átvétele után heteken belül az önkormányzati tulajdonú iskolaépületeket is elviszik.

– Ha törvényt hoztak rá, vigyék, de lesz itt meglepetés: a felújítási feladatokkal együtt minden az állam terhe lesz. Csak egy példa: az első ciklusban, 1990 és 1994 között a valóságtól messze álló árakon „tartották nyilván” ezeket az ingatlanokat. A felújításokra adott központi pénzeket hosszú ideig ezekhez az értékekhez, a téves adatokhoz viszonyították. Nagyon sok iskolára, oktatási-nevelési épületre kell majd költeni hamarosan, kíváncsi vagyok, hogy összességében sok ezernyi munkát össze tudják-e hangolni. Na de ez legyen már az ő gondjuk, nekem sokkal jobban fáj, hogy az önkormányzatoktól, így Budapesttől elvették a gimnáziumokat. Egy városnak a szellemisége, rangja, megbecsülése, egyben a jövőnk, családjaink, gyermekeink jövője múlik ezen. Ez a fő kérdés, nem pedig az, hogy ki festi ki a tornatermet vagy ki pókhálózza le a lépcsőházat...

###HIRDETES2###