– Még a rendezvény első napján is telefonálgattunk, de csak annyit mondtak, nemsokára elbírálják a pályázatunkat, és majd kiértesítenek levélben – mondta Kónyi-Kiss Botond. Végül kaptak egy e-mailt, az elutasítást tartalmazó csatolmánnyal. A dokumentum furcsasága, hogy az elektronikus levél november 2-án érkezett, viszont a csatolmány október 19-i dátumozású volt. Azaz tíz nappal a rendezvény után kaptak egy levelet arról, hogy már a program megkezdése előtt két nappal elbírálták a pályázatukat.
A szervezők nem hagyták annyiban, november 27-én közérdekűadat-igénylést adtak be, hogy kiderítsék, ki és milyen szempontok alapján döntött. Erre nem kaptak választ, viszont december elején már arról értesítették őket, hogy „tekintettel a programban részt vevők nagy számára és a rendkívül pozitív fogadtatásra”, a bizottság meggondolta magát, és odaítélte a 4,97 milliós támogatást.
Ezzel elkezdődött az elszámolási folyamat, mely a mai napig tart. Az alapítvány által rendelkezésünkre bocsátott iratokból kiderül, hogy az emlékbizottság februárban hiánypótlást kért rövid, nyolcnapos határidővel.
– Mivel a pályázatban nem voltak elszámolhatók a könyvelési költségek, így amatőrként nekünk kellett minden ilyen feladatot elvégezni, természetesen vétettünk hibákat – ismerte el Kónyi-Kiss Botond.
Viszont az emlékbizottság sem állt a helyzet magaslatán: telefonos ügyintézőik továbbra sem tudtak a kérdéseikre válaszolni, a szervezők pedig nem tudtak közvetlen kapcsolatba lépni a támogatások tényleges kezelőjével, a közalapítvánnyal. Hiába adták be a hiánypótlást, a támogató két újabb levelet küldött nekik „korrekció” címen. Ezekben olyan hibákat jeleztek, amelyek a hiánypótlási felszólításban korábban nem szerepeltek. Többek között egy PB-palack beszerzésén, illetve taxiszámlákon akadtak fenn. – El tudjuk fogadni, hogy ezekre rákérdeznek, csak azt nem értjük, miért nem az eredeti hiánypótlásban jelezték az összes aggályukat, miért kell újabb köröket futni – mondta a szervező.
