„Kihal az utca, uram. Lassan kihal az utca” – mondja Erzsi néni a könnyeivel küszködve. Az igaz, hogy a Zöldfa utca Perkátán mintha valahogy más lenne, mint a település többi utcája. A családi házak között itt is, ott is olyan telkek húzódnak, amiken elhanyagolt, rossz állapotú vagy éppen már összedőlőben lévő épületek láthatók. Ha egy-egy háznál hozzátartozó nélkül halnak meg az idősek, senki nem veszi meg a telkeket. Az idős Kovács Bélát pénteken éjjel valaki a saját házában szúrta szíven.
Pedig Perkáta nem egy depressziós, tömeges mélyszegénységgel sújtott falu, ahol legfeljebb a közmunkaprogram nyújt valami bevételt a munkaképes korú lakosságnak. A Fejér megyei település szinte a megyeszékhely, Székesfehérvár és a megye déli nagyvárosa, Dunaújváros közé húzott képzeletbeli vonalon fekszik. (Ennek azért van jelentősége, mert a Fejér megyeiek azt mondják: az északnyugati Fehérvár és a délkeleti Újváros közötti vonal mintha gazdasági fejlettségben is kettéválasztaná a megyét: fölötte jórészt prosperáló településeket találni, alatta bizony nincs az a nagy konjunktúra.) Több vállalkozás, gazdabolt, ruházati üzlet, egy szépen felújított iskola, a falu határában pedig egy láthatóan működő mezőgazdasági szövetkezet mutatja, hogy Perkátán találhat magának munkát az ember.
A Zöldfa utcában viszont jórészt szegényebb emberek laknak. Nem véletlen, hogy Béla bácsi és Erzsi néni azzal, hogy a nyugdíjuk nem számít rossznak, az idős párnak autója is van, a kevés biztosabb egzisztenciájú család közé tartozott. Ők pedig segítettek is mindenkinek, akinek tudtak. „Béla bácsi volt az utca fuvarosa. Ha valakit be kellett vinni a kórházba vagy az orvosi rendelőbe, akkor bevitte autóval. De az is gyakran előfordult, hogy bevásárolt valakinek. Ha mondjuk idős volt az illető és nehezen mozgott. Nekünk is sokszor segített” – ezt már Kovácsék szomszédja mondja. A deszkakerítésen keresztül beszélgetünk, az idős néni maga is nehezen mozog már, a ház tornácán fia pipázik, egy járókeretre támaszkodva.
A gyanúsított, büntetett előéletű S. László egy házzal arrébb lakik. A családnak nem túl jó a híre Perkátán: az utcabeliek szerint a családfő alkoholizmusa miatt már régen nem dolgozik, a négy gyermek közül a két fiú kimaradt az iskolából, a két kislány még a helyi általánosba jár, a legfontosabb bevételi forrást így a közmunkában dolgozó asszony bére jelenti, ebből kellene, hogy öten megéljenek. A családról többen is azt mondták, amikor a település központjában érdeklődtünk, hogy előző otthonukból azért kellett elköltözniük, mert leégett és a most bérelt házban is történt már tűzeset. Ezt többen annak tulajdonították, hogy S. László, a gyanúsított „piromániás” volt, de ezt László édesanyja határozottan tagadta, ő azt mondja, „elektromos hiba” miatt keletkeztek a tüzek.
Az asszony egyébként nem cáfolja, hogy rendszeresen kértek korábban kölcsön Béla bácsitól, de állítja, mindig visszaadták a pénzt „nem volt ebből soha semmi gond”. Azt viszont ő és házastársa is határozottan tagadják, hogy fiuk lenne a gyilkos. „Olyat ő soha nem tudna tenni” – mondják többször is. Arra a kérdésre, hogy miért őt tartóztatták le a rendőrök a gyilkosság után nem sokkal, nem akarnak válaszolni.
Erzsi néni, az özvegy szerint viszont Laci járt aznap este náluk, amikor a férjét a halálos szúrás érte, igaz, azt mondja, lehet, hogy a fiú nem egyedül jött. De, hogy a szándék nem lehetett tisztességes, azt már abból is feltételezi, hogy a támadó átmászott a bezárt kapun, nem csöngetett és nem is kopogott, amikor bejött a házba. „Én bent voltam a szobában, éppen tévét néztünk, de Béla kiment a konyhába, majd egyszer csak berohant, és azt mondta, hívjam gyorsan a mentőt, mert rablótámadás történt. Láttam, hogy a mellényén folyik a vér. Mondtam neki, hogy te jó isten, téged megszúrtak. Mondta, hogy igen, majd ment ki a kertkapuhoz.” A ház az utca szintjéhez képest körülbelül két méterrel magasabban áll, a kapuhoz lépcsőn lehet lejutni. Itt esett végül össze Béla bácsi, és perceken belül meghalt, esély sem nagyon volt a megmentésére.
A rendőrök hamar kint voltak és lezárták az egész utcát. Hajnali négyig tartott a helyszínelés, S. Lászlót órákon belül elfogták. Erzsi néni szerint a nyomozók leginkább arra voltak kíváncsiak, a kés, amivel Béla bácsit megölték, az övék volt-e, ott lehetett esetleg a helyszínen, és a tettes dulakodás közben kaphatta fel, vagy már eleve magával hozta, hiszen akkor teljesen más lehet a bűncselekmény megítélése. „Nekünk olyan késünk nem volt” – mondta határozottan Erzsi néni. Azt mondja, S.-ék valóban rendszeresen kértek tőlük korábban pár ezer forintos összegeket, leginkább ha a kártyás villanyórát kellett feltölteni. „Az asszony mindig rendes volt, de Laci egy idő után elkezdett agresszívan viselkedni, ezért nem is adott neki pénzt többet a férjem” – teszi hozzá.
Azt S.-ék szomszédai is említették, hogy Laci időnként agresszívan viselkedett, ezért ők sem szívesen érintkeztek vele. Az utcabeliek a fiatal férfit gyanúsítják több lopással is. Egy alkalommal az egyik ház udvaráról éjjel öt zsák mészből eltűnt három. „Laci vitte el taligával. De nem vette észre, hogy az egyik zsák csöpög, így amikor a tulajdonosok felfedezték a lopást, csak a nyomokat kellett követniük. Két utcával arrébb vezettek, egy felújítás alatt álló házhoz. Amikor kérdezték, hogy hogyan került hozzájuk a mész, azt mondták, egyszer csak megjelent náluk Laci a taligával és a zsákokkal, és ő kínálta eladásra.” S. László édesanyja szerint viszont a fia soha nem tulajdonította el mások dolgait, és egyébként is volt munkája: burkolóként foglalkoztatták egy cégnél, igaz, „egy ideje most nem dolgozott, azt mondták, leállás van”. Erzsi néni szerint Laci bosszúból ölhetett, amiért Béla bácsi nem adott neki többet kölcsön, de az idős ember tárcájából még elvitte a pénzt, mielőtt elmenekült. A tárcát üresen, a földre dobva találták meg, húszezer forint hiányzott belőle.
Béla bácsi és Erzsi néni hét éve ismerkedtek meg, újsághirdetés útján. Addigra mindketten eltemették már korábbi házastársukat, és nem akartak egyedül maradni idős korukra. Végül Erzsi néni költözött Ceglédbercelről Perkátára. Béla bácsi szekrényén több fotó is látható róla fiatal korából. „Nagyon szeretett, ezért rakta ki ezeket a fényképeket rólam” – mondja Erzsi néni.
Az egyszerű szoba berendezését egy tévé, rádió, vitrines szekrény, egy ágy, egy fotel alkotja, no meg a kutyáknak kialakított helyek. Béla bácsi imádta a két kis fehér kutyát, ezért be is engedte őket a lakásba. Az ágy melletti könyvespolcon az Új magyar lexikon kötetei, egy képes világatlasz, és a 60-as, 70-es években nagyon népszerű Uránia Állat- és Növényvilág könyvsorozatának kötetei. „Mindig érdekelte a természet” – mondja Erzsi néni elcsukló hangon. Béla bácsi a helyi közéletben is aktív volt, Perkátán ő alapította a Fideszt, és bár képviselőnek sosem indult a választásokon, rendszeresen eljárt a testületi ülésekre, és falusi rendezvényt, megemlékezést sem nagyon tarthattak a jelenléte nélkül. Erzsi néni azt meséli, Somogyi Balázs polgármester másnap felhívta, és biztosította róla, hogy minden segítséget megad az önkormányzat, amit csak tud.
A település vezetője azt mondja lapunknak, a faluban teljes megdöbbenést váltott ki az eset több ok miatt is. „Az utóbbi időben javult a közbiztonság Perkátán, kevesebb lett a betörés, a vagyon elleni bűncselekmény, az elkövetők pedig jellemzően nem a faluból valók voltak. Így az itteni idősek csak a hírekből értesülhettek, hogy máshol történt egy-egy súlyos eset, nálunk szerencsére emberöltő óta nem fordult elő hasonló. Ráadásul itt ismerős volt a gyanúsított. Bár mindig felhívjuk a figyelmet, hogy az idősebb emberek idegeneket, házalókat inkább ne engedjenek be a házukba, itt most nem ez volt a helyzet” – így Somogyi Balázs. A polgármester szerint S. László „problémás előélete ismert volt Perkátán”, már az iskolában is rendszeresen gond volt vele, az intézmény és a családsegítő ezért javasolta is, hogy máshova írassák be, de „a család semmiben nem volt együttműködő”.
– Azt hiszem, ez nekünk és az ellátórendszernek is tanulság kell legyen, hiszen jelen esetben tehetetlenek voltunk, csak jelezni tudtuk a problémákat, de a család együttműködése nélkül tehetetlenek voltunk – teszi hozzá a polgármester. Somogyi Balázs szerint „inkább döbbenet, mint feszültség érzékelhető most”.
A hivatallal szembeni buszmegállóban plakát hirdeti, hogy a megyei harmadosztályban szereplő Perkáta edzőmeccset játszik majd a szomszédos Iváncsa csapatával. A várakozókat persze most nem ez foglalkoztatja. A gyilkosságról mindenki hallott, de nem szívesen beszélnének arról, mit gondolnak most a lehetséges elkövetőről és a családról. A Hír TV stábjának egy helybeli azt mondta, S.-éknek el kellene költöznie Perkátáról. „Hogy lehetne, ilyet tenni egy családdal? Hogy erővel elköltöztetni őket?” – kérdez vissza az egyik üzlet eladója, amikor szóba kerül a tragédia. Nyilván nem lehet. S.-ék azt mondják, ők nem érzik, hogy gyűlölnék őket. Igaz, amióta a tragédia történt, nem is nagyon mozdultak ki a házból, még a rendőrségre sem mentek be Lászlóhoz. A két kislányt hétfőn nem küldték iskolába, mint fogalmaznak, „a biztonság kedvéért, hátha ott ellenséges lenne velük szemben a hangulat”.
Béla bácsi korábban megváltotta már a sírhelyét a perkátai temetőben, így ide fogják eltemetni. Erzsi néni ezt még megvárja, majd visszaköltözik Ceglédbercelre. Lehet, hogy előbb-utóbb tényleg kihal az utca.
