– Hétfői lemondásakor puccsot emlegetett. Kik akarták megpuccsolni Botka Lászlót? – kérdeztük Ujhelyi Istvánt, aki hétfőn mondott le az MSZP alelnöki posztjáról.
– Hangsúlyoztam, hogy nem egy MSZP-s jelenségről beszélek, hanem most a teljes ellenzéket érintő helyzettel kell mindannyiunknak szembenézni. A hatalom Putyin legjobb tanoncaként játszik velünk, nemcsak a választási törvény megalkotásával, hanem azzal is, hogy beépít embereket ellenzéki mozgalmakba, és rajtuk keresztül mozgatja a szálakat.
– Név szerint kire, kikre gondol?
– Nyilván nem volt véletlen Botka László kirohanása Molnár Zsolttal szemben néhány hónappal ezelőtt. Elég körbenézni, és látjuk, kik azok, akik gátolták a munkát párton belül, illetve a párt környékén.
– Lattmann Tamásra és Tarjányi Péterre gondol? Ők célul tűzték ki, hogy Botka László visszalépjen. Vagy vannak mások is?
– Kalandos útjuk van az említetteknek is, de a legnagyobb probléma, hogy sorra jelentkeznek be két-három fős mozgalmak, amelyek megbontják a valódi ellenzék együttműködési szándékát. Ha egy eltűnik, három másik jön helyettük, vagyis a hatalomnak mindig lesz újabb és újabb fegyvere.
– Az MSZP-n belül most így is bizonytalanság van. Nem gondolja, hogy csak tovább fokozza ezt, ha ilyeneket állít, de konkrét neveket nem mond?
– A bizonytalanságot az szüli, ha nem egység van és összetartás, hanem titkos összehajlások, vagy épp közösségi oldalakra kiírt alpáriságok, amelyeket aztán a média örömmel tunkol. Szanyi kolléga például ebben fekete öves nagymester. Ez mind elviszi a figyelmet a lényegről, és erodálja a hitelességünket. Egy pártban fegyelmet kell tartani, és oda kell tudni csapni, ahol esetleg belső aknamunkásokat, a párt egész közösségének érdeke ellen szövetkezőket találunk. Az MSZP elnöksége ezt nem tette meg az elmúlt hónapokban és most hétfőn sem, bízom benne, hogy a szombati választmány ennél határozottabb lesz.
– Ha ennyire rossz folyamatokat lát az MSZP-ben, nem gondolkozott el az alelnöki poszt visszaadása mellett a kilépésen is?
– Töretlenül bízom az MSZP megtisztulásában, az MSZP észhez térésében, így eszembe sem jutott, hogy a tagságomat visszaadjam. Huszonnégy évem, a teljes felnőttkorom van ebben a mozgalomban, és vannak még céljaim a baloldal építésében. Ezekben a pillanatokban mindenki a választási matekkal van elfoglalva. De engem legalább annyira foglalkoztat, mi lesz az igazságosság és az európai demokrata programpontjainkkal. Azokkal a részben még be nem jelentett vállalásainkkal, amelyek – csak hogy a saját ügyeimet soroljam – az euró mielőbbi bevezetéséről, a kivándoroltak érdekvédelmének átfogó programjáról és intézményi szintre emeléséről, az Európai Ügyészséghez való csatlakozásunkról, vagy a kétsebességes unióhoz való viszonyulásunkról szól. Én ezeket határozottan tovább fogom vinni.
– Hisz még ezek után a kormányváltásban?
– Elképesztő gyors összeomlásokat láttunk már, amelyek hatalmi gépezeteket maguk alá temettek, ez akár az utolsó napokban is megtörtént. Az ellenzéknek most az a felelőssége, hogy végig komolyan vegye a választást. Igen, hiszek ebben. Bár, ha mindenki külön listákon indul, ennek az esélye igencsak lecsökken.
– Lát olyan embert, aki miniszterelnök-jelöltként most akár az MSZP, akár a közös baloldal élére állhatna?
– Miután az ellenzék kinyírta a legpotensebb, -kormányképesebb politikusát, meglepődnék, ha bárki jelentkezne erre a feladatra. Nagy tanulsága a Botka-projekt bukásának, hogy nyilván van sok rátermett ember az országban, de ahogy felfalta az ellenzék négy évvel ezelőtt Bajnai Gordont, majd most Botka Lászlót, nehéz lesz megtalálni azt a szereplőt, aki vállalja.
