Veres Margit és K. Sándor még aznap este találkozott egy parkolóban. Az akkor jegyzőként dolgozó asszony – a vád szerint – itt kapott egy ötmillió forintot tartalmazó borítékot a vállalkozótól. Veres Margit ezt a bíróságon nem is tagadta, és azt mondta, másnap továbbadta Tibának. Ő pedig tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy egyszerű kölcsönről volt szó, amelyet a másodrendű vádlott később vissza is kapott. A bíróság szerint azonban az alapos gyanú ellenére kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani, hogy a pénz is a „lekenyerezést” szolgálta volna.
Az, hogy az autó ezt szolgálta, nem volt kétséges a bíróságnak. K. Sándor jogtalan előnyként, ingyen ruházta Veres Margitra a hárommillió forint értékű gépkocsit. A vádlottak fiktív adásvételi szerződést kötöttek, amelyben valótlanul tüntették fel az 1,9 milliós vételárat.
A bírósági eljárás során többek között az is kiderült, hogy Veres Margit telefonját a bűncselekmény előtt is lehallgatták. A jogszabályok miatt annak egy részét, illetve az arra vonatkozó tanúvallomásokat ki kellett zárni a bizonyítékok köréből. Az ügyész súlyosítás miatt fellebbezett – vádbeszédében letöltendő büntetést kért Veres Margitra –, az első-, illetve a másodrendű vádlott és védője ugyanakkor felmentést kért.
