Olyan egyházra van szükség, amely nemcsak az ünnepnapokon látszik, hanem vigasztaló egyházként képes jelen lenni az emberek hétköznapi életben – mondta a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspöke az MTI-nek adott karácsonyi interjúban.
Fabiny Tamás hozzátette: az ünnep mindig esélyt ad az emberek megszólítására. Az egyházak nagy felelőssége, hogy mit tudnak kezdeni azokkal, akik karácsonykor a látóterükbe kerülnek, mert elmennek a templomba éjféli misére vagy megnézni egy betlehemes játékot. Hozzátette: szeretné, „ha a ritkábban templomba járók nem a dorgáló egyház felemelt mutatóujjával találkoznának, hanem nyitott, befogadó közösséggel”.
Az evangélikus püspök, aki novemberben vette át az MEE elnök-püspöki tisztségét, terveiről szólva elmondta: tizenkét éve, püspöki beiktatásán a lutheri mondatot jelölte meg célként, amely szerint az egyház a „testvérek beszélgetése és egymás vigasztalása”.
Felidézte: akkoriban a legfontosabb feladat az volt, hogy demokratikusabbá váljon a 70-es 80-as években kialakult, autoriter egyházvezetés, ezért próbált „beszélgető stílusú egyházvezetést megvalósítani”.
„Ennek fenntartásával most a másik szóra tenném a hangsúlyt: a vigasztalásra. Vigasztaló egyházként kell jelen lennünk híveink életében, akik között sok az idős, a beteg, elesett és Isten-kérdéssel vívódó ember, de a társadalom különböző rétegeit is vigasztalnunk kell, akiket más esetleg otthagy az út szélén” – fogalmazott.
Fabiny Tamás az egyházon belüli konkrét, sürgető feladatként beszélt a lelkészi életpályamodell kialakításáról. Mint mondta, a lelkipásztori szolgálat „veszélyeztetett hivatás”, a lelkészeken olyan lelki és fizikai teher van, amelynek „feldolgozása és elhordozása korántsem könnyű”. Az egyházvezetés ezért a közeljövőben szeretne olyan életpályamodellt kidolgozni, amelyben a lelkészek folyamatos támogatása, egészségügyi szűrése, lelki gondozása, továbbképzése, a krízishelyzetbe kerültek segítése és az anyagi megbecsülésük igazságossá tétele is szerepel.
Kifejtette: a lelkész nemcsak meghallgatja, hanem magára is veszi a hozzá fordulók bánatát, és az ilyen találkozások sora idővel komoly teherré válik. A karácsony ebből a szempontból is kiemelt időszak: krízis sok magányos ember számára, és könnyen azzá válhat egy lelkész számára is, akinek ilyenkor sokak gondját kell magára vennie.