Nem egy szupertitkos katonai objektum: a kelebiai határvédelmi bázis az ingyen elérhető netes térképeken is rajta van. Sőt a térkép még a Bázispont büfét is feltünteti, ami közvetlenül a bejárat mellett van, és pont úgy néz ki, mint az Üvegtigris című filmben az Üvegtigris.
A Cooperative Effort 2018 nevű, az illegális bevándorlás megakadályozása céljából megvalósuló hadgyakorlatra jöttünk ide, amelyen a magyar honvédség és rendőrség mellett a szlovák haderők is részt vesznek.
Az udvaron várakozunk, egyszer csak trombitát fúj a kürtös (igen, trombitát), miközben kék villogójú prémium autó érkezik a bázisra. A haptákban álló katonák még haptákabbak lesznek, szinte már hátrafelé görbülnek az igyekezettől, ami érthető is: megérkezett Benkő Tibor vezérezredes, honvéd vezérkari főnök. A fotósokat meg az egy szem újságírót hátrébb terelik, mert Benkő kiemelten őrzött célszemély.
A fagyos reggeli égbolton helikopter közeleg, de kivételesen nem Rogán Antal teszi tiszteletét a bejáráson, hanem a szlovák vezérkari főnök, Milan Maxim vezérezredes érkezik a géppel, megtekinteni a hadgyakorlatot. A kíséretében lévő szlovák katonáknak extra a felszerelésük, terepszínű laptoptáskákat is látni, még kincstári hátizsákjuk is van, ilyen a magyaroknak nincsen.
Már nagyon mennénk a határkerítéshez, hogy lássuk, amint a szlovák–magyar hadak visszaverik – egyelőre ugye csak a hadgyakorlaton – a migráns csürhét Szerbiába, de előbb végig kell ülni egy tájékoztatót a belügy-hadügy „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezelése során” foganatosított együttműködéséről.
Feldobja a hangulatot a filmvetítés, amelynek részeként – szó szerint – lírai, naplementés képeket vetítenek a szögesdrótos kerítésről. Az embernek kedve támadna odaköltözni, de persze csak a jól védett magyar oldalra!
Megtudom továbbá, hogy a kerítés tetején lévő szögesdrót valójában pengés dróthenger – ugye mennyivel jobb, humánusabb, szebb így?
A hátsó sorban ülve, a sok bőrnyakú katonát szemlélve azon tűnődünk, hogy a testvéri szlovák honvédők mi a fenét keresnek itt. – Tapasztalatszerzés céljából jöttek – hangzik később a válasz.
No, de az udvaron már kezdődik is a bemutató, előbb az úgynevezett statikus, ami azt jelenti, hogy egy félsátorban meg lehet tekinteni a migránsok felderítéséhez használatos drónokat, távcsöveket meg a gázálarcot is. A közelben drága járművek állnak, itt egy, az IÁ által is előszeretettel használt Toyota, ott egy Mercedes, mire egy öreg katona felsóhajt: „A Csepelek! Hogy azok milyen jók voltak!”
Megkezdődik végre az úgynevezett dinamikus bemutató, na most aztán végük lesz a migránsoknak, nem kegyelmeznek nekik a magyar katonák – gondoljuk. Az alig pár száz méterre lévő határzárhoz különbusszal szállítanak bennünket, út közben meg is kapjuk a kiképzést:
Nem megfogni és nem rávizelni a kerítésre, mert 900 volt van benne. Ha mégis megtesszük, akkor 24 órás megfigyelésre kórházba visznek.
Jobbra, a fák között, a magyar oldalon mintha migránsokat látnánk. „Hát ők mit csinálnak?” – kérdezzük. „Mit, mit, hát szedret szednek” – válaszolja egyik kísérőnk.
Jön egy vonat, „ez nem a gyakorlat része” – mondja egy katona, miközben megyünk a díszemelvényhez, ahonnan a vezérkar megtekinti a migránsvadászatot. Fedett, álcázott építmény, pedig csak a bemutatóra rögtönözték, profizmus van, kérem, a pénz nem számít.
A kerítés, ahol áthatolnak majd a migránsok, nem az igazi kerítés része, de pont olyan, csak ebben nincsen 900 volt, meg ezt szabad átvágni hadgyakorlati jelleggel.
Aztán hirtelen, szinte a semmiből a szemünk előtt terem egy-egy migráns. Ketten-ketten lefogják, térdre kényszerítik és megbilincselik őket a magyar–szlovák honvédők. Torkunkban dobog a szívünk, helikopter jő, légi felderítést végez, a gyalogság közben járőrözési bemutatót tart: sétál, aztán éppen előttünk ellenőrzi a kerítést. Közvetlenül a túloldalán erdő terül el, de ez kicsit sem zavarja a honvédőket, távcsövet vesznek elő, és kémlelnek, még ha ebben az eszköz zavarja is őket. Az biztos, hogy falevelet ember nem látott még ilyen közelről, mint ők.
Szusszanásnyit sem pihenhetnek felborzolt kedélyeink, mert illegális bevándorlók próbálnak legott áthatolni a kerítésen, néhányan éppen előttünk! Futnak a jó járőrök, mire a gaz migránsok eliszkolnak Tompa irányába. Mondjuk az is magyar föld, de ez most ugye gyakorlat.
Nem szabadulunk könnyen, ezúttal egész migránsgaleri tör a kerítésre, az egyik „arabon” mackóalsó van. Átvágják a kerítést, de megszeppenni sincsen idő, ugyanis a szirénázó rendőrautóval és gyalogosan érkező rendőrök, katonák azonnal visszatoloncolják őket a rögtönzött kerítésen lévő rögtönzött kiskertajtón keresztül. Még vissza sem értek, a műszaki osztagok már meg is foltozták az átvágott kerítést. „Jó dolog biztonságban lenni!” – jegyezhetjük fel megkönnyebbülten.
Ha az előbb galerit vertünk vissza, akkor most valóságos horda jön, a megvadult migránsok bottal ütik a kerítést. De mindez semmi, ők, akik az előbb még békésen szedret szedtek, most hógolyókkal dobálják hazánkat és az azt védő katonákat, rendőröket.
Pajzsos rendőrök érkeznek, mint a focimeccseken, valamint begurul egy szögesdróttal, pontosabban pengés dróthengerrel megerősített BTR–80-as, ami egy, „a Szovjetunióban tervezett, 8×8 kerékképletű, páncélozott szállító harcjármű”. A horda hógolyói elfogytak, ezért most pillepalackokat dobál. A háttérben a magyar speciális egység tagjai gumibottal ütik ütemesen a térdvédőjüket, bevetésre várva. Eljön ez a pillanat is, megrohamozzák a migránsokat, akik a kerítés túloldalán vannak. „Így, kerítésen keresztül azért nem könnyű” – vetjük fel, amikor valaki megsérül. Egy magyar rendőr! Jézusom! Gyorsan meg is érkezik a mozgó kórház, és ellátják a sérültet.
A nagy zűrzavarban nem vesszük észre, hogy egy migráns valahogy átjut a kerítésen, őt elvezetik, a többi visszavonul; az előbb bottal ütötték a kerítést, most bottal üthetjük a nyomukat.
A csatazaj még el sem ült, a műkönnygáz még csípi a szemünket, de az egyik fejes már értékel a tribünön: „a foglalkozás elérte a célját”.
Milan Maxim vezérezredes is szót kap. Azt mondja, a jelenlévők mesterien mutatták be, hogyan kell a helyzetet kezelni. Szédülünk a biztonságtól. Aztán hosszú beszédek következnek, Benkő vezérezredes többek közt azt mondja, bízhatnak bennük az emberek, majd az elismerések átadása című programpont következik, amelynek részeként emléktárgyat kap néhány kiválasztott rendőr és katona. Van, aki emlékplakettet, van, aki festményt, van, aki miniágyút.
Minket meg a hideg ráz attól a ténytől, hogy a szlovák haderők most aztán jól kiképződtek határvédelemből. Mert hát ugye hozzánk migráns be nem teheti a lábát, így ők a délről jövő migrációs útvonalon csak tőlünk tudják megvédeni magukat.
