„A magyar identitás megőrzéséhez Magyarország etnikai összetételét kell megőrizni, nem szabad hagyni, hogy Brüsszel gazdasági bevándorlókat erőltessen Magyarországra” – nyilatkozta szenvedélyesen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nemrég egy szarvasi családbarát konferencián.
Három nappal később, szeptember 26-án ugyanő már a migrációs tárgyú törvények módosítását kérte egy törvényjavaslatban, hogy így segítsék a harmadik országból érkező hallgatók, kutatók, sőt, au pairek – köztük szíriai, pakisztáni vagy éppen afgán állampolgárok – továbbtanulását vagy hazai elhelyezkedését.
A kettős fellépés pontosan mutatja, hogy a kormány mennyire skizoid viselkedést tanúsít a migrációval kapcsolatban. A közvéleményt harcos fellépéssel és félelemkeltő kampánnyal uszítják a bevándorlók ellen – a gyászos eredményt láthatjuk az őcsényi hisztéria után – a képzett és olcsó munkaerő, a hallgatói költségtérítések viszont úgy kellenek nekik, mint egy falat kenyér, és ezen a téren gond nélkül alkalmazkodnak az uniós elvárásokhoz is.
A Semjén Zsolt által benyújtott javaslat előadója Pintér Sándor belügyminiszter, aki egy sor törvényt módosítana a hallgatói bevándorlás reményében.
A javaslat indoklásából az is egyértelműen kiderül, hogy a kormány Strasbourg kérését teljesíti – az Európai Tanács ugyanis 2018. május 23-ig adott határidőt harmadik országból érkező kutatók, diákok helyzetének jogi rendezésére a tagállamoknak.
Ennél jóval színesebb és részletesebb magyarázat azonban az október 2-i keltezésű háttéranyag, amit a Képviselői Információs Szolgálat (a továbbiakban KISZ) készített a témában: egy Eurostat-jelentésre hivatkozva azt írják, hogy az EU munkaképes korú lakossága 10 millió fővel – mintegy 3 százalékkal – fog csökkenni 2017 és 2027 között.
Eközben 2012 és 2025 között a magasabb képzettséget igénylő munkahelyek számának mintegy 23 százalékos növekedése várható – 68 millióról 83 millióra – ami számos szektorban munkaerőhiányt idézhet elő.
A hiány enyhítéséhez messze nem elegendőek a teljesítményfokozó belső intézkedések: kulcsfontosságú, hogy képzett, unión kívüli országokból átcsábított munkaerőt is behozzanak a tagállamok.