A kezeléseinek két kimenetele volt. Vagy azonnal jobban érezte magát a páciens, ekkor további kezelésre saját magánrendelőjébe utalta őket, vagy nem érte el a kívánt célt a rádióhullámok útján küldött energiáival, ekkor pedig további kezelésre saját magánrendelőjébe utalta őket. Hogy a telefonálók számára is bizonyítsa szolgáltatása hatásosságát, olyan tünetek elmúlását vagy megjelenését kérte számon rajtuk, amelyeket a legegyszerűbb kiváltani pusztán szuggesztióval. Zsibbad-e a kezük, melegséget éreznek-e, fáj-e a gyomruk?
Nehéz úgy írni Gyurcsokról és az ő általa fémjelzett iparág vállalkozóiról (akik esetenként gerincműtétet hajtottak végre a stúdióból), hogy az ne forduljon gúnyolódásba. Pedig a sikerességüket megalapozó korszellemben semmi vicces sincs. Rengeteg a szegény, beteg, a tudományok területén tájékozatlan ember, akit könnyű megvezetni, hiszen minden áron hinni és reménykedni akarnak. Az is természetes, hogy ha van erre igény a társadalomban, akkor mindig lesznek olyan tisztességtelen emberek, akik kihasználják e hiszékenységet.
Sosem fogjuk megtudni, hogy Gyurcsok József valóban hitt-e abban, hogy képes a telefonon és a tévéadáson keresztül „gyógyító energiákat” közvetíteni az ő hozzá fordulók irányába, vagy csak közönséges csaló volt. De a végeredmény szempontjából mindegy is. Nem ő volt az első sarlatán, és nem is az utolsó.
