„Minden szál Demszky Gábor volt főpolgármesterhez, az egykori szabad demokratákhoz, valamint a szocialistákhoz vezet” – állapította meg Borbély Lénárd, a fővárosi metrókorrupciót vizsgáló fidesz–KDNP-s munkacsoport vezetője a testület hétfői ülése után. Szerinte a BKV 2007 és 2010 közötti igazgatósági tagjainak meghallgatása nyomán annak ellenére tovább tisztult a kép, hogy a közlekedési céget irányító egykori testület kilenc tagjából csak kettő ment el. A bizottság most is arra volt kíváncsi, hogy mi az igazság a metró több mint 400 milliárd forintos beruházása, valamint a 167 milliárd forintos szabálytalanságot és korrupciógyanút feltáró Csalás Elleni Európai Hivatal (OLAF) jelentése körül.
Papp József, aki már csak a legvégén, 2009 októberétől 2010 októberéig, azaz egy éven át volt a BKV legfőbb testületének a tagja, leszögezte: a szocialista botrányok, a BKV-ügy kirobbanása után őt mint szakembert küldték oda, s már akkor is az volt a véleménye, hogy „a 4-es metró beruházása a korrupció melegágya”. Egyáltalán abban a formában a teljes metróépítést értelmetlennek találta. „Az igazgatóságot nem korrumpálta senki, de az látszott, hogy a hatalmas metrómegállók építése, a drága földmunkák, a rengeteg beton felhasználása tipikus hűtlen kezelés” – mondta Papp József, aki a Budapesti Corvinus Egyetemen tanít, s mint mondta, akkori pozícióját felhasználva tanítványainak is elképedve mutogatta az építkezést. Hozzátette: 2010 elején mindezekről cikkeket is írt, például a Hvg.hunak, a Demokratának, és nyilatkozott ezekről a Hír TV-nek is.
A másik igazgatósági tag, Kardos Péter azt vetette fel, amit két héttel már korábban az előző, a 2002 és 2006 között a BKV-nál tevékenykedő igazgatósági tagok: szerinte is a legfőbb problémát a fővállalkozó, illetve a szakértelem hiánya okozta, amit később pótoltak azzal, hogy a beruházást ténylegesen vezető, eleinte csupán hét fővel működő DBR Metró Projekt Igazgatóságot több mint negyventagúra duzzasztották. „Az akkori igazgatóság is érezhette, hogy nagy a baj, ugyanis a korábban megdöbbentően magasan, 10 milliárd forintban meghatározott döntési értékhatárt 2009-ben leszállították 5 milliárdra, s az igazgatóság valamennyi tagja tudhatott az 500 millió forintot meghaladó szerződésekről és megbízásokról. Nem dönthettünk mindenről, de az alsó értékhatár fölött magunk választhattunk, foglalkozunk-e a kérdéssel” – mondta Kardos Péter. Szerinte rá soha senki semmilyen politikai nyomást nem gyakorolt.
