’56-os emlékév: visszatartott milliók Schmidt szervezeténél

Miután a pályázók közérdekűadat-igényléssel éltek, kiderült, mégis nyertek. Csak a pénzükhöz nem jutnak hozzá.

Hónapok óta eredménytelenül küzdenek azért az egyik legtöbb látogatót vonzó 1956-os emlékprogram szervezői, hogy hozzájussanak a pályázaton elnyert állami támogatáshoz. 4,97 millió forintról van szó, ezt az összeget a Schmidt Mária kormánybiztos felügyelte ’56-os Emlékbizottság ítélte meg nekik tavaly decemberben.

A Magyar Szív – Magyar Szó Alapítvány háromnapos programsorozatot szervezett Székesfehérváron, ahol korabeli fegyvereket mutatott be, abban a reménykedve, hogy nem saját zsebből kell állniuk a költségeket. A több mint 14 milliárd forintot szétosztó ’56-os Emlékbizottság azonban hetekig válaszra sem méltatta a támogatásért pályázó alapítványt, majd jóval a rendezvény megtartása után közölték velük, hogy pályázatuk megbukott. Pár héttel később viszont meggondolták magukat, és mégis odaítélték a kért 4,97 millió forintot, ám a pénzt azóta sem utalták át.

Bár az egyik leglátogatottabb székesfehérvári ’56-os rendezvénysorozat már közel nyolc hónapja lezárult, a szervezők még mindig leveleznek az újabb és újabb hiánypótlást kérő, Schmidt Mária által vezetett, állami támogatásokat kezelő alapítvánnyal – tudta meg lapunk.

Mint emlékezetes, két évvel ezelőtt a kormány emlékbizottságot hozott létre az 1956-os forradalom 60. évfordulójának megünneplésére, melyet kormánybiztosként Schmidt Mária felügyelt. A Terror Háza Múzeumot is fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány főigazgatója 14,5 milliárd forint állami támogatást oszthatott szét rendezvényekre, könyvkiadásra, kutatásra, az emlékév propagálására.

A Magyar Szív, Magyar Szó Alapítvány is beadott tavaly szeptemberben egy pályázatot, hogy október 21–23. között Székesfehérváron megszervezze az említett rendezvénysorozatot, amelynek fő eseménye a korabeli fegyverek bemutatása volt a belvárosban.

– 2015-ben más forrásokból egyszer már sikerrel szerveztük meg a kiállítást, tavaly úgy döntöttünk, mi is az emlékbizottsághoz fordulunk – mesélte lapunknak az egyik szervező, Kónyi-Kiss Botond. A rendezvényen bemutattak egy olyan légvédelmi ágyút is, melyet a forradalom leverésekor a szovjet hadsereg foglalt le a Corvin közben. Szerettek volna kiállítani egy T–54 típusú tankot is, de mivel a rendezvényig nem kaptak semmilyen visszajelzést az emlékbizottságtól arról, hogy kapnak-e támogatást, így nem merték vállalni a borsos bérleti díjat.

– Még a rendezvény első napján is telefonálgattunk, de csak annyit mondtak, nemsokára elbírálják a pályázatunkat, és majd kiértesítenek levélben – mondta Kónyi-Kiss Botond. Végül kaptak egy e-mailt, az elutasítást tartalmazó csatolmánnyal. A dokumentum furcsasága, hogy az elektronikus levél november 2-án érkezett, viszont a csatolmány október 19-i dátumozású volt. Azaz tíz nappal a rendezvény után kaptak egy levelet arról, hogy már a program megkezdése előtt két nappal elbírálták a pályázatukat.

A szervezők nem hagyták annyiban, november 27-én közérdekűadat-igénylést adtak be, hogy kiderítsék, ki és milyen szempontok alapján döntött. Erre nem kaptak választ, viszont december elején már arról értesítették őket, hogy „tekintettel a programban részt vevők nagy számára és a rendkívül pozitív fogadtatásra”, a bizottság meggondolta magát, és odaítélte a 4,97 milliós támogatást.

Ezzel elkezdődött az elszámolási folyamat, mely a mai napig tart. Az alapítvány által rendelkezésünkre bocsátott iratokból kiderül, hogy az emlékbizottság februárban hiánypótlást kért rövid, nyolcnapos határidővel.

– Mivel a pályázatban nem voltak elszámolhatók a könyvelési költségek, így amatőrként nekünk kellett minden ilyen feladatot elvégezni, természetesen vétettünk hibákat – ismerte el Kónyi-Kiss Botond.

Viszont az emlékbizottság sem állt a helyzet magaslatán: telefonos ügyintézőik továbbra sem tudtak a kérdéseikre válaszolni, a szervezők pedig nem tudtak közvetlen kapcsolatba lépni a támogatások tényleges kezelőjével, a közalapítvánnyal. Hiába adták be a hiánypótlást, a támogató két újabb levelet küldött nekik „korrekció” címen. Ezekben olyan hibákat jeleztek, amelyek a hiánypótlási felszólításban korábban nem szerepeltek. Többek között egy PB-palack beszerzésén, illetve taxiszámlákon akadtak fenn. – El tudjuk fogadni, hogy ezekre rákérdeznek, csak azt nem értjük, miért nem az eredeti hiánypótlásban jelezték az összes aggályukat, miért kell újabb köröket futni – mondta a szervező.

Közben a Jobbik képviselője, Szávay István a parlamentben is szóvá tette az ügyet, azt feltételezve, hogy az emlékbizottság politikailag diszkriminálja a szervezetet. Ugyanis a szervezők korábban sem rejtették véka alá, hogy magánemberként milyen politikai preferenciáik vannak. Kónyi-Kiss Botond a radikális Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom székesfehérvári vezetője; az alapítvány kuratóriumának elnöke, Bencsik János pedig a Jobbikban politizál.

– A programot viszont lelkes amatőrökként szerveztük, hiszen politikai nézeteink teljesen irrelevánsak voltak a projekt szempontjából – állította Kónyi-Kiss Botond. A közalapítványnak a kormánypárthoz közelálló szervezetekkel nem volt baja: az egyik legnagyobb támogatást, 76,38 milliót a Fidesz-frakciótól is pénzt kapó Pesti Srácok portál kiadója kapta egy emlékparkra.