Az SZDSZ álmait valósítja meg faluhelyen a Fidesz

A források csökkenése, a hatáskörök megnyirbálása és a „haverok támogatása” jellemző. Folytatódhat a „vidékromboló politika”.

A Hévízt Sümeggel összekötő út mentén körülbelül félúton fekszik a kultúrtörténeti és természeti értékekben bővelkedő Zalaszántó. A község nem csupán a Tátika-vár, Rezi vára vagy az itt található, 15. századi kápolna miatt csalogatja a turistákat, hiszen Zalaszántón található Európa legnagyobb buddhista sztúpája is.

A békés kistelepülés – amely a KSH legfrissebb adatai szerint mindössze 959 főt számlál – önálló éves bevétele alig 25 millió forint. Mégis 54 millió forintra büntették az önkormányzatot, miután hosszú ideig nem talált jegyzőt és pénzügyest, így nem tudta elvégezni a kötelező gazdálkodási jelentési feladatokat.

Mivel az önkormányzatok nem emelhetik a köztisztviselők bérét, egyre több jó szakember távozik a szférából. De ez csak egy kis részét képezi a rengeteg problémának, melyek egyre nehezebb helyzetbe taszítják az önkormányzatokat. Jó példa erre a szemétszállítás rendszerének átalakítása: csekkek helyett több településen fenyegető levelek érkeznek a kukaholdingtól. A családok pedig bizonytalanságban élnek, mert kiszámíthatatlan, hogy mikor küldik ki a számlát (illetve mikor nem), amelyen így néha több tízezres összeg szerepel. A törvények a polgármesteri hivatalokat kötelezik a szemét elszállítására, ám a kormányzat olyan jogi környezetet hozott létre, hogy a helyhatóságoknak nincsen beleszólásuk az országos szemétszállítási rendszer működésébe.

Az ilyen intézkedések jól példázzák a kormány kritikusai szerint a hatáskörök megváltoztatásának káros következményeit, és az átalakításoknak még nincs is vége. 

Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) elnöke, Gödöllő polgármestere a Magyar Nemzet online-nak elmondta: óriási gondot okoz, hogy a kormány „lemondott a kistelepülésekről”, ezáltal pedig 1,5-2 millió emberről.

Ráadásul egyre egyértelműbbé válik az önkormányzatok politikai felügyelete, „rövid pórázon tartása”, ez pedig komoly probléma, szerinte így nem lehet fejleszteni egy országot. Példaként említette, hogy a költségvetési pénzmaradványból év végén – a 3200 önkormányzat közül – csupán 50-80 részesül. Legutóbb 18 milliárdot, míg korábban minden évben 30 milliárdot osztottak szét azok közt, akik – idézzük – „jól mosolyogtak”. Gémesi hozzátette, az Európai Unió azt látja, hogy jelentős kohéziós pénzeket tolnak a magyar önkormányzati rendszerbe, a település- és térségfejlesztésbe, pedig ezek az összegek – igen kevés kivétellel – pusztán politikai alapon vannak szétosztva.

Sokat elárul az is, hogy nemrég levélben „javasolták” a fideszes vezetésű önkormányzatoknak, lépjenek ki a Gémesi vezette MÖSZ-ből, és a kiváláshoz szükséges formanyomtatványt, valamint egy jogi útmutatót is csatoltak. Az indoklás szerint a MÖSZ addig tudott hatékony munkát végezni, amíg pártsemlegesen, valóban az egész önkormányzati szektor érdekeit képviselte.

A levelek kiküldése után eddig harminc önkormányzat lépett ki a közel 500 tagból, de érkeznek új jelentkezők is. 

Arra a felvetésre, hogy a kormány 2011-től több lépésben átvállalta az önkormányzatok adósságát, Gémesi György úgy reagált: valójában már az adósságkonszolidációt megelőzően biztatták a fideszes vezetőket arra, hogy hitelekhez nyúljanak, mondván, úgyis átveszik majd azokat. „Tény, hogy akkor azt hittük, végre egy kis levegőhöz jut majd az önkormányzati rendszer. A MÖSZ javasolta az adósságállomány átvilágítását, amivel láthatóvá váltak volna a hitelfelvétel idején esetlegesen meglévő visszafizetési garanciák. De erre nem volt idő, sietni kellett, mert egyes városok bedőltek volna, ha nem konszolidál az állam” – magyarázta.

Ezzel együtt az adósságátvállalás jelentős könnyítést jelentett az önkormányzatoknak, csakhogy részben erre is hivatkozva a 2012-es átalakítás során forrásokat, feladatokat, hatásköröket rendeztek át. Nem egyszerű meghatározni, pontosan mekkora összeg került ki a rendszerből: a MÖSZ becslése szerint évente körülbelül 100-110 milliárd, vagyis „elolvadt a hitelkonszolidációból megtakarítható pénz”. Sok polgármester szerint ezzel együtt eldőlt az önkormányzatok gyámság alá helyezése is, ami egyértelmű politikai üzenetnek tekinthető.

Az adósságkonszolidáció során a megyei önkormányzatokat – bár valóban részesültek ebből – „gyakorlatilag teljesen legyalulták”, költségvetésük körülbelül a századára csökkent – ezt már Ikotity István LMP-s képviselő, területfejlesztő mondta lapunknak. Emellett voltak olyan települések, például a fideszes vezetésű Hódmezővásárhely és Esztergom, melyeknek kiugróan nagy adósságállományuk volt különféle kötvényekből és egyéb hitelekből, itt főként „a saját vezetőit húzta ki a csávából a Fidesz–KDNP”. A kistelepülési önkormányzatoknak azonban valóban nagy megkönnyebbülést jelentett az adósságok átvétele, ám ők főként beruházásokra, azon belül pedig inkább uniós támogatások önrészeként használták el az összegeket, ezek lettek „helyrebillentve”.

Sok esetben a települések a működést sem tudták finanszírozni. „Ezek az önkormányzatok azért adósodtak el, mert egyre kevesebb pénzt kaptak. Az átvállalt, összesen 1370 milliárd aprópénz ahhoz az összeghez képest, amit folyamatosan elvesznek. Évente oda kellett volna adni, és nem hét évente – ez kicsit olyan, mintha valakit belöknék a szakadékba, de az utolsó pillanatban megfognám a kezét, majd kijelenteném, hogy megmentettem” – így Ikotity.

Az LMP-s képviselő azonnali kérdésére reagálva Orbán Viktor miniszterelnök június 6-án a parlamentben azt mondta, 2010 után „újjáalapították az önkormányzati rendszert, mert úgy látták, összeomlott”.

A kormány kompenzációt ígért azoknak is, akik nem adósodtak el, ám Ikotity szerint az arányok itt is igen sokat elárulnak: 3200 településből körülbelül 2000 kapott az adósság miatt együttesen 1370 milliárdot, míg a maradék 1200-nak mindössze 50 milliárd jutott. „Ez nagyon jelképes összeg, a legnagyobb gond pedig az, hogy az elosztás nem normatív alapon történt – pusztán azt vették figyelembe, ki haver és ki ellenség” – vélekedett.

Annyi bizonyos, a rendszerváltás óta eltelt 27 évben folyamatosan csökkentek az önkormányzatok forrásai: 1990-ben még a költségvetés 18 százalékát, míg jelenleg 3 százalékát teszi ki ez az arány, ami egyértelműen és súlyosan leszűkíti az önkormányzatok lehetőségeit. Az elmúlt 27 év minden ciklusában fennmaradt ez a tendencia, Ikotity István szerint azért, hogy a legtöbb döntést végső soron magas szinten, a lehető legszűkebb körben hozzák meg.

Gémesi György már korábban is beszélt arról, hogy tudomása szerint azokon a településeken, ahol kétezernél kevesebb ember él, 2019-től már nem működne hagyományos értelemben vett képviselő-testület.

– Ez az anyag elkészült, a politikai szándék egyértelmű, a megvalósítás pedig azon múlik, mi lesz majd a választás eredménye. Egyébként egy konferencián rá is kérdeztem erre az egyik képviselőnél, aki azt mondta, nem tud ilyen tervről, míg egy másik azt, hogy „nem támogatja”. Ez is egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ez a terv létezik – legalábbis a MÖSZ elnöke erre következtet. 

– Folytatódnak az iskolabezárások, megszüntetik a felső tagozatot a kistelepüléseken, ugyanazt a vidékromboló, faluromboló politikát folytatják, amit korábban az elődeik – összegzett Ikotity István. A különbség csupán az, hogy

„az SZDSZ kimondta, szerinte nincs szükség a falvakra, mert a mai világnak nem az a megfelelő településforma. A Fidesz éppen ennek az ellenkezőjét állítja, mégis folytatja a gyakorlatot”.

A képviselő úgy véli, a helyben maradás alapját jelentő gazdasági lehetőségek megteremtése érdekében, elkerülendő a vidék teljes kiürülését, az önkormányzatoknak nagyobb mozgástér kell.

– A társadalomnak alulról kell építkeznie, hiszen egy központilag vezérelt világ nem működik, nagyon lassan reagál. Egyfajta autonómiájuk kell legyen az önkormányzatoknak, helyi közösségeknek.

Megkerestük természetesen a Miniszterelnöki Kabinetirodát, megkérdeztük, milyen terveket dolgozott ki a kormány a kétezer fő alatti települések jövőbeli önkormányzatiságával kapcsolatban. Arra is kíváncsiak voltunk, miért szólnak bele hatalmi eszközökkel abba, melyik önkormányzat melyik szakmai szövetségnek akar a tagja lenni és melyiknek nem. Másfél hét múltán sem kaptunk választ a kérdéseinkre.

Lányi András a legutóbbi Heti Válasznak adott interjújában azt mondta, aggasztja, hogy újabb iskolabezárási hullám készülődik, melynek következtében a kétezernél kisebb településeken csak a négy osztályt tartják meg. „A hivatalos érv az, hogy a kis iskolák »termelik« a felméréseken gyenge teljesítményt nyújtó tanulókat”. De ha a felső tagozatot elviszik, a szülő, ha teheti, már az alsóba sem otthon íratja a gyerekét, előbb-utóbb a család is elköltözik, a falu pedig kihal. Az író-ökológus hozzátette: persze ahhoz, hogy gépsorok műveljék az új földesurak tízezer holdjait, tényleg nem kell helyben ember, falu sem kell.

Felidézte: úgy tíz éve „hörgést” váltott ki Mihályi Péter véleménye, hogy a falvak többsége fölösleges, felszámolandó. „Nos, a Fidesz azt a programot valósítja meg épp” – jelentette ki Lányi András.