Egyre rosszabb állapotban vannak Kiskunhalason azok a hordók, amelyekből veszélyes vegyi anyagok szivárognak a talajba. A céget, amely a veszélyes hulladékot a területre szállította, azóta felszámolták. A tulajdonos, aki annak idején a szennyezést okozta, nem tudott felelni vagyonával az általa okozott károkért, és a hatóság hiába tiltotta be a cég további tevékenységét illegális hulladéktárolás miatt már 2011-ben, és hiába kötelezte a veszélyes hulladékok elszállítására, ez azóta sem hozott eredményt – erre a helyi szervezetek és a Greenpeace hívta fel a figyelmet. A civil szervezet egy éve kezdett el foglalkozni a kiskunhalasi, Majsai úti teleppel, azóta csak romlott a helyzet.
„Festékek, oldószerek, olajok, egészségügyi veszélyes hulladékok, laboratóriumi vegyszerek maradékait tárolják sérült, repedt hordókban és műanyag tárolókban teljesen szabálytalanul, a szigetelés nélküli puszta földön. A telep félig nyitott épületében a hordótornyok egy része összedőlt, a vegyi anyagok sok helyen kijutottak a környezetbe, kiömlöttek a tárolóedényekből” – ezek az állapotok fogadták a Greenpeace-t egy éve, és most is.
A Greenpeace-szel dolgozó vegyianyag-szakértő, Simon Gergely a korábbi becslések és a tapasztalatok alapján 2-300 millió forintra becsüli a veszélyes anyagok elszállításának költségét. A civil szervezet szerint sürgősen meg kellene kezdeni a hulladék elszállítását, mielőtt a talaj felszínén található vegyi anyagok beszivárognak a földbe. – Ilyen rossz állapotokkal talán nem is találkoztam még, az Illatos úti telep is jobban nézett ki. Természetesen léteznek olyan szennyezések, amelyeknek a következményei sokkal súlyosabbá váltak, de nem kellene megvárni, hogy Kiskunhalason is elfajuljon a helyzet – mondja a szakértő.
A kormányhivatal is végez méréseket, vizsgálják a veszélyes anyagok koncentrációját a talajban és a talajvízben, ezek a Greenpeace-nek adott tájékoztatásuk szerint egyelőre a határértékeken belül voltak. A Greenpeace viszont a talaj felszínéről, a terület közepén található, töredezett betonnal borított mélyedésben összegyűlt vízből, valamint a mellette lévő homokos talajból vett mintát vizsgáltatta be, és itt a határértékek többszörösét mérték.
A teljes ásványolaj (TPH) mennyisége nyolcszorosa a jogszabályban talajvízre megadott határértéknek, a homokos talajban a hatszorosa. A fémek közül a cinkszennyezettség volt kiugróan magas.
A szintetikus szerves anyagok közül a festékekhez gyakran használt dipropilénglikol-monometil-éter koncentrációja volt kiugró. Ez az anyag belélegezve izgatja a szemet és a légzőrendszert, tartósan belélegezve hatással lehet a központi idegrendszerre.
Mindez nem meglepő, hiszen a hordók, tárolók sérültek, és idővel egyre rosszabb állapotba kerülnek. A Greenpeace szerint nem érdemes megvárni, amíg az általuk kimutatott, még a talaj felszínén lévő veszélyes anyagok beszivárognak a talajba.
A szennyezés egészségügyi hatása egyelőre nem becsülhető meg Simon Gergely szerint, ez csak egy részletes kockázatelemzésből derülhetne ki, és ilyen még nem készült.
A Greenpeace Magyarország Bándi Gyula zöldombudsmannal és Fehér Péterrel, a kiskunhalasi Vasvarjú Természetvédelmi Alapítvány vezetőjével a helyszínen tartott sajtóbeszélgetést csütörtökön.
Sok sebből vérzik a magyar rendszer
Sok probléma együttes jelenléte vezet az olyan patthelyzetekhez, mint a kiskunhalasi – mondta lapunknak a környezetjogász Bándi Gyula, aki február óta tölti be a zöldombudsmani posztot, hivatalos titulusa szerint ő „a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes”.
Bándi szerint a környezeti károk elhárítására szolgáló állami keret nem elégséges, hamar kimerül, hiszen ezres nagyságrendű a hasonló esetek száma országszerte. Utána már nehezebb állami forrást szerezni ilyen célra.
A környezetvédelmi hatóság folyamatos, és az ombudsman szerint indokolatlan átszervezése is rontott az elmúlt években a hatékonyságon, de Bándi Gyula szerint a hatóságok egyébként sem olyan szívesen tiltják meg egy-egy cég tevékenységét, vagy kötelezik például a veszélyes hulladék elszállítására. Hiszen ilyenkor a hatóságnak kell bizonyítania, hogy indokolt volt a drasztikus lépés. A bírságolás kevesebb kockázattal jár, de nem feltétlenül hatékony. És van, hogy a tiltás és a kötelezés sem oldja meg a problémát, ahogy Kiskunhalason sem.
A hatóságnak Bándi szerint nincs elég pénze és embere arra sem, hogy rendszeresebben ellenőrizze a kockázatos tevékenységeket, ami kedvezhet a szabályszegésnek.
A biztosítás kérdése sincs szerinte megfelelően szabályozva, hiszen a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi, hogy sokkal kisebb összegű legyen a garancia, mint amennyibe a környezeti kár elhárítása kerül. A kiskunhalasi esetben kétmillió forint állt rendelkezésre, miközben a hulladék elszállítása több száz millióba is kerülhet. De a vörösiszap-katasztrófában érintett cég is 20 millió forintos biztosítással rendelkezett, miközben a kár több tízmilliárd forintra rúgott.
Ha egy céget felszámolnak, mint a kiskunhalasi esetben, akkor a környezeti kár megtérítése a kielégítési sorban a sokadik helyen van. A cég megmaradt vagyonából először elmaradt munkabéreket, adótartozást és sok minden mást kell kifizetni. A sorban hátrébb álló követelésekre sokszor nem marad pénz. Bándi Gyula szerint érdemes lenne a környezeti károkat előbbre venni a sorban.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában már készül egy javaslatcsomag ezekről a kérdésekről, ősszel nyújtanák be a kormánynak.
Simon Gergely lapunknak azt mondta: a Greenpeace sem vádolja azzal a hatóságot, hogy nem szabályszerűen jártak el, inkább a hatékonysággal van problémájuk. A hatósági fellépésnek láthatóan nem sikerült megelőznie a bajt.
Volt már számos példa arra, hogy soron kívül és gyorsan, állami forrásból jártak el a hatóságok a hasonló ügyekben, így történt ez a hortobágyi veszélyeshulladék-tároló és a Budapesti Vegyiművek Zrt. Illatos úti telephelye esetében – mindkét ügy nagy nyilvánosságot kapott. A Greenpeace szerint a kiskunhalasihoz hasonló esetekben sem lehet tovább várni: gyors állami beavatkozásra van szükség a lakosság és a környezet védelme érdekében.
