Rejtély, hová folytak el az Erzsébet-milliárdok

Úgy tűnik, jóval több pénz jött be az utalványokból, mint amennyit a rászorulók üdültetésére fordítottak.

Az utóbbi években ráadásul állami támogatást is kapott a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, így a táboroztatás költségeit nem csak az utalványok értékesítéséből kellett kigazdálkodni. Ha ezt is hozzávesszük, akkor még nagyobb rejtély, hogy hová folytak el az utalványbizniszből származó milliárdok.

Lapunk arra is rákérdezett a Guller Zoltán vezette Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnál, hogy éves bontásban mennyit költöttek a gyerekek üdültetésére. Az alapítvány válasza azonban mindössze egy mondat volt, amelyben jelezték, hogy legfeljebb 10 százalékot költhetnek működésre, minden mást szociális táboroztatásra kell fordítaniuk.

Azt tehát nem árulták el, mennyit költöttek nyaraltatásra, így az alapítványi beszámolóhoz kellett fordulni. Ebből az látszik, hogy a leánycégtől kapott milliárdokon kívül más bevételei is voltak az MNÜA-nak, az elmúlt években pedig évente 5-10 milliárd forintot költhettek üdültetésre. Arról igen különböző számok jelentek meg, hogy ez a pénz pontosan hány gyerek nyaraltatására volt elég, a hivatalos minisztériumi válasz, az alapítvány honlapja és a politikusi nyilatkozatok is ellentmondanak egymásnak. A tavalyi év végéig nagyjából 800 ezer ember, közülük több mint 400 ezer anyaországi és külhoni gyermek juthatott üdülési, táborozási lehetőséghez.

Egy korábbi bírósági ítélet alapján az utalványforgalmazó cég rendre arra hivatkozott, hogy pénzügyei – a hivatalos beszámolókon túl – nem számítanak publikus adatnak. Lapunk emiatt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordult, amely eljárásában megállapította, hogy a cég igenis közfeladatot ellátó szervnek minősül. Az Erzsébet-utalványokból származó pénz tehát nem veszítette el teljesen közpénz jellegét, a későbbi adatkéréseinkre mégis azt a választ kaptuk, hogy nem kötelesek adatot szolgáltatni.

Hasonlóan járt a Magyar Narancs szerkesztősége is, amely azt próbálta megtudni, hogy mennyit költött a cég hirdetésekre a Habony Árpád tulajdonában álló Modern Media Group kiadványaiban. A szokásos titkolózás után a Transparency International segítségével beperelték a céget, majd januárban jogerősen nyertek. Az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. ennek ellenére nem adta ki az adatokat április 12-ig, ezért a Transparency májusban feljelentést tett a rendőrségen.

Ráadásul a rászorulók üdültetésén kívül biztosan költ másra is a cég, erre utal legalábbis, hogy a hirdetéseken kívül a késő esténként az Echo TV-n és az ATV-n sugárzott, belföldi turizmust népszerűsítő Hazahúzó című műsorra is jutott pénz. A korábbi közbeszerzésekből egyébként az is kiderül, hogy más cégek is jól jártak az Erzsébet-programmal, így például a táborok őrzéséért egy olyan konzorcium felelt, amelyben benne volt a Pajzs 07 Kft. is. Ez a vállalat Pintér Sándor belügyminiszter korábbi cégének, a Civil Biztonsági Szolgálat Zrt.-nek a tulajdonában van.

Az Erzsébet-program 2012-es indulása óta egyébként jelentős átalakuláson esett át a szociális táboroztatás. Korábban például több táborhely működött, de – mint ahogyan arról decemberben beszámoltunk – több üdülőt is bezártak, így mára már csak két helyen, Zánkán és Fonyódligeten folyik táboroztatás. A gyerekek üdültetését átszervezték az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványhoz. Utóbbinak Hornyák Tibor a főtitkára, aki korábban L. Simon László volt kulturális államtitkár kabinetfőnöke volt. Az alapítvány azonban más ponton is kapcsolódik a kormányhoz, az alapítói jogok ugyanis korábban a Szeged–csanádi egyházmegyéhez kötődő Szent Ágota Alapítványhoz kerültek. Az egyházmegye vezetője pedig Kiss-Rigó László püspök, akinek a Magyar Narancs cikke szerint külön helyet tartottak fenn a felcsúti Pancho Arénában.

A bezárt üdülők a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz kerültek, a tervek szerint pedig több ütemben értékesítik őket. Úgy tűnik, hogy korábban nem volt kifejezetten jó gazda az állam, egy lapunk birtokába került belső jelentés szerint ugyanis szinte nem is lehetett tudni, hogy pontosan milyen értékű vagyonelemek vannak az állam birtokában. 2014-ben néhány hónapig a már megszűnt Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal kezelésébe került az Erzsébet-táborok vagyona (a korábbi fenntartó Erzsébet Szállodák, Táborok és Vendégházak Nonprofit Közhasznú Kft.-től), az ekkor készült jelentés szerint viszont az átadás-átvételkor nem készült megfelelő leltár, az egyes vagyontárgyakat ugyanis értékmegjelölés nélkül vették át. A jelentés azt is megállapította, hogy több mint 100 millió forintjába került volna havonta az Igazságügyi Hivatalnak a fenntartás. A dokumentum azt is rögzítette, hogy a közhasznú kft. által a megszűnésig meg nem fizetett adó- és járuléktartozások összege csaknem 230 millió forintot tett ki, amely „teljes egészében a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalra hárult”. Azt ugyanakkor nem tudni, hogy ha az Erzsébet-utalványok ilyen busás hasznot hoztak, miért keletkeztek ezek a tartozások.

A korábbi tervekkel ellentétben egyébként elképzelhető, hogy mégsem szünteti meg a kormány az Erzsébet-utalványok rendszerét. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány 2015-ös beszámolója ugyanis tartalmazott egy könyvvizsgálói figyelemfelhívást, amely szerint a tulajdonosok olyan nyilatkozatot tettek, hogy egy éven belül megszüntethetik az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt-t. (Brüsszel tavaly jogellenesnek minősítette az Erzsébet-utalványok kivételezett helyzetét, emiatt úgy kellett módosítani a jogszabályokat, hogy már nem annyira kedvező a munkáltatóknak ez a cafeteria. Ennek megfelelően visszaeshet a kereslet is.) Ez a könyvvizsgálói figyelemfelhívás a legfrissebb beszámolóban azonban már nem szerepel, így a biznisz akár folytatódhat is.

Cikksorozatunk következő részében a gyerekek táboroztatásáért jelenleg felelős Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány költéseiről írunk.

A pontos számítások megértéséhez el kell merülni az Erzsébet-utalványok világában, a bevétel ugyanis öt tételből áll össze. Ha például egy munkaadó cafeteriaként vásárol Erzsébet-utalványt, akkor a vásárolt összeg névértéke után 2 százalékos szolgáltatási díjat kell fizetnie. Az alkalmazott ezt követően megkapja a szelvényeket, majd valahol elkölti, akár üdülésre, akár élelmiszerre, attól függően, hogy milyen típusú utalványt kapott. 

A következő bevételforrás a szelvények visszaváltásakor keletkezik, amikor a szálloda, ahol üdült az alkalmazott, valódi pénzre váltja az átvett utalványokat. Ekkor öt százalékot vonnak le tőlük beváltási díj címen. Az utalványforgalmazó cégnek akkor is bevétele keletkezik, ha az alkalmazott végül nem költi el a szelvényeket, mert elfeledkezik róluk, vagy egyszerűen elhagyja azokat. Sőt, ebben az esetben jár a legjobban az Erzsébet Utalványforgalmazó, hiszen ha egyik szálloda vagy kisbolt sem jelentkezik, hogy valódi pénzre váltaná a szelvényeket, akkor azok teljes ellenértéke nyereségként jelentkezik. (Az utalványok két évig érvényesek, így az értékesített szelvények utáni bevétel nem egy, hanem legfeljebb két év alatt realizálódik.)

A vissza nem váltott utalványok értéke az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. tájékoztatása szerint az összes értékesített szelvénynek évente nagyjából a fél százaléka. Forrásaink ezen igencsak meglepődtek, mert a korábbi üdülési csekk esetében a 10 százalékot is elérhette a be nem váltott utalványok értéke, de még a Szép-kártyák esetében is 1 százalék körül alakul a kártyákon maradt összeg. A negyedik bevételi forrás az elfogadóhelyektől beszedett 1500 forintos regisztrációs díj, amely fedezi az üzletre kikerülő matrica díját, a nyilvántartással kapcsolatos költségeket és a központi honlapon való, marketingcélú megjelenítés ellenértékét.

Az ötödik bevétel pedig a pénz forgatásából ered, az üdülésre fordítható utalványokat ugyanis inkább nyáron használják fel, így az elfogadóhelyek – a csúcsidőszak után – gyakran csak augusztusban és szeptemberben szeretnék valódi pénzre váltani a szelvényeket.

A munkáltatók azonban havi bontásban fizetnek az Erzsébet Utalványforgalmazónak, így nagyon jelentős összeg parkolhat januártól augusztusig a cég számláján. Ezt a pénzt egyébként legálisan fektethetnék be, miután a program célja a fenntarthatóság is, így a mindenkori vezető joggal hivatkozhatna arra, hogy ő csak fi altatta a pénzt, értékvesztés pedig nem történt. A korábbi években a befektetésből származó bevétel nem volt jelentős, tavaly viszont az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. beszámolója szerint 45,5 milliárd forintot tartottak forgatási céllal Pallas befektetési alapban.