Tudhatták, hogy át fog szakadni a gát?

„Olyan katasztrófa történt, amire nem volt még példa Magyarországon.”

Pedig – amint az a később odavezényelt tűzoltók tanúvallomásából kiderült – W. Ferenc tizenharmad-rendű vádlott a katasztrófa után, a tűzoltókkal folytatott beszélgetése során azt mondta: a Malnál tisztában voltak azzal, hogy át fog szakadni a gát a túltöltöttség miatt, arra számítottak, hogy erre 4-6 hónapon belül került volna sor.

A közveszélyokozás büntetőjogi felelősség, elvárható lett volna a vádlottaktól, folytatta Fejes Péter, hogy beavatkozzanak a folyamatokba, mégis elmaradt részükről a jó karbantartási kötelezettség betartása, azon belül is a geodéziai felmérések, a monitoring, továbbá nem dolgoztak ki hatékony védelmi intézkedéseket. – Ha beavatkoztak volna, okozhatták volna a bekövetkezett eredmény elmaradását – mutatott rá az ügyész. Hangsúlyozta: a vádlottaknak volt tapasztalata bőven, hiszen előtte az I–IX. számú kazetták feltöltése során elegendő tudást halmoztak fel. Tudták, hogy az iszapot csak egy bizonyos mennyiségű víz fedheti, mert a salakpernyéből készült kazettafal a lúgos vízzel érintkezve reakcióba lép, ami a gáttest állékonyságát csökkenti.

A kazetta nem víz-, hanem iszaptározónak épült, így tehát a kazettafal vízterhelése volt a legfontosabb oka a katasztrófa bekövetkeztének. Ha ugyanis kevesebb víz fedi az iszapot, elmaradhatott volna a gáttörés, vagy ha mégis bekövetkezik, a kiömlő sűrű iszap el sem érte volna a lakott területeket. Ám iszapos lúg volt a kazettában lúgos iszap helyett.

Elhárítható lett volna a katasztrófa, ha a tragédiát hónapokkal megelőzően a gátfalon megjelent vörös foltokat a helyén kezelik. Megerősíthették volna a gátfalat, fokozhatták volna a monitoringtevékenységet, áttérhettek volna a száraztechnológiára (ahogy a tragédia után ezt meg is tették), átmenetileg felfüggeszthették volna a X. kazetta használatát, védelmi rendszert építhettek volna.

Az elsőfokú tárgyalás során a Veszprémi Törvényszék bírája, Szabó Györgyi rendszeresen pikírt stílusban minősítette az ügyész munkáját, még az ítélet indoklásában is egymást érték maró megjegyzései. Fejes Péternek ezúttal lehetősége nyílt volna az elégtételre, ám tartózkodott a csipkelődő jelzőktől, ugyanakkor az első fokon eljáró bíróság munkáját számos ponton illette kritikával.

Ezek közé sorolta, hogy Szabó Györgyi felesleges zavart okozott a szakértők kirendelése körében. Irreálisan rövid időt (5 nap) adott olykor száz oldalnál is hosszabb tanulmány szakértői véleményezésére (rendbírság terhe mellett), máskor a szakértői vélemény megalkotására indokolatlanul rövid időt szabott, majd fél évvel később tért vissza rá.

A szakértőknek felkért személyek néha komolytalan megállapításokat tettek, mint Lakatos Gyula, aki – az ügyész szavai szerint –, „szakértői szösszenetet” mondott. Rajta kívül Raisz Iván szakértőként alkalmazását is kifogásolta az ügyész, s nemcsak azért, mert a két szakember „citált” szakvéleményei hiányosak, önmaguknak ellentmondóak, olykor kompetenciahiányosak voltak, hanem azért is, mert Raisz keretszerződést kötött a Mal Zrt.-vel, így értelemszerűen nem volt tőle várható elfogulatlan szakvélemény alkotása. Pedig az elfogult szakértő a bizonyítás törvényessége és pártatlansága miatt sem alkalmazható, vélekedett az ügyész.

Szabó Györgyi az ügyész szerint a tanúk meghallgatása során több esetben hosszas kérdésfeltevés után nem várta meg a tanúk válaszának végét, vagy indokolatlanul belekérdezett mondandójukba. Ugyanakkor a majd kétszáz tanú közül kettőt, akik a Mal mellett tanúskodtak, a bírónő megdicsért. A bíróság pártatlanságát erodálja, ha tanúkat dicsér, vélte az ügyész.

Fejes Péter arra is kitért: a vádlottak szakszerűen érveltek, céltudatosan védekeztek, mindez arra is rávilágított, hogy mélyen ismerték szakmájukat, illetve tisztában voltak mulasztásaik következményével. Nemcsak a vád, hanem bármilyen ellenük elhangzó vallomás vagy vélemény ellen is mindig egységesen és tudományos érvekkel léptek fel.

Az ügyész szerint a bírósági indoklás sem felelt meg a törvényességi szempontoknak, az indoklási kötelezettség súlyosan sérült. A fellebbviteli ügyészség sokat tépelődött azon, felülvizsgálható-e az elsőfokú ítélet a másodfokú eljárásban, ám úgy vélte: a ki nem küszöbölhető megalapozatlanság miatt csak új elsőfokú eljárásra van lehetőség az érdemi felülbírálatához.

Mivel a Veszprémi Törvényszék büntető kollégiuma az elsőfokú bírósági ítélethirdetés után sajtótájékoztatót tartott az ítéletet védendő, majd helyreigazítást és közleményt is közzé tett honlapján e tárgyban, Fejes Péter ezért indítványozta a Veszprémi Törvényszék esetleges új elsőfokú eljárásból való kizárását, szerinte ugyanis a bíróság bármely bírájának eljárása esetén felmerülhetne a részrehajlás.

Végezetül kitért arra, hogy a védelem behozta a politikát a tárgyalóterembe, noha az ügyészséget nem terheli felelősség Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatai miatt, aki azt mondta a katasztrófa után, hogy a felelősöket meg kell büntetni. Mert ha terhelné – mondta Fejes Péter –, akkor a védelmet ugyanúgy terheli azért, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által a közelmúltban szervezett szimpóziumon tapasztalt jogászok álltak ki az elsőfokú ítélet mellett. Nyilván ez is, az is képtelenség – tette hozzá Fejes Péter.

Az ügyész többórás perbeszédét Pál apostol Timóteusnak írt második levelének egy idézetével zárta: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam”.

Bánáti János, az elsőrendű vádlott Bakonyi Zoltán, a cég vezérigazgatójának védője az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte az ítélőtáblától. Még akkor is, ha – mint fogalmazott – a magyar társadalom értetlenül áll a Veszprémi Törvényszék ítélete előtt, mert az az ügyvéd szerint korrekt volt. Nem értve az ügyész érvelését, visszautasította Fejes Péter megállapítását, és azt mondta: a védők nem hozták be a politikát a terembe, legfeljebb arra hívták fel a figyelmet, milyen módon próbálta a politika az igazságszolgáltatást befolyásolni.