Flottorp 22 éves volt, amikor „kalandra éhesen” megérkezett Magyarországra egy európai uniós program keretében. Miskolcon a gyermekvédelmi központban kezdett el önkénteskedni, és – állítása szerint – egy év alatt „beleszeretett Magyarországba”. Szeretett volna tovább itt maradni, ezért amikor megtudta, hogy Norvégiában elfogadják az ELTE klinikai és egészségpszichológia szakirányú képesítését, felvételizett az egyetemre. Hogy tanulmányait finanszírozni tudja, hitelt vett fel. Az öt év (nemcsak a tandíjat, hanem a szállást és egyéb költségeket is beleszámítva) körülbelül 16 millió forintjába került. Mindez pedig kidobott pénz – ha kiderül, hogy hazájában nem tudja majd sehogy elismertetni a nálunk megszerzett tudást.
2017 januárjában – miután az egészségügyi igazgatóság visszautasította munkaengedély iránti kérelmét – Flottorp az EFTA felügyeleti hatóságához fordult. A szervezet az esetek jelentős részében egy éven belül dönt a hozzájuk került ügyekben. Azonban most nemcsak a változtatások jogszerűségét vizsgálja, hanem azt is, hogy a Norvég Egészségügyi Igazgatóság nem követett-e el szabálytalanságot azzal, hogy hosszú időn keresztül hagyta az ELTE-s mesterdiplomával rendelkező norvég fiatalokat kétségek között, hogy megkaphatják vagy sem a munkaengedélyüket. A szabályok megváltoztatása egyébként nem csupán azokat a norvég hallgatókat hozta nehéz helyzetbe, akik tavaly végeztek az említett szakon, hanem olyanokat is, akik bár még nem diplomáztak, de 2016 előtt kezdték meg tanulmányaikat az ELTE-n, illetve akik 2016 előtt végeztek, de még nincs állandó munkahelyük Norvégiában. Ez összesen akár több száz klinikaipszichológus-jelöltet is érinthet.
