Szerdán, várhatóan kora délután szavaz Strasbourgban az Európai Parlament (EP) „a magyarországi helyzetről” benyújtott indítványokról. A plenáris ülés előtt rögtön két indítvány fekszik, és némi meglepetésre mindkettő felveti – a baloldali közvetlenül, a néppárti csak egy közvetett utalással – az EU-szerződés sokat emlegetett 7. cikkének alkalmazását, ami az egyetlen igazi szankció, amit az unió bevethet egy renitens tagállammal szemben.
A parlamenti erőviszonyok ismeretében borítékolható, hogy a szocialista-liberális-zöld-baloldali javaslatot fogadja majd el a többség. Ez kavar majd némi politikai vitát – az előterjesztők közt szereplő két magyar, a DK-s Niedermüller Péter és a párbeszédes Jávor Benedek felkészülhet némi hazaárulózásra –, de valójában az eddig még soha be nem vetett, valóban végső fegyvernek szánt eljárás akkor sem fog megindulni Magyarország ellen.
A „nukleáris opció”
Az EU-szerződés 7. cikke az egyetlen eszköz, amivel az unió valóban szankcionálni tudja, ha egy tagállamban vállalhatatlan politikai folyamatok indulnak be. Az eljárást a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság kezdeményezheti, az EP esetében kétharmados többséggel. A 7. cikk többlépcsős, és emiatt szinte végigjárhatatlan folyamatot jelent. Első lépésként a tanács (a Miniszterek Tanácsának általános ügyi formációja) négyötödös többséggel megállapíthatja, hogy az uniós értéket veszély fenyegeti. Ezalatt és ezután az érintett tagállamot meg kell hallgatni, ajánlásokat kell megfogalmazni számára, és ezek végrehajtását aztán ellenőrizni kell. Ha akkor sem történik változás, a tagállamok egyharmada vagy az EB felhatalmazásával a kormány- és államfőket tömörítő Európai Tanács kimondhatja, hogy a tagállam valóban sérti az értékeket. Ha ez megtörténik, a tanács minősített többséggel dönthet különféle szankciók bevezetéséről, ez akár a szavazati jogok felfüggesztését is jelentheti.
Bár a baloldali előterjesztés politikai állásfoglalásként kimondja, hogy a jelenlegi – a civiltörvény és a lex CEU nyomán kialakult – magyarországi helyzet egyértelműen indokolja a 7. cikk alkalmazását, hiszen fennáll az EU-s alapértékek súlyos megsértésének veszélye, valójában csak utasítja az állampolgári és jogi bizottságot (LIBE), hogy készítsen külön jelentést Magyarországról, annak érdekében, hogy egy későbbi alkalommal majd hivatalosan is szavazzanak a 7. cikk alkalmazásáról.
Ez így kissé bonyolultan hangzik, de a lényeg az, hogy a sokat emlegetett „nukleáris opció” bevetését az EP kétharmados többséggel kezdeményezheti (és akkor is a tagállamokat tömörítő Európai Tanácsé a végső döntés), ami legalább 500 képviselőt jelent a 750 tagú EP-ben. Ennyi képviselője pedig a baloldali frakcióknak nincs, legfeljebb csak relatív többséget tudnak összehozni, ahogy történt 2013-ban, a Tavares-jelentés megszavazásakor is: akkor 370 képviselő szavazott igennel, 249 nem ellenében, 82 tartózkodás mellett.
A baloldali javaslat szerdai, valószínűsíthető elfogadása tehát egyelőre nem haladja meg a pártpolitikai üzengetés kereteit, nem jelent valódi veszélyt a magyar kormány számára. Sőt, belpolitikai értelemeben inkább segít fenntartani a Brüsszel elleni háborús hangulatot. Ami a Fidesz szempontjából aggasztóbb lehet, az a Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) frakcióvezetője által benyújtott tervezet. Ebben ugyan nem emlegetik közvetlenül a 7. cikket, de látszik, hogy az EPP számára is egyre zavaróbb a magyar helyzet.
A Néppárt csak annyit mondana ki közvetlenül, hogy egyebek mellet a magyar határőrizet és menekültügyi rendszer „aggodalomra ad okot”. Felszólítaná az Európai Bizottságot, hogy értékelje alaposan a magyarországi helyzetet, a magyar kormányt pedig arra, hogy folytasson párbeszédet a Bizottsággal. Csak arra az esetre tartja fenn a „megfelelő lépéseket”, ha a magyar kormány nem adna megfelelő választ a helyzet megoldására a bizottság által megszabott határidőn belül.
Van ugyanakkor a szövegben néhány mondat, ami biztosan nem esik jól a Fidesznek a saját pártcsaládjától. Például az a kitétel, hogy az EU-s alapértékek „valamennyi európai uniós tagállamban érvényesítendők” vagy hogy a menekültügyben a genfi egyezményre emlékeztetik. A Néppárt javaslata felmelegít egy régebbi javaslatot is, ami valószínűleg szintén nem lenne a magyar kormány ínyére: az alapvető értékeket folyamatosan monitorozó mechanizmus létrehozását.
Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője viszont tegnap egy olyan módosító indítványt nyújtott be a Magyarországról szóló saját határozati javaslatához, mely erősen szigorítana az idítványon – tudta meg az Atv.hu. Ebben felszólítja a magyar kormányt, hogy függessze fel a már elfogadott felsőoktatási törvénymódosítás rendelkezéseit, és kezdjen haladéktalanul egyeztetést a CEU illetéseivel. A másik oldalon ugyanakkor enyhítene is Weber: a négy baloldali frakció Magyarországról szóló javaslatából hatástalanítanák a 7-es cikkelyt azzal, hogy erről külön szavazást kérnek.
Bár a kormány nem tervezi sem a lex CEU, sem a civiltörvény visszavonását, az Atv.hu információi szerint a szerdai szavazás mégiscsak presszionálja valamennyire a miniszterelnököt. A portál kormányközeli forrásokra hivatkozva arról ír, hogy hajlanának a „lehetetlen” határidők módosítására a CEU kapcsán, így a 2018 szeptemberi időpont visszaállítására, arra ugyanakkor nem számítanak, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisíti a lex CEU-t.
A civiltörvény esetében pedig megvárnák a Velencei Bizottság szakvéleményét, és lemondanának arról, hogy a szervezeteknek közzé kelljen tenni a honlapjukon és az általuk kiadott sajtótermékekben, hogy külföldről támogatott szervezetnek minősülnek. Ahhoz viszont ragaszkodnának, hogy a 7,2 millió forintnál nagyobb külföldi támogatást elnyerő civil szervezetek kötelesek legyenek bejelenteni külföldről támogatott szervezetté válásukat a bíróságon, egy formanyomtatványon tranzakciónként részletezve a külföldi támogatásokat, és hogy ez megjelenjen az állam által működtetett Civil Információs Portálon is.
Egyre jobban aggódik a civiltörvény miatt az ENSZ
Az ENSZ szakértői az elmúlt napokban több ízben és egyre nyomatékosabban adtak hangot aggodalmuknak a készülő civiltörvény miatt. Először május 9-én hoztak nyilvánosságra az Emberi Jogok Főbiztosi Hivatala (OHCHR) honlapján egy kérdéseket tartalmazó levelet. Ebben David Kaye, Annalisa Ciampi, valamint Michel Forst speciális jelentéstevők többek közt arra kérték a magyar kormányt, magyarázzák el, miért éppen a külföldről több mint évi 7,2 millió forintban részesülő civileket kéne „külföldről finanszírozott szervezetként” feltüntetni, illetve a készülő törvény hogyan illeszkedik Magyarország nemzetközi emberi jogi vállalásaihoz. Válasz nem érkezett, s ezért most hétfőn már keményebb hangú közleményt adott ki David Kaye és Michel Forst; ebben nyíltan arra szólították föl a magyar kormányt, vonja vissza a törvénytervezetet. Annak elfogadása ugyanis szerintük súlyosan korlátozná a szólásszabadsághoz, a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogot Magyarországon.
David Kaye – aki egyébként konkrétan a jogvédők helyzetéért felelős speciális jelentéstevő – a budapesti amerikai nagykövetségen tartott telefonkonferencián hétfő délután nyomatékosította, az ENSZ-nek nincs eszköze arra, hogy bármire is rákényszerítse a kormányt, a törvény elfogadása azonban rontana Magyarország helyzetén, így például akaratérvényesítő képességein az ENSZ-en belül. Hibásnak nevezte a szakértő azokat a fölvetéseket, amelyek a magyar törvénytervezetet az Egyesült Államokban létező szabályozáshoz hasonlítják. A külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvény (Foreign Agents Registration Act) ugyanis nemcsak civil szervezetekre vonatkozik, és nem a külföldről kapott támogatást veszi alapul, hanem a pénzt adó és a támogatásban részesülő szervezet közti kapcsolatot. Vagyis hogy az utóbbi tevékenységét például irányítja-e az előbbi. Arra a fölvetésre, hogy Soros Györgyöt éppen ezzel vádolja a kormány, a szakértő leszögezte, ő ebbe nem menne bele, de az tény, a magyar törvénytervezet szövegében kizárólag a bizonyos összeg feletti külföldről érkező támogatás szerepel mint kritérium.
Győr Ágnes
