Kérdésekkel bombázta Renner Erikát a „lúgos orvos” ügyvédje

Újra másodfokon van az ügy, a táblabíróság két idős nőt is meghallgatott tanúként.

Két tanút és a sértettet, Renner Erikát hallgatta ki a Fővárosi Ítélőtábla csütörtökön a médiában csak lúgos orvosként emlegetett Bene Krisztián, a Budai Irgalmasrendi Kórház volt igazgatója büntetőügyének megismételt másodfokán.

A férfit azzal vádolják, hogy volt barátnőjét otthona ajtajában megtámadta, a lakásba visszalökte, orvosi szerekkel elkábította, és a nemi szervét lúggal öntötte le. Első fokon maradandó fogyatékosságot okozó testi sértésért négy, másodfokon életveszélyt okozó testi sértésért kilenc év szabadságvesztésre ítélték.

A Kúria azonban nyáron hatályon kívül helyezte a tavaszi döntést, és új eljárásra kötelezte az ítélőtáblát, mondván, a logikai láncot nem sikerült kellően bezárni, egyebek között azért, mert a másodfok elmulasztotta a sértett és a vádlott, a vádlott és a tanúk, valamint a tanúk egymással való szembesítését.

Ennek pótlását kezdte meg a táblabíróság. Tanúként idézték a ház egyik lakóját és egyben takarítóját, valamint T. Gy.-nét, aki azért járt az épületben a támadáskor, mert unokájához ment. Kettejük együttes meghallgatása nem volt eredménytelen,

arra jutottak, hogy a kérdéses órában nem ugyanazzal a személlyel futottak össze a lépcsőházban.

Előbbi tanú egy szürkésbézs ruhás személyt látott a földszinten, zárt rostélyú motoros-bukósisakban és kesztyűben – még a nemét sem tudta biztosan megmondani. T. Gy.-né viszont a földszint és az első emelet között egy biciklissisakos férfival találkozott. Az asszony úgy érezte, az ismeretlent váratlanul érte a megjelenés, mert a reggeli időpont ellenére zavarában jó estét kívánt. Ezután kendőszerű maszkot húzott az orrára, és távozott.

A nő arra is emlékszik, hogy a férfi lépteinek hangját előtte nem hallotta a lépcsőn kopogni, tehát az első emeletről jöhetett. Az is feltűnt neki, hogy Renner Erika lakásából nem hangzott ugatás, pedig a kistestű kutya mindig hangoskodott, ha idegen járt a lépcsőházban.

T. Gy.-né csütörtökön a tárgyalótermében rámutatott Bene Krisztiánra: „Szerintem ő volt az.”

Később ennél határozottabban is állította, hogy Benét látta. A tanú egyébként korábban a rendőrségen több személy közül kétszer is ki tudta választani a vádlottat. Azt is mondta, hogy a vádlott tekintetét sosem fogja elfelejteni, ugyanakkor – amint arra a védelem felhívta a figyelmet – Bene kék szemeivel már csak a büntetőeljárás egy későbbi szakaszában állt elő, első vallomásában nem.

Bene Krisztián csütörtöki vallomásában egyebek mellett azt taglalta, miért nincs alibije a kérdéses időre. Az eljárásban végig azt vallotta, akkor reggel bejárta az általa vezetett intézmény egy részét. Most hozzátette, azért volt erre szükség, mert a külföldi tulajdonosi vezetők látogatására készültek. És azért egyedül tette ezt – fejtegette –, mert amikor vezetőkkel együtt vonult az épületben, akkor a dolgozók mindig aggódni kezdtek, hogy átalakítások következnek. Az ügyész kérdésére azt válaszolta, kulcsokat nem vett fel a bejáráshoz a portán, mert csak a nyitott helyekre ment, így a naplóban ennek nincs nyoma.

Arról is beszélt, hogy ő olyan típus, aki soha semmilyen konfliktusban nem alkalmazott erőszakot, és különben sem ő az, aki nem tudta feldolgozni a szakításukat, hanem Erika. Tagadta, hogy valaha is zaklatta volna a nőt.

A tárgyalás vége Bene Krisztián ügyvédje és Renner Erika közötti, élénk kérdezz-felelekkel telt, Szekér Gyula igyekezett megizzasztani a sértettet, aki állta a rohamot, és habozás nélkül ütötte vissza a labdákat, életszerű tartalmú feleletek formájában. Szekér például azzal szembesítette a nőt, hogy egy rendőrségi vallomásában a konyhája támadás utáni állapotáról is szót ejtett, miközben akkor elvileg annyira kábult volt, hogy saját szemével nem láthatta. Renner erre elmondta, hogy csak a lányától tudta, hogy kiömlött tea volt ott. 

„És nem gondolta úgy, hogy a vallomásban jeleznie kellene, hogy ez csak közvetett információ?” – szorongatta tovább a védő, mire a sértett úgy reagált, szerinte ő mondta ezt a nyomozóknak. 

„De a jegyzőkönyvből úgy tűnik, mintha ez a saját tudomása lenne” – kötötte az ebet a karóhoz a jogász. „Akkor bocsánatot kérek” – jegyezte meg némileg pikírten Renner Erika, jelezve, nem tud az előzőnél kielégítőbb választ adni a teás kérdésben.

Ekkor a hallgatóság soraiban a sértett négy-öt támogatója kissé kényszeredett hahotázással próbálta egyértelművé tenni, tetszett nekik a nő visszavágása; egyikük még tapsot is megpróbált indítani – sikertelenül. A kínos közjátékot Ujvári Ákos tanácsvezető bíró tette helyre. 

Az iméntihez hasonló, részletekbe menő ügyvédi kérdések folytatódtak. Nem mellékes, Renner továbbra sem állítja, hogy a maszkos támadóban felismerte Bene Krisztiánt – pedig ez sokat nyomna a latban a bűnösség megállapításánál –, de leszögezte, a támadóból látottak és a cselekmény alapján biztos abban, hogy ő volt az.

Bár Renner Erika látszólag könnyedén hárította a védői ostromot, a tárgyalás bezárásakor, mikor véget értek Szekér Gyula kérdései, barátai körében elsírta magát.