Miközben holnap szavaznak a berettyóújfaluiak arról, épüljön-e börtönkórház a településen, nem jelenthető ki, hogy a népszavazás lázában égne a 15 ezer lakosú Hajdú-Bihar megyei város. A város határában álló benzinkút négy fiatal helyi dolgozója például tanácstalanul nézett egymásra, amikor arról érdeklődtünk, melyik vasárnap tartják a voksolást. A kórházi dolgozók sem a referendummal kelnek-fekszenek, bár látják a beruházás előnyeit és hátrányait is, állást foglalni kérdésünkre sem akartak. Főként – mondták többen –, hogy „odafent” már úgyis eldőltek a dolgok, „a vasárnapi esemény csak színház” lesz.
Mi tagadás, a település utcáit járva nem tűnt úgy, hogy túlságosan komoly tájékoztatást nyújtott volna a lakosoknak a városvezetés a Berettyóújfalu szempontjából kulcsfontosságú építkezésről. Inkább a novemberi Balázs Fecó-koncert reklámjaival lehetett találkozni, de egyetlen, a népszavazásról szóló plakátba, vagy hirdetménybe sem botlottunk ottjártunkkor. Ennek azért van jelentősége, mert érvénytelen népszavazás esetén érvénybe lép a már megszavazott határozat, azaz megkapja az állam az önkormányzattól a börtönkórháznak kiszemelt területet – erre utaltak sejtelmes mondatukkal a kórházi nővérek is. S bár a lakosság megkérdezése nélkül egyhangúlag megszavazott javaslat miatt korábban nagy volt a felháborodás, a börtönkórház támogatói csak ímmel-ámmal kampányoltak. Így kevés az esély arra, hogy érvényes legyen a referendum, főként hogy az Orbán-kormány 25-ről 50 százalékra emelte a helyi népszavazások érvényességi küszöbét.
Mindenesetre a csütörtöki lakossági fórumon üres maradt a közel ötmilliárd forintos beruházás mellett kiálló fideszes polgármester és országgyűlési képviselő, valamint a kórházigazgató széke. Végül csupán az esemény végén történtek izgalmas pillanatok: a 120 fős közönség felzúdulását kiváltva egy férfi a svéd egészségügyi modellről szerzett tapasztalatait felidézve kijelentette, hogy szerinte a rabkórház megépítése biztosíthatja az intézmény hosszú távú fennmaradását. Ezt az érvet gyakran hallottuk a városban is. A támogatók szerint ez olyan műszerek beszerzését biztosíthatja a 80 ezer ellátottnak, amelyek most hiánycikkek a helyi Gróf Tisza István Kórházban.
MR-készülék például ma sincs. Erről Zákány Zsolt, a kórház osztályvezető szülésze, a beruházás egyik ellenzője beszélt. – Attól, hogy esetleg lesznek műszerek, még nem biztos, hogy kapacitást is kapunk. Felháborító, hogy a rabkórház megépítéséhez kötik az eszközpark fejlesztését. Az sem világos, hogyan töltenék fel orvosokkal, ápolókkal, mivel ma egyetlen szabad orvos sincs Magyarországon. Csak úgy lehet, ha a Tisza István Kórházból odavezénylik majd a dolgozókat. Igaz, beszéltem egy tököli kollégával, és arról tájékoztatott, hogy az ottani orvosoknak újfalui állást ígérnek. Meggyőződésem, hogy a börtönkórház fel fogja falni a bihariak kórházát – jelentette ki, hozzátéve, hogy ma sincs idegsebész, onkológus és ortopéd szakorvos, és a traumatológián is két orvos dolgozik éjjel-nappal.
A beruházással kapcsolatban Muraközi Zoltán kórházigazgató azt közölte, a térségben olyan jelentős az orvoshiány, hogy az újfalui kórház doktorait már a környező intézmények is irreális fizetésekkel csábítják. Az igazgató viszont abban bízik, hogy a rabkórház megépítésével ők is versenyképesebb bért kínálhatnak, így nem elmenni, hanem érkezni fognak a szakemberek. Leszögezte azt is, hogy MR-vizsgálatra, művesekezelésre, vagy onkológiai ellátásra a börtönkórház nélkül bizonyosan nem lesz lehetőség. Arra a kérdésünkre, hogy reális lehetőség-e a beruházás meghiúsulása esetén a helyi kórház beolvasztása a már most összevontan működő debreceni klinika és megyei kórház intézményébe, azt felelte: a debreceni intézmények integrációjával valószínűleg nem állna meg a folyamat. Ha a beruházás meghiúsul – írta –, a létrejövő konglomerátumban a berettyóújfalui kórház önállósága nagy valószínűséggel jelentősen csökkenne.
Muraközi István polgármester szerint nagy a felelősségük a kórház ügyében, mert a 800 fős alkalmazotti számával ez a város legnagyobb foglalkoztatója. Azokra a félelmekre, miszerint a várost majd ellepik az ellátott rabokhoz érkező látogatók, érdeklődésünkre úgy felelt, erre havonta két alkalommal, egy órára lehet lehetőségük a rokonoknak. Velük a helyiek nem találkoznának, mivel a vasútállomásról busszal szállítanák őket a 42-es főútról megközelíthető kórházhoz. Egyébként jelenleg is a kórházban dolgozó ápolók, beteghordók egybehangzóan állították: olykor előfordul, hogy rabokat látnak el. A fogvatartottakat ilyenkor külön kórteremben helyezik el, őrök felügyelik őket.
