Bár egyre több sajátos nevelési igényű (SNI) gyermeket oktatnak átlagos igényű társaikkal együtt, vagyis integráltan, még mindig jelentős eltéréseket találni egy-egy régió között – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, a 2016/2017-es tanévre vonatkozó oktatási statisztikai tükréből. SNI-ként azokat a tanulókat diagnosztizálják, akik különleges bánásmódot igényelnek, és akik szakértői bizottság véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékkal küzdenek. Idetartoznak a halmozottan fogyatékos, illetve autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral élő gyermekek is. Arról, hogy nekik pontosan milyen típusú fejlesztésre van szükségük, és hogy oktathatók-e integráltan, ugyancsak a szakértői bizottság dönt.
Általánosságban elmondható, hogy az idei tanévben az óvodákban, az általános iskolákban és a középfokú oktatásban is enyhén magasabb az SNI-diákok aránya, mint korábban. Például tavaly ősszel 741 500 gyermek kezdte meg általános iskolai tanulmányait, közülük 54 700 gyermek számított sajátos nevelési igényűnek, ami 1100 fős növekedést jelent az előző évi adatokhoz képest. Közülük 38 200 főt – vagyis majd 70 százalékukat – oktatnak integráltan. Ez 3,7 százalékkal magasabb arány, mint a megelőző tanévben, vagyis csökkent a külön osztályban oktatott SNI-tanulók száma.
Az is látszik a statisztikai hivatal adataiból, hogy a különleges bánásmódot igénylő gyermekek tekintetében évről évre nagyobbak a nemi különbségek. Míg az idei tanévben az általános iskolába járó lányok 5,2 százaléka sorolható az SNI kategóriába, ez az arány a fiúk esetén majdnem kétszeres, összesen 9,5 százalék. Pedig ugyanez az arány a 2013/2014-es tanévben még csak 4,9 százalék volt a lányok, míg 8,8 a fiúk esetében. Ugyancsak jelentős különbségeket találni az érintett tanulók integrált nevelése tekintetében. Ebben országos szinten a nyugat-dunántúli régió jár az élen: itt az általános iskolás SNI-diákok 79,5 százalékát oktatják együtt diáktársaikkal. Ám ez az arány mindössze 59,3 százalék a sereghajtó Közép-Magyarországon, vagyis a különbség több mint 20 százalékos. Mindez főleg annak tükrében fontos, hogy egyébként éppen a közép-magyarországi régióban találni az összes általános iskolás SNI-diák közel negyedét, vagyis 13 ezer gyermeket. Ugyanakkor a Dél-Dunántúlon, Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön kiegyenlítettebb a helyzet: ott 66–68 százalék között mozog az átlagos igényű gyermekekkel együtt oktatott SNI-diákok aránya.
Ami az óvodákat illeti, ott az érintett gyerekek 82 százalékát nevelik együtt a többi kicsivel, míg a középfokú intézményekben szinte minden SNI-tanuló integrált oktatást kap. Hogy az SNI-gyermekek integrált oktatása problémás Magyarországon, arra Székely László ombudsman 2015-ös jelentése is rávilágított. Ebben az alapjogi biztos többek közt arról írt: sokan fordulnak hozzá panasszal, mert az iskolák képtelenek biztosítani az együttnevelés személyi és szakmai feltételeit, például sokszor hiányoznak a megfelelő végzettségű pedagógusok.
