Tudhatták, hogy át fog szakadni a gát?

„Olyan katasztrófa történt, amire nem volt még példa Magyarországon.”

A Veszprémi Törvényszéken tavaly januárban hozott elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását kérte Fejes Péter fellebbviteli főügyészségi ügyész a vörösiszapper másodfokú tárgyalásának első  napján. A Győri Ítélőtábla zsúfolásig megtelt nagytermében a hallgatóság soraiban ott ült Bakonyi Árpád, a Mal Zrt. egyik tulajdonosa, az elsőrendű vádlott apja, valamint Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti képviselője is.

Fejes Péter főügyész perbeszédében rámutatott: a vádlottak a felelősek azért, hogy 2010. október 4-én a Mal Zrt. ajkai telephelyén átszakadt a X. számú vörösiszap-tározó fala és onnan 1 millió 755 ezer köbméternyi, erősen maró hatású, lúgos zagy ömlött ki. A vörös áradat közvetlenül nyolc ember életét oltotta ki (ketten később, a kórházban vesztették életüket), 227 ember megsérült, 457 személy ingó és ingatlan vagyona semmisült meg, önkormányzati, állami, gazdasági társaságok tulajdonában lévő tulajdonban keletkezett kár, továbbá a MÁV közlekedését is veszélyeztette a katasztrófa.

Fejes Péter felidézte: a gátszakadás 12 óra 14 perc körül következett be, 4 percen belül a vállalat vezetése egymást telefonon értesítette a tragédiáról. Közel félóráig mégsem hívták fel a környezetvédelmi felügyelőséget, a MÁV-ot, míg a lakosságot, az önkormányzatokat, a mentőket, a rendőrséget, a tűzoltókat egyáltalán nem értesítették. Pedig a nyolcadrendű vádlott, L. László vádlott azt mondta a telefonon a többieknek: „Olyan katasztrófa történt, amire nem volt még példa Magyarországon”.

Eközben többen is felmásztak a gátra, hogy személyesen, egyfajta \"katasztrófaturistaként\" a helyszínen tekintsék meg az átszakadt gáttestet. A késlekedés végzetes volt: a hatalmas áradat hét perc alatt elérte  a közeli Kolontár községet. Látható: ha időben értesítették volna a lakosságot, emberéleteket menthettek volna meg, illetve csökkenthették volna a bekövetkezett kár nagyságát, vélte az ügyész.

Ugyan – amint azt az elsőfokú bíróság is megállapította – tervezési, kivitelezési, ellenőrzési hibák történtek a X. számú kazetta tervezése során, ez a vádlottak többségét nem menti fel működtetési, ellenőrzési hiányosságaik alól, mert ha azoknak eleget tettek volna, a katasztrófa nem vagy nem ilyen következményekkel következett volna be. Mulasztásaik között említhető továbbá, hogy a vállalat katasztrófaelhárítási terve nem a valós nagyságrendekhez készült; felismerték a gátszakadás lehetőségét, de az ellen nem tettek semmit; nem törődtek a szivárgásokkal; az északi fal süllyedésének okával, majd ezen a ponton magasabbra emelték a gátfalat a korábbinál. Nem foglalkoztak a betöltési pont és az északi fal között fennálló vízszinteltérés okával, s nem kísérték figyelemmel a csurgalékvíz mennyiségét.

Pedig – amint az a később odavezényelt tűzoltók tanúvallomásából kiderült – W. Ferenc tizenharmad-rendű vádlott a katasztrófa után, a tűzoltókkal folytatott beszélgetése során azt mondta: a Malnál tisztában voltak azzal, hogy át fog szakadni a gát a túltöltöttség miatt, arra számítottak, hogy erre 4-6 hónapon belül került volna sor.

A közveszélyokozás büntetőjogi felelősség, elvárható lett volna a vádlottaktól, folytatta Fejes Péter, hogy beavatkozzanak a folyamatokba, mégis elmaradt részükről a jó karbantartási kötelezettség betartása, azon belül is a geodéziai felmérések, a monitoring, továbbá nem dolgoztak ki hatékony védelmi intézkedéseket. – Ha beavatkoztak volna, okozhatták volna a bekövetkezett eredmény elmaradását – mutatott rá az ügyész. Hangsúlyozta: a vádlottaknak volt tapasztalata bőven, hiszen előtte az I–IX. számú kazetták feltöltése során elegendő tudást halmoztak fel. Tudták, hogy az iszapot csak egy bizonyos mennyiségű víz fedheti, mert a salakpernyéből készült kazettafal a lúgos vízzel érintkezve reakcióba lép, ami a gáttest állékonyságát csökkenti.

A kazetta nem víz-, hanem iszaptározónak épült, így tehát a kazettafal vízterhelése volt a legfontosabb oka a katasztrófa bekövetkeztének. Ha ugyanis kevesebb víz fedi az iszapot, elmaradhatott volna a gáttörés, vagy ha mégis bekövetkezik, a kiömlő sűrű iszap el sem érte volna a lakott területeket. Ám iszapos lúg volt a kazettában lúgos iszap helyett.

Elhárítható lett volna a katasztrófa, ha a tragédiát hónapokkal megelőzően a gátfalon megjelent vörös foltokat a helyén kezelik. Megerősíthették volna a gátfalat, fokozhatták volna a monitoringtevékenységet, áttérhettek volna a száraztechnológiára (ahogy a tragédia után ezt meg is tették), átmenetileg felfüggeszthették volna a X. kazetta használatát, védelmi rendszert építhettek volna.

Az elsőfokú tárgyalás során a Veszprémi Törvényszék bírája, Szabó Györgyi rendszeresen pikírt stílusban minősítette az ügyész munkáját, még az ítélet indoklásában is egymást érték maró megjegyzései. Fejes Péternek ezúttal lehetősége nyílt volna az elégtételre, ám tartózkodott a csipkelődő jelzőktől, ugyanakkor az első fokon eljáró bíróság munkáját számos ponton illette kritikával.

Ezek közé sorolta, hogy Szabó Györgyi felesleges zavart okozott a szakértők kirendelése körében. Irreálisan rövid időt (5 nap) adott olykor száz oldalnál is hosszabb tanulmány szakértői véleményezésére (rendbírság terhe mellett), máskor a szakértői vélemény megalkotására indokolatlanul rövid időt szabott, majd fél évvel később tért vissza rá.

A szakértőknek felkért személyek néha komolytalan megállapításokat tettek, mint Lakatos Gyula, aki – az ügyész szavai szerint –, „szakértői szösszenetet” mondott. Rajta kívül Raisz Iván szakértőként alkalmazását is kifogásolta az ügyész, s nemcsak azért, mert a két szakember „citált” szakvéleményei hiányosak, önmaguknak ellentmondóak, olykor kompetenciahiányosak voltak, hanem azért is, mert Raisz keretszerződést kötött a Mal Zrt.-vel, így értelemszerűen nem volt tőle várható elfogulatlan szakvélemény alkotása. Pedig az elfogult szakértő a bizonyítás törvényessége és pártatlansága miatt sem alkalmazható, vélekedett az ügyész.

Szabó Györgyi az ügyész szerint a tanúk meghallgatása során több esetben hosszas kérdésfeltevés után nem várta meg a tanúk válaszának végét, vagy indokolatlanul belekérdezett mondandójukba. Ugyanakkor a majd kétszáz tanú közül kettőt, akik a Mal mellett tanúskodtak, a bírónő megdicsért. A bíróság pártatlanságát erodálja, ha tanúkat dicsér, vélte az ügyész.

Fejes Péter arra is kitért: a vádlottak szakszerűen érveltek, céltudatosan védekeztek, mindez arra is rávilágított, hogy mélyen ismerték szakmájukat, illetve tisztában voltak mulasztásaik következményével. Nemcsak a vád, hanem bármilyen ellenük elhangzó vallomás vagy vélemény ellen is mindig egységesen és tudományos érvekkel léptek fel.

Az ügyész szerint a bírósági indoklás sem felelt meg a törvényességi szempontoknak, az indoklási kötelezettség súlyosan sérült. A fellebbviteli ügyészség sokat tépelődött azon, felülvizsgálható-e az elsőfokú ítélet a másodfokú eljárásban, ám úgy vélte: a ki nem küszöbölhető megalapozatlanság miatt csak új elsőfokú eljárásra van lehetőség az érdemi felülbírálatához.

Mivel a Veszprémi Törvényszék büntető kollégiuma az elsőfokú bírósági ítélethirdetés után sajtótájékoztatót tartott az ítéletet védendő, majd helyreigazítást és közleményt is közzé tett honlapján e tárgyban, Fejes Péter ezért indítványozta a Veszprémi Törvényszék esetleges új elsőfokú eljárásból való kizárását, szerinte ugyanis a bíróság bármely bírájának eljárása esetén felmerülhetne a részrehajlás.

Végezetül kitért arra, hogy a védelem behozta a politikát a tárgyalóterembe, noha az ügyészséget nem terheli felelősség Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatai miatt, aki azt mondta a katasztrófa után, hogy a felelősöket meg kell büntetni. Mert ha terhelné – mondta Fejes Péter –, akkor a védelmet ugyanúgy terheli azért, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által a közelmúltban szervezett szimpóziumon tapasztalt jogászok álltak ki az elsőfokú ítélet mellett. Nyilván ez is, az is képtelenség – tette hozzá Fejes Péter.

Az ügyész többórás perbeszédét Pál apostol Timóteusnak írt második levelének egy idézetével zárta: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam”.

Bánáti János, az elsőrendű vádlott Bakonyi Zoltán, a cég vezérigazgatójának védője az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte az ítélőtáblától. Még akkor is, ha – mint fogalmazott – a magyar társadalom értetlenül áll a Veszprémi Törvényszék ítélete előtt, mert az az ügyvéd szerint korrekt volt. Nem értve az ügyész érvelését, visszautasította Fejes Péter megállapítását, és azt mondta: a védők nem hozták be a politikát a terembe, legfeljebb arra hívták fel a figyelmet, milyen módon próbálta a politika az igazságszolgáltatást befolyásolni.