Kétségek az új MTA-kutatóház körül

Csőtörés, nehézkes költözés és állásféltés kíséri az akadémiai intézetek költözését.

A sajtó nagy érdeklődése mellett mutatták be kedden a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) új Humán Tudományok Kutatóházának épületét. Ismeretes: a Miniszterelnökség és több minisztérium a Várba költözik, ezért az ottani Bölcsészettudományi, illetve a Társadalomtudományi Kutatóközpontot a ferencvárosi Tóth Kálmán utcába költöztetik. Ide kerül a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont is.

Török Ádám, az MTA főtitkára kiemelte: a kutatók korszerű körülmények között tudnak dolgozni, az épület pedig víz- és energiatakarékos, így fenntartása is olcsóbb. Az óriási terek és a modern irodaházakat idéző helyiségek igényesnek látszanak, de számos kutató kritikusan viszonyul az új épülethez.

Az újonnan átadott épületben nagy problémát okoz, hogy a bútorközbeszerzés csúszásai miatt még a régi bútorokat kellett áthozatni – ezt maga Lovász László MTA-elnök is elismerte, de tagadta, hogy azért dolgozik sok kutató otthon, mert az új épületben nem tud. Szerinte ez csak néhány embert érint.

Valóban nem mindenki lelkendezik az új épület okán. Stark Tamás, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa például úgy látja, az épület belső kialakítása szép, ugyanakkor az, hogy mennyire tölti be a funkcióját, majd akkor derül ki, ha belakták a házat. Van, illetve kialakítható több nagy előadóterem, szép ebédlő is lesz, de a kutatószobák mérete csökkent. Továbbá, mint mondta, elvesztették azt a gyönyörű vári környezetet, amely az MTA rangját emelte, és amely nem csak presztízsszempontból volt fontos, hanem jelentős kutatóhelyek – Országos Széchényi Könyvtár, Országos Levéltár, Hadtörténelmi Levéltár – is karnyújtásnyira voltak. A vári intézetek közelségét egy régész kollégája is hiányolja, akinek ennél is nagyobb problémája volt, hogy a kutatóknak lehetőséget sem adtak véleményük kifejtésére a költözéssel kapcsolatban, csak az intézetek vezetőivel tárgyaltak – ezt az MTA alelnöke burkoltan el is ismerte, amikor arról beszélt, hogy a továbbiakban a kutatói igények felmérésére is gondot fordítanak majd.

A bölcsészekkel és társadalomtudósokkal ellentétben a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont csak májusban költözik – ottani forrásunk szerint azért, mert ők nem a Várban működnek, így ki tudták lobbizni, hogy csak akkor kelljen bútorozniuk, amikor tényleg készen áll a helyük, így kimaradtak abból a káoszból, ami a bölcsészettudományi, illetve a társadalomtudományi központ kutatóira várt.

Utóbbiaknál ugyanis a megszokott munkarend sem állt még teljesen helyre, és ahogy Stark Tamás mondta, a költözködés is folyik még, a garázsszinten dobozokban állnak a könyvek. Hogy ez mennyire nem szerencsés, azt a legutóbbi csőtörés is mutatja, aminek tényét újságírói kérdésre Lovász László is elismerte, mondván, az alagsorban valóban eláztak könyvek, de szerinte ilyesmi egy új társasházban is előfordul. Némi kényelmetlenséggel a kutatóknak ezután is számolniuk kell: mint Stark Tamás beszámolt róla, az új könyvtár egy másik, átjárón megközelíthető épületbe kerül majd, így a megszokottnál távolabb lesz. Másik forrásunk pedig az építészet természettudományos szemléletű kialakítására panaszkodott, amit szerinte jól mutat, milyen kevés helyet szántak a könyveknek.

A Kisebbségkutató Intézet egy neve elhallgatását kérő kutatója szerint viszont „nem volt akkora horror”, amekkorára számítottak. Az azonban őket is zavarja, hogy kérdés nélkül tették ki őket a Várból, és elbocsátásoktól is tartanak. Élénken él bennük ugyanis a Természettudományi Kutatóközpontban történtek emléke, ahol szintén olcsóbb üzemeltetéssel kampányoltak, ám miután a fenntartás mégis drágult, a növekvő költségeket számos munkatárs elbocsátásából fedezték. Az intézet kutatói attól tartanak, megismétlődik az eset, és ismét a dolgozókon spórol majd a fenntartó.