László Róbert szerint a győzteskompenzációból vagy a második forduló eltörléséből akár még a jelenlegi ellenzék is profitálhat, de a határon túliak körében aligha van esélye a Fidesz legyőzésére. Ez utóbbi persze nem esélyegyenlőségi probléma. Az viszont igen, hogy akár elhunytak ezrei is szerepelhetnek a külhoniak névjegyzékén.
– A kormányoldal számára az egyik legfontosabb módosítás egyébként az volt, hogy a kereskedelmi tévéket és rádiókat sikeresen megtisztították a pártok politikai reklámjaitól – miközben a kormány folyamatosan kampányol ezeken a csatornákon is, társadalmi célú reklámnak álcázva. Ahogy azzal is óriási előnyhöz jut most a Fidesz, ahogyan a kampány egy részét a civileknek szervezi ki – mondta a választási szakértő. Szerinte egyébként a választási rendszer aránytalanságával önmagában nincs baj, mert akár egy teljesen többségi, egyéni választókerületekre épülő rendszer is tud jól működni, ahogy például az Egyesült Királyságban. De azt a kormányzati kommunikációban ilyenkor elfelejtik hozzátenni, hogy ott megfelelő fékek és ellensúlyok korlátozzák a kormány hatalmát.
2010 után a Fidesz tudatosan erősítette a győztesnek kedvező elemeket a rendszerben, hiszen nyilván tisztában volt azzal, hogy aligha fog még egyszer 2,7 millió ember listán rászavazni, ahogy az hét éve történt. Tehát olyan átalakítást hajtottak végre, amelyben akár 2-2,3 millió listás szavazattal is kétharmados többségbe lehet kerülni. Hogy a korábbinál mennyivel jobban torzít a rendszer, azt jól jelzik a listás, pártokra leadott voksok. Ez ugyan csak egyik eleme a választási rendszernek – hiszen az egyéni választókerületektől is nagyon sok függ –, de a listákra leadott voksok mutatják igazán a pártok támogatottságát, hiszen az egyéni kerületekben nem csak a pártszínezet a döntő. Jól látszik az előző választások listás adataiból és végső parlamenti arányaiból, hogy – szintén vegyes választási rendszer mellett – nem torzultak jelentősen az eredmények. 1994-ben például a szocialisták 33 százalékos listás eredménye (1 780 009 szavazat) épp csak elég volt az egyszerű többséghez, és csak a 20 százalékot elért szabad demokratákkal együtt volt meg a Horn-kormány kétharmada a parlamentben.
