Rendszereken átívelő keverés és mutyi semmizheti ki a helyi horgászegyesületeket az ország egyik legszebbnek tartott, évtizedekig általuk üzemeltetett horgásztaváról. A Földművelésügyi Minisztérium elhárítja a felelősséget, miközben a tavat einstandoló cég hónapok óta jogtalanul használja a horgászegyesületek eszközeit – ők viszont úgy döntöttek, lekapcsolják a villanyt, és a parkolót is inkább elkerítik. A Háziréti-horgásztó körüli vita gyakorlatilag a rendszerváltás óta tart, a helyzet mostani eldurvulásáig több bírósági tárgyaláson, illetve egy vitatott, bár törvényszerű minisztériumi beavatkozáson keresztül vezetett az út.
1984-ben hat vállalat fogott össze, hogy a hozzájuk kapcsolódó horgászegyesületek számára létrehozzanak egy csinos kis tavat Pilisvörösvár külterületén, a Házi-réti- és a Határ-réti-patak összefolyásánál. A hat építőből kettő, a Rozmaring MGTSZ, illetve a Pomázi Munkaterápiás Intézet az általuk kezelt állami földekkel szállt be; míg a többiek az építkezés finanszírozását és megszervezését vállalták magukra. 1986-ra el is készült a közel harminc hektáron elterülő víztározó.
Az építésre létrehozott gazdasági társaság megállapította, melyik cég milyen arányban vette ki a részét a beruházásból, majd működését felfüggesztve átadta a tó üzemeltetését a horgászegyesületeknek, azzal a feltétellel, hogy a tervezett csónakkikötőket és horgászstégeket már nekik kell fölépíteni – ez a megállapodásnak megfelelően meg is történt. A tó működtetésére végül a hat érintett horgászegylet megalapította a Háziréti Horgászegyesületek Egyesülését (HHEE), amely a következő évtizedekben kezelte a tó ügyeit.
Akár állatorvosi lova is lehetne Magyarország elmúlt huszon-egynéhány évének a Háziréti-tó ügye. A gondok a rendszerváltás környékén kezdődtek. Fölszámolták a beruházásban részt vevő vállalatok egy részét. Ugyanakkor az építéshez az állami földek nagyobb részével hozzájáruló Rozmaring MGTSZ a zavaros helyzetet kihasználva jelezte: a beruházásra létrehozott gazdasági társaság (gt.) elmulasztotta a kft.-vé alakulást; ezzel pedig ők lettek a víztározó egyedüli tulajdonosai.
A megmaradt vállalatok ezt nem vették tudomásul, és bíróságon igyekeztek érvényt szerezni igazuknak. A per egészen 2006-ig húzódott, időközben a vállalatok jogutódjaként a HHEE lépett be felperesként.
A tizenhat évig húzódó per alatt a közben Rozmaring Vagyonkezelő néven kft.-vé váló cég további földterületekre tette rá a kezét. Összesen húsz hektár lett az övék, majd a Pomázi Munkaterápiás Intézet felszámolása nyomán a céghez köthető magánszemélyeken keresztül még közel hét hektárt szereztek meg. A horgásztó fennmaradó területén a kisbirtokosok mellett kisebb részben a pilisvörösvári önkormányzat, illetve a Magyar Honvédségen keresztül az állam osztozik.
2006-ban végül a bíróság úgy döntött, a HHEE nem jogosult a terület tulajdonjogára. Az erre válaszul beadott keresetben a horgászegyesületek kérték, amennyiben így áll a helyzet, a Rozmaring számoljon el az építésben részt vevőknek. A 2000-ben készült független becslés szerint ez azt jelentette volna, hogy akkori értéken számolva mintegy 120 millió forintot kellett volna hogy kifizessen a cég. Végül a perben hozzájuk csatlakozó magántulajdonosokkal együtt úgy döntöttek, nem számolnak el, tekintve, hogy az eredeti megállapodásnak megfelelően biztosítják a hasznosítási és horgászati jogokat az egyesületeknek. A bíróság a Rozmaring Vagyonkezelő és a magántulajdonosok további bérleti díjat visszamenőlegesen követelő keresetét a fentiek értelmében utasította el.
Mindeközben a HHEE tizenöt évre elnyerte a tó halászati jogát 2000-ben. Ez a szerződés 2015. december 31-én járt le, az igazi kálvária pedig ekkor kezdődött. 2016 első felében a HHEE a számukra kedvező döntés reményében tovább üzemeltette a tavat, csak érvényes bérleti szerződés híján nem szedett ezért se tagsági díjat, se napijegyet. Végül július közepén kötöttek utólagosan szerződést egy évre, ezalatt viszont az egyesületeknek 11 millió forintos kára keletkezett.
Augusztusban a Földművelésügyi Minisztérium újabb pályázatot írt ki, amelyet ugyan a horgászegyesületek nyertek, de a Rozmaring a terület tulajdonosaként érvényesítette az előhaszonbérleti jogot, és szerződést is kötött a minisztériummal. Ez tulajdonképpen azt eredményezi, hogy bár átvehetik a tó üzemeltetését, a hatályos törvények szerint ki kell fizetniük az addigi bérlő minden, a tó területén megvalósult beruházását, mai értéken mintegy 387 millió forintot. Ezt elvileg vállalta is a társaság.
Ám az elmúlt időszakban többször is végrehajtás alá kerülő cég nem bíbelődött az összeg kifizetésével. Szlovák rendszámos BMW-kkel érkezve, egy biztonsági cég bevonásával január 13-án leverték, majd kicserélték a lakatokat. Az ingatlanon belül ott maradtak a horgászegyesületek ingóságai, így például a tó körüli közlekedésre használt kiskocsik, valamint a csónakok. Ezeket a cég emberei azóta is használják.
A horgászegyesület úgy döntött, nem hagyja annyiban a dolgot. Az általuk kiépített berendezések látják el árammal a területet, illetve az általuk épített parkoló szolgálja ki a létesítményt. Először levelet küldtek a cégnek arról, hogy amennyiben nem számol el a fenti összeggel, illetve nem fizet a parkoló használatáért, lekapcsolják az áramot, valamint elkerítik a parkolót. Előbbit április közepén meg is tették, utóbbit egyelőre csak tervezik. Elmondásuk szerint ők a tavat szeretnék üzemeltetni, és ezért bérleti díjat is fizetnének a továbbiakban. Éppen ezért nem bíznak egy hosszan elhúzódó pereskedésben sem.
Februárban a parlamentben is terítékre került az ügy, Gőgös Zoltán (MSZP) képviselő tette fel a kérdést: az összes információ birtokában döntöttek-e a Háziréti-víztározó halászati jogának odaítéléséről? Fazekas Sándor miniszter válaszában gyakorlatilag mosta kezeit: „A Földművelésügyi Minisztérium mint haszonbérbe adó – alternatív lehetőség hiányában – köteles volt a víztározó halgazdálkodási jogát haszonbérbe adni az előhaszonbérletre jogosult kft. részére.” A megállapított összeggel kapcsolatban arra szorítkozott, hogy megállapítsa: „Az előző haszonbérlő által megadott kártalanítási összeg új haszonbérlő általi megfizetése nem előfeltétele a halgazdálkodási jog haszonbérlettel történő birtokba adásának.”
Kerestük az ügyben a minisztériumot és a Rozmaringot is, de egyelőre nem reagáltak. A cég korábban az Indexnek még márciusban jelezte: a jogszabályi kötelezettségeknek meg fognak felelni.
Ki lehet a háttérben?
Ugyan az összeesküvés-elméletek kategóriájába tartozik, de az egyik helyben szárnyra kapó történet arról szól, hogy egy kormányközeli ember állhat az ügylet mögött. Erre a következtetésre úgy jutottak sokan, hogy a Rozmaring 300 millió forint jelzálogot jegyzett be 2013-ban az ingatlanra, amit abban az évben állami tulajdonba vontak, majd a botrányok nyomán 2014-ben bezártak. A HHEE szerint ebből a pénzből semmit sem fordítottak beruházásra. Más összefüggésben is előkerült egy éve a parlamentben a cég: akkor Csenger-Zalán Zsolt (Fidesz) érdeklődött egy ügyük iránt: ez pedig az, hogy Solymáron a mai napig nem történt meg a gazdák kárpótlása. Csenger-Zalán Zsolt egyértelműen szocialista kötődésűként azonosította a céget, amiről egyébként Trócsányi László igazságügyi miniszter a következőt írta 2015-ben: „A Rozmaring Szövetkezeti Vagyonkezelő Kft. az utolsó olyan magyarországi szövetkezet, amely a földalap-kijelölési kötelezettségének – az alábbiakban részletezett jogi akadályok okán – a mai napig nem tett eleget. Erre figyelemmel a kárpótlási célú termőföldárverések – jogerős kárpótlási földalap hiányában – a Rozmaring Szövetkezeti Vagyonkezelő Kft. vagyonkezelésében álló, természetben a Csobánka, Budakalász, Pilisszentiván, Solymár területén található termőföldek vonatkozásában a mai napig nem kezdődtek meg.” (MN)
