„Semmi közöm az MSZP programjához, és azt sem tudom, hogy van-e programja a pártnak” – reagált Pogátsa Zoltán azokra a híresztelésekre az ATV Egyenes beszéd című műsorában, melyek összefüggésbe hozták a szocialistákkal. A közgazdász korábban már több cikket írt a párt „Fizessenek a gazdagok!”-ként elhíresült szlogenjéhez. A szakember úgy véli, ha a párt előrukkol egy ilyen kampánnyal, akkor tisztázniuk kellene, ki számít gazdagnak és szegénynek. Úgy fogalmazott: „akkor tenné jól a dolgát az MSZP, ha rögtön ott lenne mellette egy program, és tudna válaszolni az újságírók kérdésére”.
Legutóbb a Népszavában írt cikket Pogátsa a szocialisták plakátkampányáról, és kitért arra is, hogy mennyi pénzt kellene elvonni és kitől, hogy a társadalmi igazságosság helyreállítható legyen. A közgazdász ugyan érthetőnek és elfogadhatónak tartja az ellenzéki párt tézisét, de a kampány hiányos, mivel hiányzik egy mindenki által hozzáférhető szakmai program és magyarázat.
Habár a közgazdász szerint legitim gondolat a szupergazdagok megadóztatása, ezzel közel sem fedezhető a 15 százalékos finanszírozási hiány, amely nagyjából 5000 milliárd forintot tesz ki. Szerinte az szja-bevétel a tavalyi költségvetésben nem volt több, mint 2000 milliárd forint, tehát évente az egész szja-bevételből nem tudnák finanszírozni az extraszükségletet. Pogátsa úgy véli, a béreket kell emelni, nemcsak a háztartások életszínvonala miatt, hanem a költségvetés fenntartása végett is.
A közgazdász nem tartja reálisnak a Jobbik béruniós kezdeményezését, mert szerinte olyan feltételezéssel élnek, hogy össze lehet hasonítani egy magyarországi és nyugat-európai munkakategóriát.
Ugyanakkor azt is elmondta, hogy elengedhetetlen a béremelés, és megdöbbentőnek találja, hogy Kövér László árulásnak tekint egy olyan kezdeményezést, amely a bérszínvonal emelkedését célozná meg. Pogátsa hozzátette: ez is mutatja, hogy nincs nagy törésvonal a Fidesz és a korábbi kormányok gazdaságpolitikája között, hiszen mindannyian alacsony bérekben látják az ország első számú versenyelőnyét, versenyképesnek beállítva általa az országot. Az ellenpéldaként felhozott, gazdaságilag fejlettebb észak- és nyugat-európai államokban szerinte sokkal inkább az emberek képzettsége számít az első számú versenyelőnynek.
Pogátsa Zoltán felhívta a figyelmet, hogy Nyugat-Európában egyébként is az a trend, hogy maguk a munkavállalók és munkaadók egyeztetnek a bérszínvonalról: helyi, ágazati vagy akár országos szinten. Tehát erős a munkavállalói és munkaadói képviselet odakint. Kiemelte, hogy többször beszélt már a hazai szakszervezetek képviselőivel, és mindkét fél azt szeretné, hogy „maguk a gazdaság szereplői izzadhassák ki” a bérszínvonalat hazánkban is.
